Oldal 1 / 5
Amikor az öreg Terra Nova bálnavadász 1910. június 1-jén elhagyta a londoni kikötőt, az úti célja a világ déli jégfelszíne volt. Az expedíció vezetője nem más volt, mint Robert Falcon Scott, aki már az utazás kezdetén brit nemzeti hős volt, és korábbi felfedezései révén az angol társadalom tiszteletét élvezte. A fedélzeten olyan emberekből álló csapat volt, akiknek világnézete az Antarktiszt természetes erődítménynek tekintette, amelyet meg kell hódítani és meg kell ostromolni. Akkor még senki sem tudta, hogy a férfiak közül kevesen térnek vissza Londonba, és hogy ez lesz Scott utolsó útja. Köztük volt Herbert George Ponting fotós is. A brit fotósnak ekkorra már mozgalmas élete volt. Miután elhagyta szülői házát a dél-angliai Salisburyben, Kaliforniában próbált szerencsét. Az új országról és a lehetőségekről szóló történetek lenyűgözték, ezért vett egy gyümölcsöskertet a napsütötte Kaliforniában. Herbert Ponting nem tudta megvalósítani álmát, visszatért Angliába, és helyette a fotózásnak szentelte magát.
Ponting tehetsége a narratív vizuális nyelvben rejlett. Első fotóit különböző magazinoknak tudta eladni. A fotográfusnak megtetszett az újságírás és az illusztráció kombinációja, és egy dohányzókönyvet adott ki Japánban gyűjtött fotóiból. Tapasztalata és fotós tehetsége hozta őt a Terra Nova fedélzetére. Herbert Ponting a fényképezéshez leginkább az üveglemezeket használta. Bár a fényképészeti filmet már feltalálták, ő inkább a hagyományos technikát használta a fotók készítéséhez. Emellett egy olyan filmkamerát használt, amely rövid jeleneteket tudott rögzíteni. Herbert Ponting az expedíció egyik legidősebb tagja volt, és sok időt töltött az alaptáborban. Itt felállított egy kis sötétkamrát. Motívumai a vastag, vaskos ruházatú férfiak, a lovak és a különleges kontinens fehér partjaival. A fotóst munka közben ábrázoló egyedi önarckép a szeles és hideg körülmények között is kivételes minőségű.
Herbert Ponting nem vett részt a Déli-sarki versenyen. Csinált még egy utolsó fényképet Scottról, amikor a csapat távozott. Ő maga visszatért Angliába. Rendezni akarta a fényképezőlemezeit, és elő akarta készíteni a fotóit, hogy Scott előadásokhoz használhassa őket, amikor visszatér. Az expedíció a résztvevőket a gazdasági csőd szélére sodorta. Scottnak sikeres felfedezőként kellett visszatérnie, és a fényképek bemutatásával bevételt termelni. Scott halála után Ponting még egyszer visszatért az Északi-sarkvidékre, és újabb fotókat készített. A fotós olyan tájról hagyott hátra egyedülálló felvételeket, amelyet kevesen láttak ebben az államban, és amely soha többé nem lesz ugyanolyan.
Amikor az öreg Terra Nova bálnavadász 1910. június 1-jén elhagyta a londoni kikötőt, az úti célja a világ déli jégfelszíne volt. Az expedíció vezetője nem más volt, mint Robert Falcon Scott, aki már az utazás kezdetén brit nemzeti hős volt, és korábbi felfedezései révén az angol társadalom tiszteletét élvezte. A fedélzeten olyan emberekből álló csapat volt, akiknek világnézete az Antarktiszt természetes erődítménynek tekintette, amelyet meg kell hódítani és meg kell ostromolni. Akkor még senki sem tudta, hogy a férfiak közül kevesen térnek vissza Londonba, és hogy ez lesz Scott utolsó útja. Köztük volt Herbert George Ponting fotós is. A brit fotósnak ekkorra már mozgalmas élete volt. Miután elhagyta szülői házát a dél-angliai Salisburyben, Kaliforniában próbált szerencsét. Az új országról és a lehetőségekről szóló történetek lenyűgözték, ezért vett egy gyümölcsöskertet a napsütötte Kaliforniában. Herbert Ponting nem tudta megvalósítani álmát, visszatért Angliába, és helyette a fotózásnak szentelte magát.
Ponting tehetsége a narratív vizuális nyelvben rejlett. Első fotóit különböző magazinoknak tudta eladni. A fotográfusnak megtetszett az újságírás és az illusztráció kombinációja, és egy dohányzókönyvet adott ki Japánban gyűjtött fotóiból. Tapasztalata és fotós tehetsége hozta őt a Terra Nova fedélzetére. Herbert Ponting a fényképezéshez leginkább az üveglemezeket használta. Bár a fényképészeti filmet már feltalálták, ő inkább a hagyományos technikát használta a fotók készítéséhez. Emellett egy olyan filmkamerát használt, amely rövid jeleneteket tudott rögzíteni. Herbert Ponting az expedíció egyik legidősebb tagja volt, és sok időt töltött az alaptáborban. Itt felállított egy kis sötétkamrát. Motívumai a vastag, vaskos ruházatú férfiak, a lovak és a különleges kontinens fehér partjaival. A fotóst munka közben ábrázoló egyedi önarckép a szeles és hideg körülmények között is kivételes minőségű.
Herbert Ponting nem vett részt a Déli-sarki versenyen. Csinált még egy utolsó fényképet Scottról, amikor a csapat távozott. Ő maga visszatért Angliába. Rendezni akarta a fényképezőlemezeit, és elő akarta készíteni a fotóit, hogy Scott előadásokhoz használhassa őket, amikor visszatér. Az expedíció a résztvevőket a gazdasági csőd szélére sodorta. Scottnak sikeres felfedezőként kellett visszatérnie, és a fényképek bemutatásával bevételt termelni. Scott halála után Ponting még egyszer visszatért az Északi-sarkvidékre, és újabb fotókat készített. A fotós olyan tájról hagyott hátra egyedülálló felvételeket, amelyet kevesen láttak ebben az államban, és amely soha többé nem lesz ugyanolyan.