James William Giles (1801-1870) neves skót tájképfestő volt. Műveit nagyra értékelték, és Viktória királynő és a skót arisztokrácia is vásárolta. A Skót Királyi Akadémia tagja is volt. Glasgow-ban született egy helyi gyapotgyár tervezőjeként, majd a család Aberdeenbe költözött, ahol Giles apja egy nyomdaipari vállalkozásban dolgozott. Korai halála után Gilesnak fiatalon a saját útját kellett megtalálnia. Már 13 évesen festészetből kezdte eltartani a családját, és 20 éves kora előtt magánórákat adott Aberdeenben. 21 évesen feleségül vette az özvegy Clementina Farquharsont, és ezt követően beutazta Skóciát és a kontinentális Európát.

Visszatérése után Glasgow-ban telepedett le, és tagja lett a Királyi Skót Akadémiának és a Spalding Clubnak. Pályafutása hírnevet és szerény vagyont hozott neki. Giles rendkívül sokoldalú művész volt. Táj- és portréfestői munkássága mellett várostervezőként és tájépítészként is hozzájárult Aberdeen alakításához. Nagy jelentőségű volt George Hamilton-Gordonhoz, Aberdeen 4. grófjához, az akkori brit miniszterelnökhöz fűződő szoros barátsága. Ő tervezte a gróf kertjeit és parkjait az aberdeenshire-i Haddo House-ban, és megfestette a régi Balmoral-kastélyt. Viktória királynőt annyira lenyűgözte ez a festmény, hogy bérbe vette, majd végül megvette a kastélyt, hogy skóciai rezidenciájává tegye. A későbbi években Giles számos megbízást kapott a királyi család számára. Giles másik jelentős munkája az Aberdeenshire kastélyairól posztumusz kiadott rajzai, egy 1838 és 1855 között készült, mintegy kilencven akvarellvázlatból álló sorozat. A rajzok ragyogóan kivitelezettek, és csodálatos betekintést nyújtanak az ősi skót épületekbe.

Bár korai sikereit a portréfestészet terén aratta, az Olaszországban töltött idő volt az, amely mélyen belé nevelte a klasszikus tájképfestészet iránti szeretetet. Rendszeresen kiállított a Skót Királyi Akadémián, de képviseltette magát a londoni British Institutionban és a Royal Academyben is. Utolsó műve egy befejezetlen önarckép volt, amely saját magát, feleségét és legkisebb fiát ábrázolja. Bár Gilest életében Aberdeen egyik legjelentősebb művészének tartották, a skót művészetről szóló későbbi tanulmányokban gyakran figyelmen kívül hagyták, mivel pályafutása nagy részét inkább Aberdeenben, mint Londonban töltötte. E kihívás ellenére Giles figyelemre méltó művészi örökséget hagyott hátra, amely ma is számos művében látható.