A szimbolizmus fénykora a művészetben az 1880 és 1910 közötti időszak. A szobrászat és a festészet jelentős áramlata, amely a tudattalan folyamatokhoz való hozzáféréssel foglalkozik. Ez már Freud előtt is aktuális volt. A "Szimbolikus kiáltvány" így foglalta össze a mozgalmat: "A szimbolista művészet lényegi tulajdonsága, hogy soha nem rögzít fogalmilag egy eszmét, és nem is fejezi ki közvetlenül". A korszak festője, metszője, rajzolója és szobrásza, Gustave Moreau (* 1826 Párizs - † 1898 Párizs), aki meghatározó hatással volt a szimbolizmusra, műveiben misztikus ábrázolásokra és álomjelenetekre koncentrált. Gustave Moreau, aki az "École nationale supérieure des Beaux-Arts"-ban tanult, számos alkalommal utazott Olaszországba, hogy találkozzon művészekkel és eredetiben lássa a műveket. A hozzá közel álló barátok a festőművész ARTISTREPLEPLACE0 és a szobrász és festő ARTISTREPLEPLACE1 voltak.
Művészi jelentőségét ma a Párizs 9. kerületében található múzeum, a "Musée national Gustave Moreau" fejezi ki, ahol életművét dokumentálják és műveit a nagyközönség számára hozzáférhetővé teszik.
Gustave Moreau törékeny egészségnek örvendett, és műveiért sem nyert azonnal díjakat. Mindazonáltal a témája és a stílusa érvényesült. Különösen a festészetben szerzett nevet magának. Az olyan festményeken, mint az "Oidipusz és a szfinx", az alakok és környezetük jól láthatóak, de olyan elemek is megjelennek, amelyek nem valóságosak. Úgy adja elő a valótlant, mintha az valóságos lenne. Így a tudatosság más szintjeit a valóság(ok) részeként emeli ki. A psziché létezése, az álmok jelentése és a természetfeletti dolgok találnak kifejezést műveiben. A "Salomé", az "Európa és a bika" vagy a "Hésziodosz és a múzsa" című festmények szárnyas vagy irreális környezetben lévő női és férfi alakokat ábrázolnak. Gustave Moreau talán még életében nem tudta, de a tudat más szintjeivel való foglalkozás volt a később kialakult pszichoanalízis mozgatórugója. A művészet ismét a jelentős fejlemények előfutárai közé tartozott. Elmélkedésre ösztönöz és utat nyit számunkra a járáshoz.
A szimbolizmus fénykora a művészetben az 1880 és 1910 közötti időszak. A szobrászat és a festészet jelentős áramlata, amely a tudattalan folyamatokhoz való hozzáféréssel foglalkozik. Ez már Freud előtt is aktuális volt. A "Szimbolikus kiáltvány" így foglalta össze a mozgalmat: "A szimbolista művészet lényegi tulajdonsága, hogy soha nem rögzít fogalmilag egy eszmét, és nem is fejezi ki közvetlenül". A korszak festője, metszője, rajzolója és szobrásza, Gustave Moreau (* 1826 Párizs - † 1898 Párizs), aki meghatározó hatással volt a szimbolizmusra, műveiben misztikus ábrázolásokra és álomjelenetekre koncentrált. Gustave Moreau, aki az "École nationale supérieure des Beaux-Arts"-ban tanult, számos alkalommal utazott Olaszországba, hogy találkozzon művészekkel és eredetiben lássa a műveket. A hozzá közel álló barátok a festőművész ARTISTREPLEPLACE0 és a szobrász és festő ARTISTREPLEPLACE1 voltak.
Művészi jelentőségét ma a Párizs 9. kerületében található múzeum, a "Musée national Gustave Moreau" fejezi ki, ahol életművét dokumentálják és műveit a nagyközönség számára hozzáférhetővé teszik.
Gustave Moreau törékeny egészségnek örvendett, és műveiért sem nyert azonnal díjakat. Mindazonáltal a témája és a stílusa érvényesült. Különösen a festészetben szerzett nevet magának. Az olyan festményeken, mint az "Oidipusz és a szfinx", az alakok és környezetük jól láthatóak, de olyan elemek is megjelennek, amelyek nem valóságosak. Úgy adja elő a valótlant, mintha az valóságos lenne. Így a tudatosság más szintjeit a valóság(ok) részeként emeli ki. A psziché létezése, az álmok jelentése és a természetfeletti dolgok találnak kifejezést műveiben. A "Salomé", az "Európa és a bika" vagy a "Hésziodosz és a múzsa" című festmények szárnyas vagy irreális környezetben lévő női és férfi alakokat ábrázolnak. Gustave Moreau talán még életében nem tudta, de a tudat más szintjeivel való foglalkozás volt a később kialakult pszichoanalízis mozgatórugója. A művészet ismét a jelentős fejlemények előfutárai közé tartozott. Elmélkedésre ösztönöz és utat nyit számunkra a járáshoz.
Oldal 1 / 4