Henri Rousseau (1844-1910) francia festő az egyik legjelentősebb akadémiai képzés nélküli naiv festő. Egyik leghíresebb műve az "Alvó cigány" (franciául La Bohémienne endormie). A tiszta kontúrok éppúgy jellemzőek Rousseau festészetére, mint az erős színek. A fekvő alak perspektivikusan "rosszul" van megfestve; bármelyik pillanatban előre kellene buknia. A néző azonban csak mellékesen veszi tudomásul ezeket a feltételezett hibákat. Az uralkodó benyomás egy félreérthetetlen képi nyelvezet, amely túlmutat a valóság minden helyes ábrázolásán. Álomszerű hangulat árad ebből a képből, mert a néző tisztában van a teljesen irreális képi kialakítással, mégis egy teljesen önálló képi világba csöppen.
A költő és Rousseau kortársa, Guillaume Apollinaire a festőt primitívnek, festészetét pedig naivnak nevezte. Mindkét tulajdonságot többször tulajdonítják Rousseau-nak, Kandinszkij az autodidakta festőt a nagy realizmus felé vezető úton látja.
Bárhogyan is helyezkedik el Rousseau munkássága a művészettörténetben, tagadhatatlanul megmarad saját, lenyűgöző festészeti stílusának. A néző első látásra felismeri Rousseau-t, és nem szűkölködik meglepetésekben sem, mint például a "Vasútvonal" című festményen. A képen egy téli városkép látható, tiszta színek és vonalak jellemzik. A téli nap hidegsége tapintható, ugyanakkor az elrendezés bármelyik pillanatban átbillenhet a tiszta formák és színek absztrakt képi világába.
Henri Rousseau (1844-1910) francia festő az egyik legjelentősebb akadémiai képzés nélküli naiv festő. Egyik leghíresebb műve az "Alvó cigány" (franciául La Bohémienne endormie). A tiszta kontúrok éppúgy jellemzőek Rousseau festészetére, mint az erős színek. A fekvő alak perspektivikusan "rosszul" van megfestve; bármelyik pillanatban előre kellene buknia. A néző azonban csak mellékesen veszi tudomásul ezeket a feltételezett hibákat. Az uralkodó benyomás egy félreérthetetlen képi nyelvezet, amely túlmutat a valóság minden helyes ábrázolásán. Álomszerű hangulat árad ebből a képből, mert a néző tisztában van a teljesen irreális képi kialakítással, mégis egy teljesen önálló képi világba csöppen.
A költő és Rousseau kortársa, Guillaume Apollinaire a festőt primitívnek, festészetét pedig naivnak nevezte. Mindkét tulajdonságot többször tulajdonítják Rousseau-nak, Kandinszkij az autodidakta festőt a nagy realizmus felé vezető úton látja.
Bárhogyan is helyezkedik el Rousseau munkássága a művészettörténetben, tagadhatatlanul megmarad saját, lenyűgöző festészeti stílusának. A néző első látásra felismeri Rousseau-t, és nem szűkölködik meglepetésekben sem, mint például a "Vasútvonal" című festményen. A képen egy téli városkép látható, tiszta színek és vonalak jellemzik. A téli nap hidegsége tapintható, ugyanakkor az elrendezés bármelyik pillanatban átbillenhet a tiszta formák és színek absztrakt képi világába.
Oldal 1 / 3