Oldal 1 / 2
Nemzedékének számos orosz értelmiségijéhez hasonlóan Ivan Jakovlevics Bilibin életére is egzisztenciális hatással volt az orosz forradalom és a bolsevikok uralma. A forradalom évében, 1917-ben az akkor már letelepedett művész elhagyta hazáját és száműzetésbe vonult. Kényszerű távozása után a kalandort Arábia vonzotta. A következő nyolc évben a művész megpróbálta megvetni a lábát Egyiptomban, de végül elhagyta Kairót, és Párizst választotta. A francia főváros sok orosz száműzött menedékévé és otthonává vált, így Bilibin gyorsan kapcsolatokat épített ki köreikben. Az 1937-ig tartó években az orosz száműzöttek közössége maradt a tájékozódási pontja. A művész belsőépítészként dolgozott az orosz elit tagjainak, és megtervezte párizsi rezidenciáikat. Élete azonban szokatlan fordulatot vett a háború előtti, politikailag viharos franciaországi években. Akár meggyőződésből, akár növekvő honvágyból, akár mindkettőből, Bilibin 1937-ben visszatért a Szovjetunióba, és aktívan részt vett a szovjet művészeti szcéna kiépítésében. Az európai festészeti, szobrászati és építészeti avantgárd már az 1930-as években is a Szovjetunióra tekintett, és érdeklődéssel követte az ottani utat. Bilibin 61 évesen elfogadta ezt a kihívást, és a leningrádi Összorosz Művészeti Akadémia tagja lett. Mindössze öt évvel később Bilibin meghalt a leningrádi blokád alatt, miután a Harmadik Birodalom megszállta a Szovjetuniót.
A művész korai orosz alkotói korszakában, az 1917-ig tartó években a politika is meghatározó szerepet játszott. Huszonnégy évesen követte az orosz elit nyugati szellemi orientációját, és Münchenben kezdett művészeti tanulmányokat. Miután átkerült a szentpétervári művészeti akadémiára, Bilibin gyorsan kiváló hírnevet szerzett az újság- és könyvgrafika területén. A 26 éves fiatalember azonban aztán egy, a III. Miklós Múzeum néprajzi osztályának projektje során találta meg a hivatását. Fotósként és illusztrátorként Bilibin 1902 és 1904 között összegyűjtötte az óorosz falusi kultúra bizonyítékait. A szláv gyökereivel való kapcsolat arra késztette, hogy az általa illusztrált oroszországi mesékkel és legendákkal foglalkozzon. Emellett a leghíresebb orosz színházak keresett díszlettervezőjeként dolgozott.
Az 1905-ös forradalom idején Bilibin először progresszív polgári radikálisként tűnt fel, és a "Zupel" című szatirikus magazin politikai illusztrációit készítette, ami a cári titkosrendőrség látókörébe vonta. A folyóiratot 1906-ban hivatalosan betiltották, és ettől kezdve a művész néprajzi kutatásokra, könyvillusztrációkra és színházi munkákra koncentrált. Az orosz mindennapi kultúra és az orosz lélek sajátosságai a következő években sem engedték el, és örömmel fogadta az 1917 tavaszán bekövetkezett forradalmi eseményeket. A bolsevikok kirajzolódó győzelmével és a Szovjetunió megalakulásával azonban a polgár végleg levonta a következtetéseket, és elhagyta hazáját, de anélkül, hogy teljesen maga mögött hagyta volna.
Nemzedékének számos orosz értelmiségijéhez hasonlóan Ivan Jakovlevics Bilibin életére is egzisztenciális hatással volt az orosz forradalom és a bolsevikok uralma. A forradalom évében, 1917-ben az akkor már letelepedett művész elhagyta hazáját és száműzetésbe vonult. Kényszerű távozása után a kalandort Arábia vonzotta. A következő nyolc évben a művész megpróbálta megvetni a lábát Egyiptomban, de végül elhagyta Kairót, és Párizst választotta. A francia főváros sok orosz száműzött menedékévé és otthonává vált, így Bilibin gyorsan kapcsolatokat épített ki köreikben. Az 1937-ig tartó években az orosz száműzöttek közössége maradt a tájékozódási pontja. A művész belsőépítészként dolgozott az orosz elit tagjainak, és megtervezte párizsi rezidenciáikat. Élete azonban szokatlan fordulatot vett a háború előtti, politikailag viharos franciaországi években. Akár meggyőződésből, akár növekvő honvágyból, akár mindkettőből, Bilibin 1937-ben visszatért a Szovjetunióba, és aktívan részt vett a szovjet művészeti szcéna kiépítésében. Az európai festészeti, szobrászati és építészeti avantgárd már az 1930-as években is a Szovjetunióra tekintett, és érdeklődéssel követte az ottani utat. Bilibin 61 évesen elfogadta ezt a kihívást, és a leningrádi Összorosz Művészeti Akadémia tagja lett. Mindössze öt évvel később Bilibin meghalt a leningrádi blokád alatt, miután a Harmadik Birodalom megszállta a Szovjetuniót.
A művész korai orosz alkotói korszakában, az 1917-ig tartó években a politika is meghatározó szerepet játszott. Huszonnégy évesen követte az orosz elit nyugati szellemi orientációját, és Münchenben kezdett művészeti tanulmányokat. Miután átkerült a szentpétervári művészeti akadémiára, Bilibin gyorsan kiváló hírnevet szerzett az újság- és könyvgrafika területén. A 26 éves fiatalember azonban aztán egy, a III. Miklós Múzeum néprajzi osztályának projektje során találta meg a hivatását. Fotósként és illusztrátorként Bilibin 1902 és 1904 között összegyűjtötte az óorosz falusi kultúra bizonyítékait. A szláv gyökereivel való kapcsolat arra késztette, hogy az általa illusztrált oroszországi mesékkel és legendákkal foglalkozzon. Emellett a leghíresebb orosz színházak keresett díszlettervezőjeként dolgozott.
Az 1905-ös forradalom idején Bilibin először progresszív polgári radikálisként tűnt fel, és a "Zupel" című szatirikus magazin politikai illusztrációit készítette, ami a cári titkosrendőrség látókörébe vonta. A folyóiratot 1906-ban hivatalosan betiltották, és ettől kezdve a művész néprajzi kutatásokra, könyvillusztrációkra és színházi munkákra koncentrált. Az orosz mindennapi kultúra és az orosz lélek sajátosságai a következő években sem engedték el, és örömmel fogadta az 1917 tavaszán bekövetkezett forradalmi eseményeket. A bolsevikok kirajzolódó győzelmével és a Szovjetunió megalakulásával azonban a polgár végleg levonta a következtetéseket, és elhagyta hazáját, de anélkül, hogy teljesen maga mögött hagyta volna.