"A szimbolista művészet alapvető jellemzője, hogy soha nem rögzít egy gondolatot fogalmilag, vagy fejez ki közvetlenül". Jean Moréas francia költőnek az 1886-os "Szimbolista kiáltvány" e szavai jellemzik Hugo Gerhard Simberg viszonyát műveihez - különösen leghíresebb festményéhez, a "Sebzett angyal"-hoz. A képen egy fából készült hordágyon ülő, sebesült szárnyú angyal látható, akit két fiú visz egy finn tájat átszelő ösvényen. A tájképet a helsinki Töölönlathi-öböl ihlette. Simberg 1902-ben agyhártyagyulladásban megbetegedett, és hónapokat töltött az ottani diakonissza kórházban. Ez idő alatt gyakran sétált a folyó partján. Minden erejével azon volt, hogy talpra álljon, és befejezhesse a festményét. Amikor 1903-ban először kiállították, sok kérdést kapott róla: Mi történt az angyallal? Miért sérült meg? Hová viszik a fiúk? Bántották az angyalt? Mit jelent a festmény? Simberg nem válaszolt ezekre a kérdésekre.
Simberg szerint a festmények nézegetése nem az elmélkedésről és az értelemkeresésről szól. Felesleges tudni, hogy a művész mit gondolhatott festés közben, vagy mi történhetett az ábrázolt jelenet előtt. A festészet az érzések kiváltására szolgál. Nem számít, hogy a festményt művészileg jónak, rossznak, szépnek vagy csúnyának tartják. Csak az érzés a fontos - legyen az szomorú, boldog vagy más jellegű. Ezért egy festményt nem lehet helyesen vagy helytelenül értelmezni. Minden ember személyre szabottan tekint egy festményre. 2006-ban a finnek a "Sebesült angyalt" választották országuk legnépszerűbb festményének. A Finn Nemzeti Galériában működő Ateneum Múzeum kezdeményezte az országos közönségszavazást. A résztvevők meg tudták indokolni választásukat. A többségi vélemény az volt, hogy a "Sebzett angyal" egy gyönyörű festmény, amely mindig elgondolkodtató. Több mint 100 évvel a festmény megfestése után új értelmezések születtek. Talán a finn függetlenségi harc, a Töölölanthi-öböl sebezhetőségének vagy általában a természetnek a szimbóluma? Simberg maga, meggyőződésének megfelelően, még címet sem adott a festménynek. Az első kiállítási katalógushoz a "Sebesült angyalok" nevet csak szuggesztió vagy leírás értelmében adta.
Stílusilag Simberget már életében a szimbolizmushoz sorolták. Számos motívuma allegorikus alakokat ábrázol, például a halált, a fagyot vagy az ördögöt. A finnek eredetileg nehezen fogadták el Simberg kifejezésmódját. 1904-ben Magnus Enkell festőtársával együtt megbízást kapott a tamperei Szent János-templom belső díszítésére. Ehhez Simberg "A sebesült angyal" és "A halál kertje" című akvarelljét ültette át nagy formátumba. Az "Indák hordozói" című falfreskóhoz Jézus tizenkét tanítványát meztelen fiúként ábrázolta, akik lombfüzéreket hordoznak. A mennyezeti kupola alatt egy angyalszárnyakkal körülvett kígyót helyezett el, amelynek nyitott szájában egy növénycsíra volt. A templomba járók megdöbbenéssel reagáltak az 1907-es felszentelésre. Ma a tamperei katedrálist összművészeti alkotásnak és a finn művészeti alkotás egyik csúcspontjának tekintik.
"A szimbolista művészet alapvető jellemzője, hogy soha nem rögzít egy gondolatot fogalmilag, vagy fejez ki közvetlenül". Jean Moréas francia költőnek az 1886-os "Szimbolista kiáltvány" e szavai jellemzik Hugo Gerhard Simberg viszonyát műveihez - különösen leghíresebb festményéhez, a "Sebzett angyal"-hoz. A képen egy fából készült hordágyon ülő, sebesült szárnyú angyal látható, akit két fiú visz egy finn tájat átszelő ösvényen. A tájképet a helsinki Töölönlathi-öböl ihlette. Simberg 1902-ben agyhártyagyulladásban megbetegedett, és hónapokat töltött az ottani diakonissza kórházban. Ez idő alatt gyakran sétált a folyó partján. Minden erejével azon volt, hogy talpra álljon, és befejezhesse a festményét. Amikor 1903-ban először kiállították, sok kérdést kapott róla: Mi történt az angyallal? Miért sérült meg? Hová viszik a fiúk? Bántották az angyalt? Mit jelent a festmény? Simberg nem válaszolt ezekre a kérdésekre.
Simberg szerint a festmények nézegetése nem az elmélkedésről és az értelemkeresésről szól. Felesleges tudni, hogy a művész mit gondolhatott festés közben, vagy mi történhetett az ábrázolt jelenet előtt. A festészet az érzések kiváltására szolgál. Nem számít, hogy a festményt művészileg jónak, rossznak, szépnek vagy csúnyának tartják. Csak az érzés a fontos - legyen az szomorú, boldog vagy más jellegű. Ezért egy festményt nem lehet helyesen vagy helytelenül értelmezni. Minden ember személyre szabottan tekint egy festményre. 2006-ban a finnek a "Sebesült angyalt" választották országuk legnépszerűbb festményének. A Finn Nemzeti Galériában működő Ateneum Múzeum kezdeményezte az országos közönségszavazást. A résztvevők meg tudták indokolni választásukat. A többségi vélemény az volt, hogy a "Sebzett angyal" egy gyönyörű festmény, amely mindig elgondolkodtató. Több mint 100 évvel a festmény megfestése után új értelmezések születtek. Talán a finn függetlenségi harc, a Töölölanthi-öböl sebezhetőségének vagy általában a természetnek a szimbóluma? Simberg maga, meggyőződésének megfelelően, még címet sem adott a festménynek. Az első kiállítási katalógushoz a "Sebesült angyalok" nevet csak szuggesztió vagy leírás értelmében adta.
Stílusilag Simberget már életében a szimbolizmushoz sorolták. Számos motívuma allegorikus alakokat ábrázol, például a halált, a fagyot vagy az ördögöt. A finnek eredetileg nehezen fogadták el Simberg kifejezésmódját. 1904-ben Magnus Enkell festőtársával együtt megbízást kapott a tamperei Szent János-templom belső díszítésére. Ehhez Simberg "A sebesült angyal" és "A halál kertje" című akvarelljét ültette át nagy formátumba. Az "Indák hordozói" című falfreskóhoz Jézus tizenkét tanítványát meztelen fiúként ábrázolta, akik lombfüzéreket hordoznak. A mennyezeti kupola alatt egy angyalszárnyakkal körülvett kígyót helyezett el, amelynek nyitott szájában egy növénycsíra volt. A templomba járók megdöbbenéssel reagáltak az 1907-es felszentelésre. Ma a tamperei katedrálist összművészeti alkotásnak és a finn művészeti alkotás egyik csúcspontjának tekintik.
Oldal 1 / 1