Jan Havickszoon Steen 1626 körül Leidenben született egy sörfőző fiaként, és különböző holland és német mestereknél tanult festőnek. Asszisztensként a tájképfestő Jan van Goyen mellett dolgozott, akinek a lányához, Margriethez 1669-ben bekövetkezett haláláig feleségül ment. Dékánként dolgozott a leideni Sint Lucas-céhben, és festői karrierje mellett kocsmát is vezetett. Személye körül sok legenda és történet fonódik, vicces vándornak tartották, aki vendéglősként maga volt a legjobb kuncsaftja, és kaotikus családfő.
Steen témái változatosak voltak, részletes festményein az ószövetségi epizódoktól kezdve a szatirikus társadalomkritikán át a középosztálybeli élet komikus jeleneteiig terjedtek az ábrázolások. A sokszereplős, viharos összejövetelek élénk értelmezése még a holland nyelvbe is bekerült közmondásként: "een huishouden van Jan Steen" a családi zűrzavart jelzi. Steen gyakran a felszínes öröm és vidámság benyomását keltette, de közelebbről szemügyre véve feltűnő a rossz viselkedésért való szelíd szidalmazás. Steen különösen kedvelte a zene és a hangszerek képi ábrázolását, mint például a lantos önarcképén. Az 1663-as "A felfordult világ" című művében Steen humorosan foglalkozik a régi holland közmondásokkal, amelyeket a szereplőkkel úgy ad elő, mintha színdarabot játszanának. Jan Steen 1679-ben halt meg, és a leideni családi sírboltban temették el.
Jan Havickszoon Steen 1626 körül Leidenben született egy sörfőző fiaként, és különböző holland és német mestereknél tanult festőnek. Asszisztensként a tájképfestő Jan van Goyen mellett dolgozott, akinek a lányához, Margriethez 1669-ben bekövetkezett haláláig feleségül ment. Dékánként dolgozott a leideni Sint Lucas-céhben, és festői karrierje mellett kocsmát is vezetett. Személye körül sok legenda és történet fonódik, vicces vándornak tartották, aki vendéglősként maga volt a legjobb kuncsaftja, és kaotikus családfő.
Steen témái változatosak voltak, részletes festményein az ószövetségi epizódoktól kezdve a szatirikus társadalomkritikán át a középosztálybeli élet komikus jeleneteiig terjedtek az ábrázolások. A sokszereplős, viharos összejövetelek élénk értelmezése még a holland nyelvbe is bekerült közmondásként: "een huishouden van Jan Steen" a családi zűrzavart jelzi. Steen gyakran a felszínes öröm és vidámság benyomását keltette, de közelebbről szemügyre véve feltűnő a rossz viselkedésért való szelíd szidalmazás. Steen különösen kedvelte a zene és a hangszerek képi ábrázolását, mint például a lantos önarcképén. Az 1663-as "A felfordult világ" című művében Steen humorosan foglalkozik a régi holland közmondásokkal, amelyeket a szereplőkkel úgy ad elő, mintha színdarabot játszanának. Jan Steen 1679-ben halt meg, és a leideni családi sírboltban temették el.
Oldal 1 / 2