Néha előfordul, hogy a történelmet újra kell írni. Hilma af Klint svéd festőnő esetében mindenekelőtt az absztrakt festészet művészettörténetéről van szó. Csak az 1980-as években tudatosult a művészvilágban, hogy nem Wassily Kandinsky festette az első absztrakt képet, hanem af Klint, aki néhány évvel előtte tette ezt. Hasonlóképpen, már a 20. század elején nagyméretű, élénk színű festményeket készített, amelyekhez hasonlót Andy Warhol popművész csak mintegy ötven évvel később alkotott. Emellett a misztikus művészet úttörőjének tartják. Hilma af Klint sorsa ismét rávilágít a művészettörténet férfi befolyására.
Hilma af Klint gazdag, arisztokrata családban nőtt fel. Apja, aki tengerésztiszt volt, már korán bátorította festői tehetségét, és lehetővé tette számára, hogy a stockholmi Királyi Szabadművészeti Akadémián tanulhasson. Képzettségének megfelelően kezdetben hagyományos tájképeket és portrékat készített. A festészet mellett af Klint már tizenévesen spirituális és teológiai érdeklődést mutatott, amit nővére korai halála még inkább felerősített. Részt vett szeánszokon, médiumként működött, és csatlakozott Rudolf Steiner teozófiai társaságához, ami nem volt szokatlan az akkori művész- és értelmiségi körökben.
A festőnő negyvenes évei közepén járt, amikor a 20. század elején szakított a konzervatív, naturalista festői módszerrel, és a spiritualista élményeket impulzusokként engedte áramlani új műveibe. Megjegyezte: "Amire szükségem volt, az a bátorság. És ezt a szellemi világ hatására találtam meg, amely ritka és csodálatos útmutatásokat adott nekem." Meg volt győződve arról, hogy a festményeken keresztül festettek rajta keresztül. Ez volt az az időszak, amikor a relativitáselmélet és a kvantumfizika fejlődése megingatta az emberek valóságról alkotott elképzeléseit. Ezek az új felismerések af Klint munkásságába is betörtek, amint azt az "Atom" című sorozatának címe is mutatja. A spirituális, láthatatlan világnak láthatóvá kellett válnia a festményein.
A művész minden bizonnyal tisztában volt a képek robbanó erejével. A modern műveket nem állította ki, és úgy rendelkezett, hogy halála után húsz évig nem lehet őket nyilvánosan bemutatni, mivel feltételezte, hogy kortársai nem lesznek képesek felfogni munkásságának teljes jelentőségét. Értékelését megerősítette, hogy a 21. századig kellett várni arra, hogy munkásságát megfelelőbben értékeljék. Hilma af Klint nem csak művészileg volt magányos, de úgy tűnik, ez nem tette boldogtalanná. Számos jegyzetfüzete egyikébe ezt írta: "Olyan erő van bennem, hogy előre kell mennem. A házasság és a családi boldogság nem nekem való." 1944-ben egy villamossal történt közlekedési baleset következtében meghalt.
Néha előfordul, hogy a történelmet újra kell írni. Hilma af Klint svéd festőnő esetében mindenekelőtt az absztrakt festészet művészettörténetéről van szó. Csak az 1980-as években tudatosult a művészvilágban, hogy nem Wassily Kandinsky festette az első absztrakt képet, hanem af Klint, aki néhány évvel előtte tette ezt. Hasonlóképpen, már a 20. század elején nagyméretű, élénk színű festményeket készített, amelyekhez hasonlót Andy Warhol popművész csak mintegy ötven évvel később alkotott. Emellett a misztikus művészet úttörőjének tartják. Hilma af Klint sorsa ismét rávilágít a művészettörténet férfi befolyására.
Hilma af Klint gazdag, arisztokrata családban nőtt fel. Apja, aki tengerésztiszt volt, már korán bátorította festői tehetségét, és lehetővé tette számára, hogy a stockholmi Királyi Szabadművészeti Akadémián tanulhasson. Képzettségének megfelelően kezdetben hagyományos tájképeket és portrékat készített. A festészet mellett af Klint már tizenévesen spirituális és teológiai érdeklődést mutatott, amit nővére korai halála még inkább felerősített. Részt vett szeánszokon, médiumként működött, és csatlakozott Rudolf Steiner teozófiai társaságához, ami nem volt szokatlan az akkori művész- és értelmiségi körökben.
A festőnő negyvenes évei közepén járt, amikor a 20. század elején szakított a konzervatív, naturalista festői módszerrel, és a spiritualista élményeket impulzusokként engedte áramlani új műveibe. Megjegyezte: "Amire szükségem volt, az a bátorság. És ezt a szellemi világ hatására találtam meg, amely ritka és csodálatos útmutatásokat adott nekem." Meg volt győződve arról, hogy a festményeken keresztül festettek rajta keresztül. Ez volt az az időszak, amikor a relativitáselmélet és a kvantumfizika fejlődése megingatta az emberek valóságról alkotott elképzeléseit. Ezek az új felismerések af Klint munkásságába is betörtek, amint azt az "Atom" című sorozatának címe is mutatja. A spirituális, láthatatlan világnak láthatóvá kellett válnia a festményein.
A művész minden bizonnyal tisztában volt a képek robbanó erejével. A modern műveket nem állította ki, és úgy rendelkezett, hogy halála után húsz évig nem lehet őket nyilvánosan bemutatni, mivel feltételezte, hogy kortársai nem lesznek képesek felfogni munkásságának teljes jelentőségét. Értékelését megerősítette, hogy a 21. századig kellett várni arra, hogy munkásságát megfelelőbben értékeljék. Hilma af Klint nem csak művészileg volt magányos, de úgy tűnik, ez nem tette boldogtalanná. Számos jegyzetfüzete egyikébe ezt írta: "Olyan erő van bennem, hogy előre kell mennem. A házasság és a családi boldogság nem nekem való." 1944-ben egy villamossal történt közlekedési baleset következtében meghalt.
Oldal 1 / 1