Hans Hoffmann figyelemre méltó sikere szorosan kapcsolódik Németország talán leghíresebb festőjének munkáihoz: Albrecht Dürer. Dürer már életében is ünnepelt művész volt, és népszerűsége halálával sem csökkent. A festményei iránti érdeklődés folyamatosan nőtt, és a 16. század vége felé érte el a csúcspontját. Ez a hatalmas kereslet sok festőt arra késztetett, hogy utánozzák a régi mester műveit. Dürer festményeinek utánzása valóságos jelenséggé vált, és annyira elterjedt, hogy ma már Dürer reneszánszáról beszélünk. Hans Hoffmannt tartják e korszak legkiemelkedőbb képviselőjének. Nemcsak Dürert másolta figyelemre méltó aprólékossággal, hanem új műveket is alkotott. Ennek során megtartotta a modelljének stílusát, de hozzáadta a saját művészi stílusjegyeit. Rendkívül pontos természetmegfigyelő volt, és az állatokról és növényekről készített tanulmányaiban minden részletet aprólékosan leképezett. Pontos ecsetvonásokkal szinte kézzelfogható jelenlétet adott motívumainak.
Dürerhez hasonlóan Hans Hoffmann is Nürnbergből származott. Gyermekkoráról és neveltetéséről keveset tudunk. Korai művei arra utalnak, hogy Nicolas Neufchâtel holland festő műhelyében tanult. Willibald Imhoff nürnbergi műgyűjtővel való ismeretségén keresztül Hoffmann számos Dürer-rajzhoz és -festményhez jutott hozzá. Míg Hoffmann másolta őket, addig ő Dürer technikáját sajátította el, és megpróbálta felülmúlni azt részletgazdagságban és tökéletességben. Imitációiért nagy elismerést kapott, még a legmagasabb körökben is. II. Rudolf császár, Albrecht Dürer lelkes csodálója, Hoffmannt prágai rezidenciájára hozta. Ott a császár udvari festőnek nevezte ki, és műgyűjteményének bővítésében kiváló tanácsadóként értékelte.
Hans Hoffmann olyan virtuóz módon utánozta, hogy számos művét egészen a 20. századig Dürer eredetijének tartották. Minden másolatról legalább két példányt készített, és az egyiket Dürer monogramjával, a másikat pedig a sajátjával szignálta. Néhány adaptációját Dürer tömör AD jelzésével is aláírta, és hamis dátummal látta el őket. Nem világos, hogy ezt a modellje iránti tiszteletből vagy megtévesztő szándékkal tette. Mindenesetre ez nem ártott a hírnevének: éppen az a képessége, hogy megtévesztően hiteles Dürer-utánzatokat tudott festeni, segítette hozzá a hírnévhez és a becsülethez. Bár elsősorban másolóként szerzett magának nevet, mégis fontosnak tartotta saját művészi identitását. Hoffmann festményei még ma is népszerűek, és néha rekordárakat érnek el a piacon. A jól ismert nyúlról készített variációi különösen keresettek. Hoffmann Dürer hosszúfülű nyúlját különböző pozíciókban mutatja be, réteken és erdőkben helyezi el. Az "Egy nyúl az erdőben" című festménye több mint 2,6 millió dollárért cserélt gazdát, és ma a Getty Múzeumban látható. Festményeit már régóta nem árulják hamis Dürer-képekként, és a műkedvelők nagyra értékelik őket, mint valódi Hoffmannokat.
Hans Hoffmann figyelemre méltó sikere szorosan kapcsolódik Németország talán leghíresebb festőjének munkáihoz: Albrecht Dürer. Dürer már életében is ünnepelt művész volt, és népszerűsége halálával sem csökkent. A festményei iránti érdeklődés folyamatosan nőtt, és a 16. század vége felé érte el a csúcspontját. Ez a hatalmas kereslet sok festőt arra késztetett, hogy utánozzák a régi mester műveit. Dürer festményeinek utánzása valóságos jelenséggé vált, és annyira elterjedt, hogy ma már Dürer reneszánszáról beszélünk. Hans Hoffmannt tartják e korszak legkiemelkedőbb képviselőjének. Nemcsak Dürert másolta figyelemre méltó aprólékossággal, hanem új műveket is alkotott. Ennek során megtartotta a modelljének stílusát, de hozzáadta a saját művészi stílusjegyeit. Rendkívül pontos természetmegfigyelő volt, és az állatokról és növényekről készített tanulmányaiban minden részletet aprólékosan leképezett. Pontos ecsetvonásokkal szinte kézzelfogható jelenlétet adott motívumainak.
Dürerhez hasonlóan Hans Hoffmann is Nürnbergből származott. Gyermekkoráról és neveltetéséről keveset tudunk. Korai művei arra utalnak, hogy Nicolas Neufchâtel holland festő műhelyében tanult. Willibald Imhoff nürnbergi műgyűjtővel való ismeretségén keresztül Hoffmann számos Dürer-rajzhoz és -festményhez jutott hozzá. Míg Hoffmann másolta őket, addig ő Dürer technikáját sajátította el, és megpróbálta felülmúlni azt részletgazdagságban és tökéletességben. Imitációiért nagy elismerést kapott, még a legmagasabb körökben is. II. Rudolf császár, Albrecht Dürer lelkes csodálója, Hoffmannt prágai rezidenciájára hozta. Ott a császár udvari festőnek nevezte ki, és műgyűjteményének bővítésében kiváló tanácsadóként értékelte.
Hans Hoffmann olyan virtuóz módon utánozta, hogy számos művét egészen a 20. századig Dürer eredetijének tartották. Minden másolatról legalább két példányt készített, és az egyiket Dürer monogramjával, a másikat pedig a sajátjával szignálta. Néhány adaptációját Dürer tömör AD jelzésével is aláírta, és hamis dátummal látta el őket. Nem világos, hogy ezt a modellje iránti tiszteletből vagy megtévesztő szándékkal tette. Mindenesetre ez nem ártott a hírnevének: éppen az a képessége, hogy megtévesztően hiteles Dürer-utánzatokat tudott festeni, segítette hozzá a hírnévhez és a becsülethez. Bár elsősorban másolóként szerzett magának nevet, mégis fontosnak tartotta saját művészi identitását. Hoffmann festményei még ma is népszerűek, és néha rekordárakat érnek el a piacon. A jól ismert nyúlról készített variációi különösen keresettek. Hoffmann Dürer hosszúfülű nyúlját különböző pozíciókban mutatja be, réteken és erdőkben helyezi el. Az "Egy nyúl az erdőben" című festménye több mint 2,6 millió dollárért cserélt gazdát, és ma a Getty Múzeumban látható. Festményeit már régóta nem árulják hamis Dürer-képekként, és a műkedvelők nagyra értékelik őket, mint valódi Hoffmannokat.
Oldal 1 / 1