Heywood Hardy brit festő volt, akit különösen állatfestményei és vadászjelenetei miatt becsültek. Ő volt a legfiatalabb a kiváló tájképfestő, idősebb James Hardy 10 gyermeke közül. Testvérei és unokatestvérei közül sokan szintén ismert művészek lettek. Így várható volt, hogy a család legfiatalabb tagja is művészettel fog foglalkozni. 17 éves korában Heywood Hardy egy apjával való veszekedés után elhagyta a szülői házat, és Bristol közelébe költözött. Itt kezdett el festeni, és eladta első műveinek egy részét. 22 éves korában először állíthatott ki a Royal Academy-ben. Ekkorra végre elég pénzt gyűjtött ahhoz, hogy Párizsba költözzön, és az École des Beaux-Art-on tanuljon. Ott elsősorban az Isidore Pils tanította.
Hardy szenvedélye a művészet iránt nagy volt. Szabadidejének nagy részét Párizsban töltötte, ahol a Louvre festményeit másolta. Miután a fiatal művész több évig Párizsban élt és tanult, egy rövid antwerpeni kitérő után visszatért Angliába. 1870-től Londonban élt, és közös műteremben dolgozott a brit Briton Riviére festővel. Ettől kezdve Hardy szinte kizárólag az állatfestészetnek szentelte magát. Különösen fontos volt számára, hogy pontosan tanulmányozza tárgyainak anatómiáját és mozgását. Ennek érdekében Hardy többször is elutazott Egyiptomba, hogy megfigyelje és megfestse a vadon élő állatokat. Második kedvenc tanulmányi helye a londoni állatkert volt. Egy zoológiaprofesszortól összehasonlító anatómiaórákat is vett. Hardy még a lovak járásáról szóló professzori tanulmányához is festett illusztrációkat. Amikor a londoni állatkertben elpusztult egy oroszlánlány, Hardy megragadta az alkalmat, hogy megvásárolja az elpusztult állatot, és preparáltassa ki a számára.
Későbbi műveiben Hardy egyre inkább a vadászjelenetek felé fordult művészetében, vagy lovas és vidéki portrékat festett mecénásairól. Keresett festő volt, gyakran hívták meg mecénásai birtokaira, hogy megfestse őket vagy szeretett állataikat. Hardy valójában nem impresszionista festő volt, hanem inkább a viktoriánus korszakhoz tartozott, de stílusa bizonyos hasonlóságokat mutat ezzel a művészeti stílussal. Ennek valószínűleg az az oka, hogy éppen akkor járt Párizsban, amikor az impresszionizmus ott volt a csúcspontján. Aztán 83 éves korában újabb fordulat következett Hardy művészetében. Sussexbe költözött, és vallási témákat és oltárképeket festett. Utolsó művei némelyike Krisztust ábrázolta, amint a sussexi vidéken sétál, vagy helyi neves személyiségek társaságában. Hardy Mary Beechy felesége volt. A házaspárnak négy lánya született, akik közül kettő szintén sikeres művész lett.
Heywood Hardy brit festő volt, akit különösen állatfestményei és vadászjelenetei miatt becsültek. Ő volt a legfiatalabb a kiváló tájképfestő, idősebb James Hardy 10 gyermeke közül. Testvérei és unokatestvérei közül sokan szintén ismert művészek lettek. Így várható volt, hogy a család legfiatalabb tagja is művészettel fog foglalkozni. 17 éves korában Heywood Hardy egy apjával való veszekedés után elhagyta a szülői házat, és Bristol közelébe költözött. Itt kezdett el festeni, és eladta első műveinek egy részét. 22 éves korában először állíthatott ki a Royal Academy-ben. Ekkorra végre elég pénzt gyűjtött ahhoz, hogy Párizsba költözzön, és az École des Beaux-Art-on tanuljon. Ott elsősorban az Isidore Pils tanította.
Hardy szenvedélye a művészet iránt nagy volt. Szabadidejének nagy részét Párizsban töltötte, ahol a Louvre festményeit másolta. Miután a fiatal művész több évig Párizsban élt és tanult, egy rövid antwerpeni kitérő után visszatért Angliába. 1870-től Londonban élt, és közös műteremben dolgozott a brit Briton Riviére festővel. Ettől kezdve Hardy szinte kizárólag az állatfestészetnek szentelte magát. Különösen fontos volt számára, hogy pontosan tanulmányozza tárgyainak anatómiáját és mozgását. Ennek érdekében Hardy többször is elutazott Egyiptomba, hogy megfigyelje és megfestse a vadon élő állatokat. Második kedvenc tanulmányi helye a londoni állatkert volt. Egy zoológiaprofesszortól összehasonlító anatómiaórákat is vett. Hardy még a lovak járásáról szóló professzori tanulmányához is festett illusztrációkat. Amikor a londoni állatkertben elpusztult egy oroszlánlány, Hardy megragadta az alkalmat, hogy megvásárolja az elpusztult állatot, és preparáltassa ki a számára.
Későbbi műveiben Hardy egyre inkább a vadászjelenetek felé fordult művészetében, vagy lovas és vidéki portrékat festett mecénásairól. Keresett festő volt, gyakran hívták meg mecénásai birtokaira, hogy megfestse őket vagy szeretett állataikat. Hardy valójában nem impresszionista festő volt, hanem inkább a viktoriánus korszakhoz tartozott, de stílusa bizonyos hasonlóságokat mutat ezzel a művészeti stílussal. Ennek valószínűleg az az oka, hogy éppen akkor járt Párizsban, amikor az impresszionizmus ott volt a csúcspontján. Aztán 83 éves korában újabb fordulat következett Hardy művészetében. Sussexbe költözött, és vallási témákat és oltárképeket festett. Utolsó művei némelyike Krisztust ábrázolta, amint a sussexi vidéken sétál, vagy helyi neves személyiségek társaságában. Hardy Mary Beechy felesége volt. A házaspárnak négy lánya született, akik közül kettő szintén sikeres művész lett.
Oldal 1 / 1