A 18. század végén Londonban született James Ward londoni festő és metsző hat éven át festette a brit kormány megbízásából a waterlooi csatát ábrázoló gigantikus képet "Allegory of Waterloo" címmel, amelyet azonban ma is elveszettnek tekintenek. A munka Wardnak sem hozott különösebb dicséretet, sem a remélt anyagi sikert. Néhány súlyos családi sorscsapás - első felesége és egyik lánya halála - együttesen keserű lelkiállapotba taszította Wardot. Minden 1769-ben kezdődött Londonban, amikor James és Rachael fiaként látta meg a napvilágot. Idősebb bátyja, William Ward, a kor egyik legsikeresebb művésze volt, a walesi herceg, York hercegének metszője és a londoni Királyi Művészeti Akadémia metszője. James Ward Williamtől tanulta meg a metszés művészetét.
Inspirációt azonban kevésbé bátyja, hanem elsősorban sógora, MŰVÉSZ1 és később a flamand festő, MŰVÉSZ2 adott neki. Művei között a "Waterloo allegóriája" mellett számos tájkép, állat- és zsánerkép is szerepel. Pályafutása előrehaladtával Ward egyre nagyobb és nagyobb tájképek felé fordult. Művészi csúcspontját a Yorkshire régióban található Gordale Scar mészkőszurdok tájképfestésével érte el. Alapvetően azonban Ward gazdag arisztokraták megbízásaival kereste a pénzt, akiknek kedvenc lovaikat vagy vadászkutyáikat festette meg. Első felesége halála után újra megnősült, és végül Cheshunt kisvárosba költözött, ahol folytatta munkásságát, és vallási témák felé fordult. Unokája ARTISTREPLEPLACE3 maga is festő lett. Történelmi és zsánerfestészetre koncentrált. Dédunokája Leslie Ward a Vanity Fair magazin ismert portréfestője és karikaturistája volt. James Ward 1855-ben elszegényedve halt meg agyvérzésben.
Wardot korának egyik legjobb művészeként tartották számon, különösen állatfestményei tekintetében. Bátyjával együtt jelentős előrelépést hozott a brit művészeti életbe. A művészi tehetség és a tökéletes kézművesség kombinációja lenyűgöző alkotásokat eredményezett, amelyek többek között a londoni Tate Modern galériájába is bekerültek.
A 18. század végén Londonban született James Ward londoni festő és metsző hat éven át festette a brit kormány megbízásából a waterlooi csatát ábrázoló gigantikus képet "Allegory of Waterloo" címmel, amelyet azonban ma is elveszettnek tekintenek. A munka Wardnak sem hozott különösebb dicséretet, sem a remélt anyagi sikert. Néhány súlyos családi sorscsapás - első felesége és egyik lánya halála - együttesen keserű lelkiállapotba taszította Wardot. Minden 1769-ben kezdődött Londonban, amikor James és Rachael fiaként látta meg a napvilágot. Idősebb bátyja, William Ward, a kor egyik legsikeresebb művésze volt, a walesi herceg, York hercegének metszője és a londoni Királyi Művészeti Akadémia metszője. James Ward Williamtől tanulta meg a metszés művészetét.
Inspirációt azonban kevésbé bátyja, hanem elsősorban sógora, MŰVÉSZ1 és később a flamand festő, MŰVÉSZ2 adott neki. Művei között a "Waterloo allegóriája" mellett számos tájkép, állat- és zsánerkép is szerepel. Pályafutása előrehaladtával Ward egyre nagyobb és nagyobb tájképek felé fordult. Művészi csúcspontját a Yorkshire régióban található Gordale Scar mészkőszurdok tájképfestésével érte el. Alapvetően azonban Ward gazdag arisztokraták megbízásaival kereste a pénzt, akiknek kedvenc lovaikat vagy vadászkutyáikat festette meg. Első felesége halála után újra megnősült, és végül Cheshunt kisvárosba költözött, ahol folytatta munkásságát, és vallási témák felé fordult. Unokája ARTISTREPLEPLACE3 maga is festő lett. Történelmi és zsánerfestészetre koncentrált. Dédunokája Leslie Ward a Vanity Fair magazin ismert portréfestője és karikaturistája volt. James Ward 1855-ben elszegényedve halt meg agyvérzésben.
Wardot korának egyik legjobb művészeként tartották számon, különösen állatfestményei tekintetében. Bátyjával együtt jelentős előrelépést hozott a brit művészeti életbe. A művészi tehetség és a tökéletes kézművesség kombinációja lenyűgöző alkotásokat eredményezett, amelyek többek között a londoni Tate Modern galériájába is bekerültek.
Oldal 1 / 8