A Belle Époque idején Párizs nyüzsgő utcáin egy André-Jacques Marie Videcoq-Wély nevű művész, ismertebb nevén Jacques Wély, elvarázsolta az embereket. Az 1873. május 21-én Párizs 19. kerületében született francia festő, karikaturista és illusztrátor a korszak megkerülhetetlen tehetsége volt.
Művészi útjának kezdetei Wélyt Kínába vezették, ahol kereskedelmi karrierbe kezdett. Igazi tehetsége azonban Párizsban bontakozott ki. 1896-ban írta alá első rajzait, és nem sokkal később összeállt a "Dola" álnéven ismert Edmond Vernier művésznővel. Együtt készítettek illusztrációkat operettfüzetekhez "Madola" néven, amelyeket saját litográfiai műhelyükben nyomtattak. A következő években "Jacques Wély" álnéven számos zenei borító művészi nyomatot tervezett neves párizsi kiadók, például az Enoch számára. Szenvedélye azonban nem állt meg az illusztrálásnál; festményeinek ecsetvonásai egyszerre voltak humorosak és gyengédek, nőábrázolásai és alkalmi csendéletei gyakran a posztimpresszionizmus jegyében készültek.
Wély érzékére hamar felfigyeltek a nagy kiadók és folyóirat-házak, például a Rouff, Albin Michel, Jules Tallandier és Pierre Lafitte, akik számára nélkülözhetetlen karikaturistává vált. De sikere és növekvő népszerűsége ellenére Wély élete tragikusan rövid volt. 1908-ban új műtermet nyitott Montfort-l'Amaury-ban, de alig két évvel később, 1910. június 18-án meudoni otthonában tuberkulózisban elhunyt. Korai halála ellenére Wély olyan grafikákat és műveket hagyott hátra, amelyek szilárdan megalapozták jelenlétét és tehetségét a Belle Époque művészeti világában.
A Belle Époque idején Párizs nyüzsgő utcáin egy André-Jacques Marie Videcoq-Wély nevű művész, ismertebb nevén Jacques Wély, elvarázsolta az embereket. Az 1873. május 21-én Párizs 19. kerületében született francia festő, karikaturista és illusztrátor a korszak megkerülhetetlen tehetsége volt.
Művészi útjának kezdetei Wélyt Kínába vezették, ahol kereskedelmi karrierbe kezdett. Igazi tehetsége azonban Párizsban bontakozott ki. 1896-ban írta alá első rajzait, és nem sokkal később összeállt a "Dola" álnéven ismert Edmond Vernier művésznővel. Együtt készítettek illusztrációkat operettfüzetekhez "Madola" néven, amelyeket saját litográfiai műhelyükben nyomtattak. A következő években "Jacques Wély" álnéven számos zenei borító művészi nyomatot tervezett neves párizsi kiadók, például az Enoch számára. Szenvedélye azonban nem állt meg az illusztrálásnál; festményeinek ecsetvonásai egyszerre voltak humorosak és gyengédek, nőábrázolásai és alkalmi csendéletei gyakran a posztimpresszionizmus jegyében készültek.
Wély érzékére hamar felfigyeltek a nagy kiadók és folyóirat-házak, például a Rouff, Albin Michel, Jules Tallandier és Pierre Lafitte, akik számára nélkülözhetetlen karikaturistává vált. De sikere és növekvő népszerűsége ellenére Wély élete tragikusan rövid volt. 1908-ban új műtermet nyitott Montfort-l'Amaury-ban, de alig két évvel később, 1910. június 18-án meudoni otthonában tuberkulózisban elhunyt. Korai halála ellenére Wély olyan grafikákat és műveket hagyott hátra, amelyek szilárdan megalapozták jelenlétét és tehetségét a Belle Époque művészeti világában.
Oldal 1 / 1