Az angliai Northamptonshire dombjai között fekvő James Rattray 1818-ban látta meg a napvilágot. Ebben a pásztori környezetben lettek lerakva az alapok egy olyan ember rendkívüli élettörténetéhez, akinek művészi és katonai öröksége a mai napig tart. Rattray, a művészi tehetséggel és katonai hévvel megáldott fiatalember messze túl merészkedett hazája határain, az indiai szubkontinens és Afganisztán távoli tájaira. A bengáli hadsereg 2. gránátosainak 2. hadnagyaként teljesített szolgálata során készült figyelemre méltó vázlatai a történelem évkönyveiben feljegyzett értékes művészi nyomatok közé tartoznak. Rattray Daventry ismerős környezetében, szülei, a köztiszteletben álló orvos, Dr. Charles Rattray és Mariane Freeman felügyelete alatt kezdte meg utazását. Tanulmányait a perzsa nyelv lenyűgöző elsajátítása jellemezte, ami lehetővé tette számára, hogy közvetlenül és szemmagasságban kommunikáljon a helyi emberekkel. Ez a multikulturális szakértelem autentikus mélységet kölcsönöz minden egyes művéről készült nyomatunknak, amely a művész valódi lényegét tükrözi.

Katonai pályafutása azzal kezdődött, hogy 1838. december 5-én, azon a napon, amikor elhagyta Angliát a Severn fedélzetén, alhadnaggyá nevezték ki. Ezzel kezdetét vette egy olyan utazás, amely Afganisztán szívébe vezetett, ahol idősebb bátyjának, Charles Rattray-nek, aki akkoriban kapitány volt, segédkezett az 1839 és 1842 között zajló első angol-afgán háború zűrzavarában. Afganisztáni tartózkodásának egyik kiemelkedő emléke a gazni Mahmud szultán sírjának finom vázlata. Ez a művészi nyomat varázslatos tanúbizonysága Rattray szeretetének e különleges hely iránt, amely mély benyomást tett rá és inspirálta őt. A háború változó tájain Rattray vázlatfüzetei állandó társai maradtak. 1842-ben, a hadsereg Kabulból Pesavarba való visszavonulása során megörökítette azt a pillanatot, amikor az Ali Masjid erőd falai és bástyái felrobbantak és porrá váltak. E jelenet részletes művészi lenyomata megható tanúságtétel a háború változékony természetéről és az emberi lélek ellenálló képességéről.

Miután nyugdíjba vonult az aktív szolgálatból, Rattray folytatta útját az indiai szubkontinensen. Kalandja 1854. október 24-én hirtelen véget ért az indiai Nagpore városában, Dorundában, ahol mindössze 36 éves korában meghalt. Művein keresztül úgy emlékezünk James Rattrayre, mint egy rendkívüli emberre, akinek élete és művészete a háború és a szépség, a felfedezés és a pusztítás egyedülálló keverékét testesítette meg. Azzal, hogy műveit művészi nyomatként reprodukáljuk, tisztelgünk a művészethez és a történelemhez való hozzájárulása előtt, és életre keltjük történetét. Művei nem csupán az általa szeretett emberek és helyek előtt tisztelegnek, hanem arra is emlékeztetnek, hogy a művészet még a legsötétebb időkben is a fény és a remény forrása lehet.