Jacques Emile Blanche egy nagy tekintélyű francia orvoscsalád négy gyermeke közül a legfiatalabb volt. Apja, Emile Blanche, valamint nagyapja pszichiáterek voltak. A Montmartre-on lévő híres klinikájukat egy nagyon válogatott ügyfélkörnek tartották fenn. A Blanche család maga is a klinika területén élt, és tartotta a kapcsolatot a betegekkel. Mivel Jacques Emile idősebb testvérei nagyon korán meghaltak, a szülei még jobban törődtek vele, mivel attól féltek, hogy őt is elveszítik. Tehát lényegében egyedüli gyermekként nőtt fel, és soha nem engedték el az anyja szeme elől. Blanche tehát nem úgy nőtt fel, mint egy normális fiú, akinek játszótársai vannak. Édesanyja rendszeresen elvitte őt a vasárnapi szalonokba, ahol találkozott és eszmét cserélt korának híres művészeivel és nagy elméivel. A fiú így ismerkedett meg először Edgar Degas-val, Henri Fantin-Latourral, és figyelmesen hallgatta a felnőttek beszélgetéseit. Oktatása tehát ebben az értelemben nagyon szokatlan volt. Először 12 éves korában részesült szervezett, klasszikus iskolai oktatásban. Művészeti képzése is ebben a korban kezdődött. Szülei Edmond Maître-t vették fel rajztanárnak. Maître állítólag később bemutatta Blanche-t Claude Monet-nak, akit mélyen csodált. Maître megalapozta Blanche figyelemre méltó műgyűjteményét is. Meggyőzte őt, hogy szerezze meg első műveit Monet-tól és Cézanne-tól.
18 éves korában Blanche megismerkedett Pierre-Auguste Renoirral, akit édesanyja megbízott, hogy fessen néhány díszítő panelt az új házukba. Blanche - anyja legnagyobb megdöbbenésére - összebarátkozott az idősebb Renoirral, és azt kívánta, hogy legyen a tanítványa. Édesanyja azonban úgy érezte, hogy az impresszionizmus túlságosan "közönséges" és nem elég tudományos a fia neveléséhez. Helyette Henri Gevexhez küldte, a család jó barátjához. Az 1880-as évek nagyon fontosak voltak Blanche karrierje szempontjából, és ezt az évet nevezte a legboldogabb évének. Ebben az időszakban fogadták el első, a Párizsi Szalonba szánt festményét, a Fiatal nő egy hajó fedélzetén címűt. Blanche rendszeresen utazott Párizs és London, második otthona között. Blanche fiatal korában ugyan kapott néhány órát, de inkább autodidakta festőnek számított, és valóban sokoldalú tehetség volt. Nemcsak tehetséges festő, hanem nagyszerű író is volt. Később tanári állásokat vállalt, 1902-ben pedig az Académie de la Palette igazgatója lett. Bár Blanche festett néhány csendéletet és tájképet is, a legnagyobb elismerést portréfestőként kapta. Nemesek, a pénzes arisztokrácia és művésztársak szívesen ültek neki modellként.
Jacques Emile Blanche egy nagy tekintélyű francia orvoscsalád négy gyermeke közül a legfiatalabb volt. Apja, Emile Blanche, valamint nagyapja pszichiáterek voltak. A Montmartre-on lévő híres klinikájukat egy nagyon válogatott ügyfélkörnek tartották fenn. A Blanche család maga is a klinika területén élt, és tartotta a kapcsolatot a betegekkel. Mivel Jacques Emile idősebb testvérei nagyon korán meghaltak, a szülei még jobban törődtek vele, mivel attól féltek, hogy őt is elveszítik. Tehát lényegében egyedüli gyermekként nőtt fel, és soha nem engedték el az anyja szeme elől. Blanche tehát nem úgy nőtt fel, mint egy normális fiú, akinek játszótársai vannak. Édesanyja rendszeresen elvitte őt a vasárnapi szalonokba, ahol találkozott és eszmét cserélt korának híres művészeivel és nagy elméivel. A fiú így ismerkedett meg először Edgar Degas-val, Henri Fantin-Latourral, és figyelmesen hallgatta a felnőttek beszélgetéseit. Oktatása tehát ebben az értelemben nagyon szokatlan volt. Először 12 éves korában részesült szervezett, klasszikus iskolai oktatásban. Művészeti képzése is ebben a korban kezdődött. Szülei Edmond Maître-t vették fel rajztanárnak. Maître állítólag később bemutatta Blanche-t Claude Monet-nak, akit mélyen csodált. Maître megalapozta Blanche figyelemre méltó műgyűjteményét is. Meggyőzte őt, hogy szerezze meg első műveit Monet-tól és Cézanne-tól.
18 éves korában Blanche megismerkedett Pierre-Auguste Renoirral, akit édesanyja megbízott, hogy fessen néhány díszítő panelt az új házukba. Blanche - anyja legnagyobb megdöbbenésére - összebarátkozott az idősebb Renoirral, és azt kívánta, hogy legyen a tanítványa. Édesanyja azonban úgy érezte, hogy az impresszionizmus túlságosan "közönséges" és nem elég tudományos a fia neveléséhez. Helyette Henri Gevexhez küldte, a család jó barátjához. Az 1880-as évek nagyon fontosak voltak Blanche karrierje szempontjából, és ezt az évet nevezte a legboldogabb évének. Ebben az időszakban fogadták el első, a Párizsi Szalonba szánt festményét, a Fiatal nő egy hajó fedélzetén címűt. Blanche rendszeresen utazott Párizs és London, második otthona között. Blanche fiatal korában ugyan kapott néhány órát, de inkább autodidakta festőnek számított, és valóban sokoldalú tehetség volt. Nemcsak tehetséges festő, hanem nagyszerű író is volt. Később tanári állásokat vállalt, 1902-ben pedig az Académie de la Palette igazgatója lett. Bár Blanche festett néhány csendéletet és tájképet is, a legnagyobb elismerést portréfestőként kapta. Nemesek, a pénzes arisztokrácia és művésztársak szívesen ültek neki modellként.
Oldal 1 / 2