Az iszlám iskola az iszlám befolyás alatt álló régiók művészeti stílusait foglalja magában. Az e művészeti iskola alkotásai a díszített kerámiáktól, a díszes épületeken és a gazdagon díszített szőnyegeken át a könyvilluminálás mindig népszerű és elismert művészetéig terjednek. Bár az iszlám befolyási területe időnként olyan távoli területekre terjedt ki, mint a mór Andalúzia vagy a távol-keleti India, a folyamatos cserének köszönhetően kialakult ennek az iskolának néhány jellegzetes vonása, bár az egyes régióknak természetesen megvannak a maguk sajátosságai is.
Az egyik fontos sajátosság, amely a Közel-Kelet és Észak-Afrika számos területének művészeti stílusát befolyásolta térben és időben, az élőlények képi ábrázolásának visszafogottsága volt. Ez az úgynevezett "képtilalom" különösen a vallási kontextusban szembetűnő, amely - még ha nem is közvetlenül a Korán kijelentésein alapul - teológiai és jogi törekvések révén vált széles körben elterjedté. Emiatt a hangsúlyt elsősorban a díszítés egyéb formáinak fejlesztésére helyezték.
Az iszlám régiókban a tervezés központi formája a díszítés. Az iszlám művészet tipikus mintái közé tartoznak egyrészt a növényi minták, például levelek és indák - úgynevezett "arabeszkek" -, másrészt a geometriai formák, amelyek gyakran ismétlődő szögletes vagy kör alakú szegmensekből állnak, gyakran szimmetrikus elrendezésben. Ilyen díszítő díszítések találhatók például az építészetben csempe- vagy mozaikminták formájában, valamint az arab kéziratok illuminált lapjain. Az iszlám művészet másik nagyon gyakori jellemzője a kalligrafikus arab betűkkel való díszítés. A kalligráfia művészetét gyakorlatilag minden korban nagyra értékelték, és a legjobb kalligráfusok alkalmazása státuszszimbólumnak számított az iszlám uralkodók udvarában. Az iszlám világ egyes régióiban az idők során kialakult különböző írástípusok - például az iraki szögletes kufi írás vagy a lendületes maghrebi írás - jellegzetes regionális sajátosságokat képviselnek. A kalligrafikus díszítés a művészet minden területén megtalálható, legyen szó építészeti feliratokról, textilhímzésekről vagy önálló műalkotásokról. A figurális ábrázolások elutasítása ellenére az iszlám művészetben előfordulnak emberek és állatok képi illusztrációi is. Történelmileg a képek hiánya inkább az arab hagyományban figyelhető meg, míg például a perzsa, török vagy indiai hagyományokban gyakran használták őket, és hatásuk révén eljutottak az iszlám országok arababb területeire is. Különösen a perzsa miniatűr festészet az emberek és állatok ilyen illusztrációinak kiemelkedő forrása, amelyek segítségével különféle irodalmi műveket - gyakran verseket vagy mitológiai ábrázolásokat - művészien feldobtak.
Bár az ilyen módon díszített műalkotások közül sok elveszett a hosszú keletkezéstörténet során, számtalan, akár évszázados példája van még forgalomban ennek a stílusnak. Ezenkívül az iszlám művészet hagyományos jellemzőit az újabb alkotásokban is használják, így életben tartva az iskola jellegzetes dekoratív formáit.
Az iszlám iskola az iszlám befolyás alatt álló régiók művészeti stílusait foglalja magában. Az e művészeti iskola alkotásai a díszített kerámiáktól, a díszes épületeken és a gazdagon díszített szőnyegeken át a könyvilluminálás mindig népszerű és elismert művészetéig terjednek. Bár az iszlám befolyási területe időnként olyan távoli területekre terjedt ki, mint a mór Andalúzia vagy a távol-keleti India, a folyamatos cserének köszönhetően kialakult ennek az iskolának néhány jellegzetes vonása, bár az egyes régióknak természetesen megvannak a maguk sajátosságai is.
Az egyik fontos sajátosság, amely a Közel-Kelet és Észak-Afrika számos területének művészeti stílusát befolyásolta térben és időben, az élőlények képi ábrázolásának visszafogottsága volt. Ez az úgynevezett "képtilalom" különösen a vallási kontextusban szembetűnő, amely - még ha nem is közvetlenül a Korán kijelentésein alapul - teológiai és jogi törekvések révén vált széles körben elterjedté. Emiatt a hangsúlyt elsősorban a díszítés egyéb formáinak fejlesztésére helyezték.
Az iszlám régiókban a tervezés központi formája a díszítés. Az iszlám művészet tipikus mintái közé tartoznak egyrészt a növényi minták, például levelek és indák - úgynevezett "arabeszkek" -, másrészt a geometriai formák, amelyek gyakran ismétlődő szögletes vagy kör alakú szegmensekből állnak, gyakran szimmetrikus elrendezésben. Ilyen díszítő díszítések találhatók például az építészetben csempe- vagy mozaikminták formájában, valamint az arab kéziratok illuminált lapjain. Az iszlám művészet másik nagyon gyakori jellemzője a kalligrafikus arab betűkkel való díszítés. A kalligráfia művészetét gyakorlatilag minden korban nagyra értékelték, és a legjobb kalligráfusok alkalmazása státuszszimbólumnak számított az iszlám uralkodók udvarában. Az iszlám világ egyes régióiban az idők során kialakult különböző írástípusok - például az iraki szögletes kufi írás vagy a lendületes maghrebi írás - jellegzetes regionális sajátosságokat képviselnek. A kalligrafikus díszítés a művészet minden területén megtalálható, legyen szó építészeti feliratokról, textilhímzésekről vagy önálló műalkotásokról. A figurális ábrázolások elutasítása ellenére az iszlám művészetben előfordulnak emberek és állatok képi illusztrációi is. Történelmileg a képek hiánya inkább az arab hagyományban figyelhető meg, míg például a perzsa, török vagy indiai hagyományokban gyakran használták őket, és hatásuk révén eljutottak az iszlám országok arababb területeire is. Különösen a perzsa miniatűr festészet az emberek és állatok ilyen illusztrációinak kiemelkedő forrása, amelyek segítségével különféle irodalmi műveket - gyakran verseket vagy mitológiai ábrázolásokat - művészien feldobtak.
Bár az ilyen módon díszített műalkotások közül sok elveszett a hosszú keletkezéstörténet során, számtalan, akár évszázados példája van még forgalomban ennek a stílusnak. Ezenkívül az iszlám művészet hagyományos jellemzőit az újabb alkotásokban is használják, így életben tartva az iskola jellegzetes dekoratív formáit.
Oldal 1 / 5