Az észak-amerikai kontinens nagy felfedezésének ideje valójában már régen elmúlt a 19. században - inkább a "határ", a határvidéknek a "vadnyugat" felé való eltolódásáról volt szó, a: Aranyláz, expedíciók a nyugati partra, telepesek útjai az amerikai keleti partról a "vadnyugatra". És a Középnyugat, a mai USA belső terének és a mai Kanada határvidékének meghódításáról és elfoglalásáról szólt.
Mindezek közepette, az amerikai-amerikai hódító hadjárat egyfajta hivatalos festőjeként: James Otto Lewis (1799-1858), német emigránsok fia. Apja a baden-württembergi Crailsheimből származott, és Amerikában a nevét "Ludwig"-ról "Lewis"-ra változtatta. James Otto Lewis az Egyesült Államok keleti részén, Philadelphiában született, és metszőnek, festőnek és rajzolónak tanult. 1819-ben Detroitba, a "vadnyugatra" költözött. Az amerikai függetlenségi háború nem is olyan régen volt; 1820 körül az új Egyesült Államok fokozatosan vette át a Nagy-tavak körüli területeket - a brit csapatoktól és az amerikai őslakosoktól. A britek Kanadába vonultak vissza, az "indián törzseket" több hadjáratban is legyőzték. James Otto Lewis elkísérte az "expedíciókat" a "határvidékre" Wisconsinban, Indianában és Michiganben, és képein dokumentálta az őslakos törzsekkel, köztük a sziúkkal, szukokkal, potawatamiekkel, chippewákkal és ho-chunkokkal (winnebagókkal) folytatott megadási tárgyalásokat. 1823-tól az amerikai "Indian Bureau" megbízásából ábrázolta a törzsek néhány vezetőjét, és néhány metszeten más törzsek tagjait, például Ta-Ma-Kake-Toke-ot ("The Woman Who Spoke First; a Chippeway Squaw (Mourning)"). 1833-ban Detroitban ábrázolta Blackhawkot, a híres sauk törzsfőnököt, aki a korszakra jellemző előkelő szoknyában, középosztálybeli amerikai módjára öltözött.
Portréi bizonyos szempontból technikailag és művészileg is feltűnőek, esetlenek és gyermeki jellegűek. Az őslakos vezetőket általában fantáziadúsan feldíszítik, "harci festékkel" és európaizálódott arcvonásokkal ábrázolják. Lewis néhány portréja bekerült az Indiánügyi Hivatal gyűjteményébe ("History of the Indian Tribes of North America"), James Otto Lewis pedig 1835/1836-ban kiadta saját, 72 színes grafikából álló litográfiai gyűjteményét, "The Aboriginal Port Folio" címmel. Ezek az egyik legkorábbi dokumentumai a Nagy-tavak melletti Középnyugat őslakosainak. Az éppen kialakulóban lévő amerikai identitás számára fontos szerepet játszott a "Frontier", a "Vadnyugat" meghódításának és a legkülönbözőbb származású telepesek általi benépesítésének történetei. Ide tartozik az őslakos kultúra ábrázolása: idealizált, legyőzött és eltűnőben lévő. A 19. század közepén az emberek egyre jobban kezdtek érdeklődni saját származásuk és saját amerikai földjük iránt. Az olyan portrék, mint James Otto Lewis és kortársai, az amerikai George Catlin és Seth Eastman vagy a két német, Maximilian zu Wied-Neuwied herceg és Karl Bodmer, mint az eltűnőben lévő ur-amerikai őslakos kultúra dokumentumai, mint a saját amerikanizálódás képe és mint az amerikai identitás első művészi kifejeződése, minden bizonnyal megfeleltek a kor ízlésének. James Otto Lewis visszatért a keleti partra, és 1858-ban elszegényedve és elfeledve halt meg New York államban. Nyomdáinak eredetijét 1865-ben tűzvész pusztította el.
Az észak-amerikai kontinens nagy felfedezésének ideje valójában már régen elmúlt a 19. században - inkább a "határ", a határvidéknek a "vadnyugat" felé való eltolódásáról volt szó, a: Aranyláz, expedíciók a nyugati partra, telepesek útjai az amerikai keleti partról a "vadnyugatra". És a Középnyugat, a mai USA belső terének és a mai Kanada határvidékének meghódításáról és elfoglalásáról szólt.
Mindezek közepette, az amerikai-amerikai hódító hadjárat egyfajta hivatalos festőjeként: James Otto Lewis (1799-1858), német emigránsok fia. Apja a baden-württembergi Crailsheimből származott, és Amerikában a nevét "Ludwig"-ról "Lewis"-ra változtatta. James Otto Lewis az Egyesült Államok keleti részén, Philadelphiában született, és metszőnek, festőnek és rajzolónak tanult. 1819-ben Detroitba, a "vadnyugatra" költözött. Az amerikai függetlenségi háború nem is olyan régen volt; 1820 körül az új Egyesült Államok fokozatosan vette át a Nagy-tavak körüli területeket - a brit csapatoktól és az amerikai őslakosoktól. A britek Kanadába vonultak vissza, az "indián törzseket" több hadjáratban is legyőzték. James Otto Lewis elkísérte az "expedíciókat" a "határvidékre" Wisconsinban, Indianában és Michiganben, és képein dokumentálta az őslakos törzsekkel, köztük a sziúkkal, szukokkal, potawatamiekkel, chippewákkal és ho-chunkokkal (winnebagókkal) folytatott megadási tárgyalásokat. 1823-tól az amerikai "Indian Bureau" megbízásából ábrázolta a törzsek néhány vezetőjét, és néhány metszeten más törzsek tagjait, például Ta-Ma-Kake-Toke-ot ("The Woman Who Spoke First; a Chippeway Squaw (Mourning)"). 1833-ban Detroitban ábrázolta Blackhawkot, a híres sauk törzsfőnököt, aki a korszakra jellemző előkelő szoknyában, középosztálybeli amerikai módjára öltözött.
Portréi bizonyos szempontból technikailag és művészileg is feltűnőek, esetlenek és gyermeki jellegűek. Az őslakos vezetőket általában fantáziadúsan feldíszítik, "harci festékkel" és európaizálódott arcvonásokkal ábrázolják. Lewis néhány portréja bekerült az Indiánügyi Hivatal gyűjteményébe ("History of the Indian Tribes of North America"), James Otto Lewis pedig 1835/1836-ban kiadta saját, 72 színes grafikából álló litográfiai gyűjteményét, "The Aboriginal Port Folio" címmel. Ezek az egyik legkorábbi dokumentumai a Nagy-tavak melletti Középnyugat őslakosainak. Az éppen kialakulóban lévő amerikai identitás számára fontos szerepet játszott a "Frontier", a "Vadnyugat" meghódításának és a legkülönbözőbb származású telepesek általi benépesítésének történetei. Ide tartozik az őslakos kultúra ábrázolása: idealizált, legyőzött és eltűnőben lévő. A 19. század közepén az emberek egyre jobban kezdtek érdeklődni saját származásuk és saját amerikai földjük iránt. Az olyan portrék, mint James Otto Lewis és kortársai, az amerikai George Catlin és Seth Eastman vagy a két német, Maximilian zu Wied-Neuwied herceg és Karl Bodmer, mint az eltűnőben lévő ur-amerikai őslakos kultúra dokumentumai, mint a saját amerikanizálódás képe és mint az amerikai identitás első művészi kifejeződése, minden bizonnyal megfeleltek a kor ízlésének. James Otto Lewis visszatért a keleti partra, és 1858-ban elszegényedve és elfeledve halt meg New York államban. Nyomdáinak eredetijét 1865-ben tűzvész pusztította el.
Oldal 1 / 2