Az olasz művészet mindig is nagy népszerűségnek örvendett. Leonardo da Vinci, Michelangelo Buonarroti és Raffaello da Urbino a művészettörténet leghíresebb arcai közé tartoznak. Az olasz művészet eredete mindenekelőtt az antikvitásig vezethető vissza, amelynek utalása az évszázadok során mind a mai napig felismerhető. Mivel a művészet Itáliában nagyra becsült árucikk volt, a politika és az egyház mindig is támogatta. Az építészet is fontos szerepet játszott, hiszen gyakran előfordult, hogy híres művészek vettek részt a nagy olasz katedrálisok vagy templomok építésében. Az ikonikus jellemzők közé tartoztak a geometrikus szerkezetek, a pompás festmények az épületek belsejében és a kupolás tetők. A keresztény hit mellett az olasz művészetre a középkor óta más országok és kultúráik is hatással voltak. Például a Bizánci Birodalom, Franciaország és Németország, valamint egyes iszlám országok. Az a mesés sokszínűség, amely Olaszország művészeti tájképében megfigyelhető, kétségtelenül ezeknek a művészettörténeti korszakokon átívelő hatásoknak az eredménye. A reneszánsz, mint Itália egyik legfontosabb művészeti korszaka, mindenekelőtt háromdimenziós műalkotásairól ismert. Itt a szépség, a harmónia és a tökéletesség volt a fő téma a szobrok formájában, antik minták alapján. Ugyanakkor a meztelenséget mint természetes tökéletességet is a lehető legrészletesebben örökítették meg a vásznon. Míg a reneszánsz idején olyan városok, mint Firenze és Velence, központi jelentőséggel bírtak a művészet szempontjából, a barokk korszak főként Rómában zajlott. Itt az építészet és a festészet elsősorban olyan színekkel dolgozott, mint a fehér és az arany, valamint erőteljes és buja formákkal. A mennyezetfestészet mint olyan a barokk korszakban érte el csúcspontját, és nagy jelentőséggel bírt ebben a korszakban. A klasszicizmusban az emberek végre eltávolodtak a barokk kor expanzív stílusától, és a szigorú szimmetriát követő egyszerűség és elegancia felé fordították figyelmüket a tervezésben. A historizmus, amely a szecesszióval egy időben terjedt el, a korábbi stílusokat, például a gótikát, a romantikát vagy az antikvitást dolgozta fel, és egy új, sajátos, nehezen szabványosítható stílust alkotott. A modern kor óta Olaszországban mindenekelőtt a design izgatja az embereket. Az autók, a divat vagy akár az ikonikus avantgárd bútorok, amelyekről Olaszország ma ismert, még mindig tanúskodnak Olaszország történelmi és művészeti jelentőségéről. Olaszország kortárs művészete azonban annál inkább mutatja, hogy különösen az elmúlt korok festményei ma is különleges kultikus státuszt élveznek.
Az olasz művészet mindig is nagy népszerűségnek örvendett. Leonardo da Vinci, Michelangelo Buonarroti és Raffaello da Urbino a művészettörténet leghíresebb arcai közé tartoznak. Az olasz művészet eredete mindenekelőtt az antikvitásig vezethető vissza, amelynek utalása az évszázadok során mind a mai napig felismerhető. Mivel a művészet Itáliában nagyra becsült árucikk volt, a politika és az egyház mindig is támogatta. Az építészet is fontos szerepet játszott, hiszen gyakran előfordult, hogy híres művészek vettek részt a nagy olasz katedrálisok vagy templomok építésében. Az ikonikus jellemzők közé tartoztak a geometrikus szerkezetek, a pompás festmények az épületek belsejében és a kupolás tetők. A keresztény hit mellett az olasz művészetre a középkor óta más országok és kultúráik is hatással voltak. Például a Bizánci Birodalom, Franciaország és Németország, valamint egyes iszlám országok. Az a mesés sokszínűség, amely Olaszország művészeti tájképében megfigyelhető, kétségtelenül ezeknek a művészettörténeti korszakokon átívelő hatásoknak az eredménye. A reneszánsz, mint Itália egyik legfontosabb művészeti korszaka, mindenekelőtt háromdimenziós műalkotásairól ismert. Itt a szépség, a harmónia és a tökéletesség volt a fő téma a szobrok formájában, antik minták alapján. Ugyanakkor a meztelenséget mint természetes tökéletességet is a lehető legrészletesebben örökítették meg a vásznon. Míg a reneszánsz idején olyan városok, mint Firenze és Velence, központi jelentőséggel bírtak a művészet szempontjából, a barokk korszak főként Rómában zajlott. Itt az építészet és a festészet elsősorban olyan színekkel dolgozott, mint a fehér és az arany, valamint erőteljes és buja formákkal. A mennyezetfestészet mint olyan a barokk korszakban érte el csúcspontját, és nagy jelentőséggel bírt ebben a korszakban. A klasszicizmusban az emberek végre eltávolodtak a barokk kor expanzív stílusától, és a szigorú szimmetriát követő egyszerűség és elegancia felé fordították figyelmüket a tervezésben. A historizmus, amely a szecesszióval egy időben terjedt el, a korábbi stílusokat, például a gótikát, a romantikát vagy az antikvitást dolgozta fel, és egy új, sajátos, nehezen szabványosítható stílust alkotott. A modern kor óta Olaszországban mindenekelőtt a design izgatja az embereket. Az autók, a divat vagy akár az ikonikus avantgárd bútorok, amelyekről Olaszország ma ismert, még mindig tanúskodnak Olaszország történelmi és művészeti jelentőségéről. Olaszország kortárs művészete azonban annál inkább mutatja, hogy különösen az elmúlt korok festményei ma is különleges kultikus státuszt élveznek.
Oldal 1 / 68