Jacques-Louis David francia festő leginkább klasszicista történelmi festménysorozatáról ismert. A Nemzeti Konvent és a Biztonsági Bizottság jakobinus tagjaként a francia forradalom politikai színpadának kiemelkedő szereplője volt. A felfordulás e korszakának festett kommentárjai közül a legjelentősebb a "MŰVÉSZETI TÉR0" (1793). Később Dávid a császárkorszak átformálójává vált olyan műveivel, mint a "MŰVÉSZETI TÉR1" (1806).
A művészettörténészek azonban különösen Dávidot kapcsolják a klasszicizmus áttöréséhez a festészetben. 1785-ben hatalmas sikerrel mutatták be a nagyközönségnek Dávid "MŰVÉSZTÉR2" című olajfestményét (1784). Az addig uralkodó rokokó festészet játékosságával szöges ellentétben az elszántságot és tettrekészséget hirdető festmény egy patetikus jelenetet ábrázol a korai római történelemből: A Horatius család három testvérének Rómáért kell élethalálharcot vívnia Alba Longa ellen. A harc előtt az apa leteszi fiairól a fegyveresküt, és a kezébe veszi a kardjukat. Ezzel a négyes csoporttal szemben, amelyet az energia és a harc feszültsége határoz meg, Dávid a gyászba burkolózó nőket állította. A sötét háttér és az antik árkádos elemek teszik teljessé a kompozíciót. A ma már meglehetősen merevnek tűnő képen Dávid kortársai utólag a forradalomra való felhívásra spekuláltak.
A forradalmárként kiközösített festőt 1815 után a restauráció elűzte Franciaországból. Száműzetésben, Brüsszelben halt meg 1825-ben, 77 éves korában.
Jacques-Louis David francia festő leginkább klasszicista történelmi festménysorozatáról ismert. A Nemzeti Konvent és a Biztonsági Bizottság jakobinus tagjaként a francia forradalom politikai színpadának kiemelkedő szereplője volt. A felfordulás e korszakának festett kommentárjai közül a legjelentősebb a "MŰVÉSZETI TÉR0" (1793). Később Dávid a császárkorszak átformálójává vált olyan műveivel, mint a "MŰVÉSZETI TÉR1" (1806).
A művészettörténészek azonban különösen Dávidot kapcsolják a klasszicizmus áttöréséhez a festészetben. 1785-ben hatalmas sikerrel mutatták be a nagyközönségnek Dávid "MŰVÉSZTÉR2" című olajfestményét (1784). Az addig uralkodó rokokó festészet játékosságával szöges ellentétben az elszántságot és tettrekészséget hirdető festmény egy patetikus jelenetet ábrázol a korai római történelemből: A Horatius család három testvérének Rómáért kell élethalálharcot vívnia Alba Longa ellen. A harc előtt az apa leteszi fiairól a fegyveresküt, és a kezébe veszi a kardjukat. Ezzel a négyes csoporttal szemben, amelyet az energia és a harc feszültsége határoz meg, Dávid a gyászba burkolózó nőket állította. A sötét háttér és az antik árkádos elemek teszik teljessé a kompozíciót. A ma már meglehetősen merevnek tűnő képen Dávid kortársai utólag a forradalomra való felhívásra spekuláltak.
A forradalmárként kiközösített festőt 1815 után a restauráció elűzte Franciaországból. Száműzetésben, Brüsszelben halt meg 1825-ben, 77 éves korában.
Oldal 1 / 7