Jacques Callot már fiatalon is nyughatatlan szellem volt. Szülővárosa, Nancy még jelentéktelen vidéki város volt, amely előtt még nagy fénykor állt. Kétszer is elhagyta szülői házát, hogy máshol valósíthassa meg álmát, hogy művész legyen. Bánatában minden alkalommal hazatért, és aranyműves tanoncnak állt. Alighogy ezt befejezte, máris a távoli Rómába vonzódott. Philippe Thomassin-nál kapott munkát, aki korának egyik legnevesebb metszője volt, és Jacques Callot-hoz hasonlóan kelet-franciaországi bevándorló. Gyorsan és sokat tanult, de Róma a 17. században nem volt a művészvilág központja, ezért Firenzében keresett új kihívást. Itt a helyi mesterek, Giulio Parigi és Antonio Tempestas műhelyeiben és műtermeiben tökéletesítette metszési technikáját.
Nem kisebb személy, mint a legendás Cosimo II de' Medici bátorította a fiatal nancyi tehetséget. Jacques Callot rengeteg megbízást kapott a híres fejedelmi háztól, és a korhoz képest nagyon-nagyon sok pénzt keresett. Teljesen szabadon dolgozhatott, és maga választhatta ki a motívumait. Különösen a kisemberek érdekelték. Jeleneteket készített a környékbeli parasztok és a Mediciek udvari hivatalnokainak mindennapi életéből. Számos művét a commedia dell'arte színészeinek és énekeseinek ajánlotta. Cosimo halála után Jacques Callot-t visszahúzta szülővárosa, Nancy. A meleg Olaszországból a napsütötte északra való költözés eleinte úgy tűnik, nagyon megviselte a művészt. A megérkezését követő első időszakban nem alkotott semmi újat, csupán régi motívumainak új kiadásait készítette el. Két hosszú évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy II. Henrik lotaringiai herceg udvarában végre felfigyeljenek rá. Részletes metszeteken dokumentálta az udvari ünnepségeket, élethű portrékat készített nemesekről, varázslatos tájképeket és miliő tanulmányokat. Tehetségének híre elterjedt, és a következő években a francia és a spanyol királyi ház is a megrendelői között volt. Ebben az időszakban készítette el talán legismertebb és leghíresebb metszeteit, amelyek Les misères de la guerre ("A háború borzalmai") címmel állandó helyet foglalnak el az európai művészettörténetben.
Jacques Callot művész magánéletéről szinte semmit sem tudunk. Hogy voltak-e viszonyai, házas volt-e és voltak-e gyermekei, az továbbra is homályban marad. Talán az volt, amit ma "strébernek" neveznénk. Egy maximalista, aki új metszőeszközöket talált fel, sikeresen kutatott új nyomdatechnikák után, és teljesen belefeledkezett a hivatásába. A híres Rembrandt van Rijn számos nyomatot gyűjtött Jacques Callot-tól. A holland festő maga is a grafika mesterének számított, és csodálta kortársa kifinomult munkásságát. Különösen a perspektívák mesteri ábrázolása és a jellegzetes világos-sötét ábrázolások nyűgöznek le minden szakértőt a mai napig. Jacques Callot mindössze 43 évesen halt meg. Mintegy 180 évvel később a költő Ernst Theodor Amadeus (E-T.A.) Hoffmann "Fantasiestücke" című művével irodalmi emlékművet állított az általa csodált művésznek.
Jacques Callot már fiatalon is nyughatatlan szellem volt. Szülővárosa, Nancy még jelentéktelen vidéki város volt, amely előtt még nagy fénykor állt. Kétszer is elhagyta szülői házát, hogy máshol valósíthassa meg álmát, hogy művész legyen. Bánatában minden alkalommal hazatért, és aranyműves tanoncnak állt. Alighogy ezt befejezte, máris a távoli Rómába vonzódott. Philippe Thomassin-nál kapott munkát, aki korának egyik legnevesebb metszője volt, és Jacques Callot-hoz hasonlóan kelet-franciaországi bevándorló. Gyorsan és sokat tanult, de Róma a 17. században nem volt a művészvilág központja, ezért Firenzében keresett új kihívást. Itt a helyi mesterek, Giulio Parigi és Antonio Tempestas műhelyeiben és műtermeiben tökéletesítette metszési technikáját.
Nem kisebb személy, mint a legendás Cosimo II de' Medici bátorította a fiatal nancyi tehetséget. Jacques Callot rengeteg megbízást kapott a híres fejedelmi háztól, és a korhoz képest nagyon-nagyon sok pénzt keresett. Teljesen szabadon dolgozhatott, és maga választhatta ki a motívumait. Különösen a kisemberek érdekelték. Jeleneteket készített a környékbeli parasztok és a Mediciek udvari hivatalnokainak mindennapi életéből. Számos művét a commedia dell'arte színészeinek és énekeseinek ajánlotta. Cosimo halála után Jacques Callot-t visszahúzta szülővárosa, Nancy. A meleg Olaszországból a napsütötte északra való költözés eleinte úgy tűnik, nagyon megviselte a művészt. A megérkezését követő első időszakban nem alkotott semmi újat, csupán régi motívumainak új kiadásait készítette el. Két hosszú évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy II. Henrik lotaringiai herceg udvarában végre felfigyeljenek rá. Részletes metszeteken dokumentálta az udvari ünnepségeket, élethű portrékat készített nemesekről, varázslatos tájképeket és miliő tanulmányokat. Tehetségének híre elterjedt, és a következő években a francia és a spanyol királyi ház is a megrendelői között volt. Ebben az időszakban készítette el talán legismertebb és leghíresebb metszeteit, amelyek Les misères de la guerre ("A háború borzalmai") címmel állandó helyet foglalnak el az európai művészettörténetben.
Jacques Callot művész magánéletéről szinte semmit sem tudunk. Hogy voltak-e viszonyai, házas volt-e és voltak-e gyermekei, az továbbra is homályban marad. Talán az volt, amit ma "strébernek" neveznénk. Egy maximalista, aki új metszőeszközöket talált fel, sikeresen kutatott új nyomdatechnikák után, és teljesen belefeledkezett a hivatásába. A híres Rembrandt van Rijn számos nyomatot gyűjtött Jacques Callot-tól. A holland festő maga is a grafika mesterének számított, és csodálta kortársa kifinomult munkásságát. Különösen a perspektívák mesteri ábrázolása és a jellegzetes világos-sötét ábrázolások nyűgöznek le minden szakértőt a mai napig. Jacques Callot mindössze 43 évesen halt meg. Mintegy 180 évvel később a költő Ernst Theodor Amadeus (E-T.A.) Hoffmann "Fantasiestücke" című művével irodalmi emlékművet állított az általa csodált művésznek.
Oldal 1 / 30