James Hayllar festőművész virtuóz módon ábrázolta az embereket és egymáshoz való viszonyukat. A portréfestészet célja az emberek ábrázolása a festményen. Ez a stílus már az ókorban is szerepet játszott. A portréfestészet a magas reneszánszban teljesedett ki igazán, amelynek leghíresebb példája valószínűleg a Mona Lisa. Azóta a portré a festészet szerves részévé vált. Később a művészek már nem egyszerűen egy személyt akartak ábrázolni, hanem a környezetével összefüggésben mutatták be. Ezzel elérkeztünk a műfaji festészethez. Ebben a stílusban az embereket hétköznapi jelenetekben vagy családi életükben ábrázolják.
James Hayllar szenvedélye a portré- és zsánerfestészet volt. Dél-Angliában, Chichesterben született. Fiatalon London vonzotta. Itt lehetőséget kapott arra, hogy a neves művésztanár, Francis Stephen Cary akadémiáján képezze magát. Ott láthatóan nagy tisztelet övezte, mert 22 éves korában James megfesthette tanára és mentora portréját. Később James Hayllar a Királyi Művészeti Akadémián tanult, ahol ezután rendszeresen állított ki festményeket. Valamint a British Institution és a Royal Society of British Artists, amelynek tagja volt. A maga idejében nagy tiszteletnek örvendett. Ez abból is kitűnik, hogy 1887-ben festőtársával, George Dunlop Leslie festőművésszel együtt megbízást kapott Viktória brit királynő megfestésére. A két művész nagyméretű portrét készített az uralkodóról, amely ma is a wallingfordi városházán lóg.
Hayllar portréi ismertek és kedveltek voltak. Hihetetlen részletgazdagsággal festett. Figurái tele vannak mélységgel, és olyan élénknek tűnnek, mintha ki akarnának ugrani a keretből a nézőre. James olyan ember volt, aki nagyon szerette az élet finomabb dolgait. Festményein előszeretettel ábrázolt csinos fiatal hölgyeket. Mint a "Bújócska" című festményén, amelyen két elbűvölő lány bújik el egy virágzó rododendronban. Ahogy a szép lányokat, úgy a szép tájakat is szerette. Így két évig utazott Olaszországban, amely a 19. században sok művész számára a vágyakozás célpontja volt.
De még egy olyan szépfiú, mint James Hayllar is megállapodott. Megismerte és feleségül vette Edith Phoebe Cavellt. Ők ketten imádták a gyerekeket - és kilencnek ők maguk is az apja voltak! Igazi művészcsalád volt, négy lányukból is elismert festő lett, akik a Királyi Akadémián is kiállítottak. James papa nem hagyta ki a lehetőséget, hogy maga is képezze a fiatal művészeket. A család a Temze-parti idilli Wallingfordban élt. Hayllar zsánerképein előszeretettel ábrázolt a falusi élet mindennapi jeleneteit. Miután felesége 1899-ben meghalt, az immár nyolcvanéves James a tengerparti Bournemouthba költözött.
James Hayllar festőművész virtuóz módon ábrázolta az embereket és egymáshoz való viszonyukat. A portréfestészet célja az emberek ábrázolása a festményen. Ez a stílus már az ókorban is szerepet játszott. A portréfestészet a magas reneszánszban teljesedett ki igazán, amelynek leghíresebb példája valószínűleg a Mona Lisa. Azóta a portré a festészet szerves részévé vált. Később a művészek már nem egyszerűen egy személyt akartak ábrázolni, hanem a környezetével összefüggésben mutatták be. Ezzel elérkeztünk a műfaji festészethez. Ebben a stílusban az embereket hétköznapi jelenetekben vagy családi életükben ábrázolják.
James Hayllar szenvedélye a portré- és zsánerfestészet volt. Dél-Angliában, Chichesterben született. Fiatalon London vonzotta. Itt lehetőséget kapott arra, hogy a neves művésztanár, Francis Stephen Cary akadémiáján képezze magát. Ott láthatóan nagy tisztelet övezte, mert 22 éves korában James megfesthette tanára és mentora portréját. Később James Hayllar a Királyi Művészeti Akadémián tanult, ahol ezután rendszeresen állított ki festményeket. Valamint a British Institution és a Royal Society of British Artists, amelynek tagja volt. A maga idejében nagy tiszteletnek örvendett. Ez abból is kitűnik, hogy 1887-ben festőtársával, George Dunlop Leslie festőművésszel együtt megbízást kapott Viktória brit királynő megfestésére. A két művész nagyméretű portrét készített az uralkodóról, amely ma is a wallingfordi városházán lóg.
Hayllar portréi ismertek és kedveltek voltak. Hihetetlen részletgazdagsággal festett. Figurái tele vannak mélységgel, és olyan élénknek tűnnek, mintha ki akarnának ugrani a keretből a nézőre. James olyan ember volt, aki nagyon szerette az élet finomabb dolgait. Festményein előszeretettel ábrázolt csinos fiatal hölgyeket. Mint a "Bújócska" című festményén, amelyen két elbűvölő lány bújik el egy virágzó rododendronban. Ahogy a szép lányokat, úgy a szép tájakat is szerette. Így két évig utazott Olaszországban, amely a 19. században sok művész számára a vágyakozás célpontja volt.
De még egy olyan szépfiú, mint James Hayllar is megállapodott. Megismerte és feleségül vette Edith Phoebe Cavellt. Ők ketten imádták a gyerekeket - és kilencnek ők maguk is az apja voltak! Igazi művészcsalád volt, négy lányukból is elismert festő lett, akik a Királyi Akadémián is kiállítottak. James papa nem hagyta ki a lehetőséget, hogy maga is képezze a fiatal művészeket. A család a Temze-parti idilli Wallingfordban élt. Hayllar zsánerképein előszeretettel ábrázolt a falusi élet mindennapi jeleneteit. Miután felesége 1899-ben meghalt, az immár nyolcvanéves James a tengerparti Bournemouthba költözött.
Oldal 1 / 1