Jan Vermeer van Delftet ma az aranykor egyik leghíresebb holland festőjeként tartják számon. Életében mérsékelten sikeres zsánerfestő volt, aki csak néhány festményt készített. Ezek közül ma már csak körülbelül 37 maradt fenn. Néhány festménye, mint például a "Gyöngyfülbevalós lány" vagy a "Szobalány tejeskannával" azonban a világ legnépszerűbb és legdrágább műalkotásai közé tartozik. Vermeer a legnagyobb gondossággal festett, és előszeretettel használt drága pigmenteket. A művek többsége a középosztály otthoni életének jeleneteit ábrázolja. Városképeket és történelmi festményeket is készített. Különleges tehetségét az alakok és tárgyak realisztikus ábrázolása, valamint a fény és az árnyék iránti vonzalma jelentette. Ez tette festményeit olyan egyedivé.
Vermeer pályafutásáról sokáig keveset lehetett tudni. Még ma is sok hézag van, amelyeket feltételezésekkel töltöttek ki. Vermeer apja szövő és műkereskedő volt. A család nem volt gazdag, de volt elég pénze, hogy megvásároljon és üzemeltessen egy fogadót Delftben. Apja 1652-ben bekövetkezett halála után Vermeer örökölte a művészeti kereskedelmet és a fogadót is. Úgy tűnt azonban, hogy nem érdekli különösebben az üzlet, és inkább a festészetnek szentelte magát. Hogy Vermeer kinél tanult, nem dokumentált. Sokan úgy vélik, hogy Carel Fabritius tanítványa volt, aki viszont Rembrandt tanítványa volt. Mások szerint saját magát tanította, és apja műkereskedői kapcsolatait használta fel a szaktudás megszerzéséhez. Stílusára egyértelműen hatással volt a MŰVÉSZET1, ezért mások azt sugallják, hogy vagy az Utrechti Iskolában tanult, például a MŰVÉSZET2-nél, vagy legalábbis az ő munkáik hatottak rá. 1653-ban lett a delfti festők céhének tagja. Vermeer közeli barátai közé tartozott a delfti festőművész Leonard Bramer.
Vermeer 1653-ban vette feleségül a katolikus Catharine Bolnes-t. Ezért Vermeer, aki protestánsnak nevelkedett, nem sokkal a házasságkötés előtt tért át, feltehetően leendő anyósa, Maria Thins kérésére. Távoli rokona volt az utrechti festőnek, Abraham Bloemaert , és jóval gazdagabb volt Vermeernél. A fiatal pár ezért beköltözött vele a nagy házába. Vermeer élete végéig itt élt és dolgozott. A ház második emeletén rendezte be a műtermét. A házaspárnak összesen 15 gyermeke született, de közülük 4 még a keresztség előtt meghalt. Vermeer 1675-ben halt meg rövid betegség után. A hírhedt katasztrofális év keményen sújtotta és anyagilag tönkretette. Felesége, Catharine később azt írta férjéről, hogy a stressz és az anyagi nyomás miatt halt meg. Feleségét és 11 gyermekét jelentős adósságokkal hagyta hátra, és a családot arra kényszerítette, hogy a túlélés érdekében eladja számos festményét és szenvedélyesen összeállított műgyűjteményét.
Jan Vermeer van Delftet ma az aranykor egyik leghíresebb holland festőjeként tartják számon. Életében mérsékelten sikeres zsánerfestő volt, aki csak néhány festményt készített. Ezek közül ma már csak körülbelül 37 maradt fenn. Néhány festménye, mint például a "Gyöngyfülbevalós lány" vagy a "Szobalány tejeskannával" azonban a világ legnépszerűbb és legdrágább műalkotásai közé tartozik. Vermeer a legnagyobb gondossággal festett, és előszeretettel használt drága pigmenteket. A művek többsége a középosztály otthoni életének jeleneteit ábrázolja. Városképeket és történelmi festményeket is készített. Különleges tehetségét az alakok és tárgyak realisztikus ábrázolása, valamint a fény és az árnyék iránti vonzalma jelentette. Ez tette festményeit olyan egyedivé.
Vermeer pályafutásáról sokáig keveset lehetett tudni. Még ma is sok hézag van, amelyeket feltételezésekkel töltöttek ki. Vermeer apja szövő és műkereskedő volt. A család nem volt gazdag, de volt elég pénze, hogy megvásároljon és üzemeltessen egy fogadót Delftben. Apja 1652-ben bekövetkezett halála után Vermeer örökölte a művészeti kereskedelmet és a fogadót is. Úgy tűnt azonban, hogy nem érdekli különösebben az üzlet, és inkább a festészetnek szentelte magát. Hogy Vermeer kinél tanult, nem dokumentált. Sokan úgy vélik, hogy Carel Fabritius tanítványa volt, aki viszont Rembrandt tanítványa volt. Mások szerint saját magát tanította, és apja műkereskedői kapcsolatait használta fel a szaktudás megszerzéséhez. Stílusára egyértelműen hatással volt a MŰVÉSZET1, ezért mások azt sugallják, hogy vagy az Utrechti Iskolában tanult, például a MŰVÉSZET2-nél, vagy legalábbis az ő munkáik hatottak rá. 1653-ban lett a delfti festők céhének tagja. Vermeer közeli barátai közé tartozott a delfti festőművész Leonard Bramer.
Vermeer 1653-ban vette feleségül a katolikus Catharine Bolnes-t. Ezért Vermeer, aki protestánsnak nevelkedett, nem sokkal a házasságkötés előtt tért át, feltehetően leendő anyósa, Maria Thins kérésére. Távoli rokona volt az utrechti festőnek, Abraham Bloemaert , és jóval gazdagabb volt Vermeernél. A fiatal pár ezért beköltözött vele a nagy házába. Vermeer élete végéig itt élt és dolgozott. A ház második emeletén rendezte be a műtermét. A házaspárnak összesen 15 gyermeke született, de közülük 4 még a keresztség előtt meghalt. Vermeer 1675-ben halt meg rövid betegség után. A hírhedt katasztrofális év keményen sújtotta és anyagilag tönkretette. Felesége, Catharine később azt írta férjéről, hogy a stressz és az anyagi nyomás miatt halt meg. Feleségét és 11 gyermekét jelentős adósságokkal hagyta hátra, és a családot arra kényszerítette, hogy a túlélés érdekében eladja számos festményét és szenvedélyesen összeállított műgyűjteményét.
Oldal 1 / 2