Hans Baldung német festő és grafikus volt, Albrecht Dürer egyik legtehetségesebb és legsikeresebb tanítványának tartották. Életműve 90 festményt és oltárképet, mintegy 350 rajzot és 180 könyvillusztrációt tartalmaz. Baldung értelmiségi és akadémikus családból származott. A legtöbb rokona orvos vagy ügyvéd volt. Abban az időben meglehetősen szokatlan volt, hogy egy tisztán akadémikus család fia művészi pályára lépjen. Valójában Hans Baldung volt az egyetlen férfi a családban, aki nem rendelkezett egyetemi diplomával, és egyike volt az első német művészeknek, akik tisztán akadémiai családból származtak. Korai tanulmányairól keveset tudunk. Mivel Strasbourgban nőtt fel, feltételezhető, hogy első tanára egy helyi festő lehetett.
Ahogy az a korszakban a vándorlegényeknél szokás volt, Baldung is vándorévekbe kezdett, és 19 éves kora körül elhagyta Strasbourgot. Nürnbergbe költözött, és felvették Albrecht Dürer műhelyébe. Baldung hamar magába szívta Dürer hatását, és kettejüket egész életükben nagyon mély barátság fűzte össze. Baldung valószínűleg akkor vette át Dürer nürnbergi műhelyének vezetését, amikor Dürer másodszor is Velencébe utazott. Dokumentumok bizonyítják, hogy Dürer magával vitte Baldung munkáinak egy részét az útjára, és eladta neki. Baldung a Dürerrel töltött idő alatt kapta a Grien becenevet. Feltehetően azért, hogy könnyebb legyen megkülönböztetni a műhelyben dolgozó különböző Hans keresztnevű művészeket, például Hans Schäufeleint vagy Dürer öccsét, Hansot. Baldung később festményeit is a HGB kezdőbetűkkel szignálta. A történészek nem értenek egyet e becenév okában. Egyesek feltételezik, hogy ez a zöld szín iránti különleges vonzalmának köszönhető, mások a Grienhals szóval látnak összefüggést, ami boszorkányt jelent. Műveinek egyik központi témája ugyanis a vallási motívumok mellett a boszorkányság, a misztikus, erotikus ábrázolások, később pedig a halál volt. Bár Dürer művein is gyakran szerepeltek boszorkányok, messze nem olyan gyakran, mint Baldung művein.
Hat év után Baldung végül elhagyta Dürer műhelyét. Visszatért Strasbourgba, és állampolgárságot kapott. Ezután megnyitotta saját műhelyét, és csatlakozott a Zur Steltz helyi céhhez. Hamarosan a város egyik legelismertebb személyisége lett, és keresett művésznek számított. Baldung feleségül vette Margarethe Herlint, egy helyi kereskedő lányát. A házaspár életük nagy részét Strasbourgban töltötte. Baldung pályafutása legnagyobb megbízása miatt azonban ideiglenesen Freiburg im Breisgau-ba költöztek, ahol többek között a freiburgi dóm főoltárát kellett megterveznie. A projekt befejezése majdnem négy évig tartott. Baldung a város egyik leggazdagabb embere és a strasbourgi városi tanács tagja lett.
Hans Baldung német festő és grafikus volt, Albrecht Dürer egyik legtehetségesebb és legsikeresebb tanítványának tartották. Életműve 90 festményt és oltárképet, mintegy 350 rajzot és 180 könyvillusztrációt tartalmaz. Baldung értelmiségi és akadémikus családból származott. A legtöbb rokona orvos vagy ügyvéd volt. Abban az időben meglehetősen szokatlan volt, hogy egy tisztán akadémikus család fia művészi pályára lépjen. Valójában Hans Baldung volt az egyetlen férfi a családban, aki nem rendelkezett egyetemi diplomával, és egyike volt az első német művészeknek, akik tisztán akadémiai családból származtak. Korai tanulmányairól keveset tudunk. Mivel Strasbourgban nőtt fel, feltételezhető, hogy első tanára egy helyi festő lehetett.
Ahogy az a korszakban a vándorlegényeknél szokás volt, Baldung is vándorévekbe kezdett, és 19 éves kora körül elhagyta Strasbourgot. Nürnbergbe költözött, és felvették Albrecht Dürer műhelyébe. Baldung hamar magába szívta Dürer hatását, és kettejüket egész életükben nagyon mély barátság fűzte össze. Baldung valószínűleg akkor vette át Dürer nürnbergi műhelyének vezetését, amikor Dürer másodszor is Velencébe utazott. Dokumentumok bizonyítják, hogy Dürer magával vitte Baldung munkáinak egy részét az útjára, és eladta neki. Baldung a Dürerrel töltött idő alatt kapta a Grien becenevet. Feltehetően azért, hogy könnyebb legyen megkülönböztetni a műhelyben dolgozó különböző Hans keresztnevű művészeket, például Hans Schäufeleint vagy Dürer öccsét, Hansot. Baldung később festményeit is a HGB kezdőbetűkkel szignálta. A történészek nem értenek egyet e becenév okában. Egyesek feltételezik, hogy ez a zöld szín iránti különleges vonzalmának köszönhető, mások a Grienhals szóval látnak összefüggést, ami boszorkányt jelent. Műveinek egyik központi témája ugyanis a vallási motívumok mellett a boszorkányság, a misztikus, erotikus ábrázolások, később pedig a halál volt. Bár Dürer művein is gyakran szerepeltek boszorkányok, messze nem olyan gyakran, mint Baldung művein.
Hat év után Baldung végül elhagyta Dürer műhelyét. Visszatért Strasbourgba, és állampolgárságot kapott. Ezután megnyitotta saját műhelyét, és csatlakozott a Zur Steltz helyi céhhez. Hamarosan a város egyik legelismertebb személyisége lett, és keresett művésznek számított. Baldung feleségül vette Margarethe Herlint, egy helyi kereskedő lányát. A házaspár életük nagy részét Strasbourgban töltötte. Baldung pályafutása legnagyobb megbízása miatt azonban ideiglenesen Freiburg im Breisgau-ba költöztek, ahol többek között a freiburgi dóm főoltárát kellett megterveznie. A projekt befejezése majdnem négy évig tartott. Baldung a város egyik leggazdagabb embere és a strasbourgi városi tanács tagja lett.
Oldal 1 / 2