Giuseppe Arcimboldo, más néven Arcimbaldo vagy Arcimboldi 1526-ban Milánóban, előkelő körökben kezdi életét. Rokonai között papok és ügyvédek is vannak, apja, Biacio a milánói székesegyház belső terének tervezésében segít. Giuseppe segíti őt ebben a munkában, amit a feljegyzések is említenek. A mű 1549-ben, 23 éves korában kezdődik, és tíz évig tart.
36 éves korában már annyira ismert a tehetséges portréfestő tehetsége, hogy a bécsi udvarba kerül. I. Ferdinánd alatt házi ellenjegyzőként kezdi meg munkáját, portrékat készít a ház urairól és hölgyeiről. A fényképezést még nem találták fel, ezért olyan festőkre volt szükség, akik részletesen és képszerűen tudták bemutatni a látottakat. 2 év elteltével bírósági festőnek nevezik ki. Most már nem csak portrékat készít; kiváltságos státusza időt ad neki a kreatív munkára. Itt készíti el a négy évszak és a négy elem világhírű ciklusát, amelyet 1569-ben, újév napján ajándékoz a császárnak.
A következő évben Prágába hívják. Egy pompás felvonulást kell tervezni. Legendák és mítoszok fantáziadús értelmezését tervezi pompásan és részletesen. A különböző szakmákat ábrázoló jelmezek, a finom díszítésű szánok és a változatos állatábrázolások, és nem utolsósorban a hámok és a varázslatos nyeregtakarók, minden arra szolgál, hogy a nézők szívét megörvendeztesse. Munkája azonban nem korlátozódik erre az ötletre. A színek és formák megtervezése, a kivitelezés és az összes érintett lény koordinálása szintén az ő kezében van. Mostantól kezdve számos fesztivált és ünnepséget tervez kisebb és nagyobb alkalmakra. Közel 50 éves korában II. Rudolf császár udvari festője lesz. Ezen úr alatt is az eleven szépség művészi megtervezése az ő reszortja. A császár érdeklődése a tudomány és a művészetek felé fordult. Így élénk eszmecsere folyik az asztrológia és az alkímia területén tevékenykedő kollégákkal. Mélyen megérintette a színárnyalatok és a hangok közötti kapcsolat. Minden szenvedélyét egy erről szóló tudományos értekezésnek és egy ezzel kapcsolatos múzeumi projektnek szenteli.
Végül 1587-ben, 61 éves korában a császár engedélyezi, hogy hazatérjen Milánóba. Hűséges szolgálatát korábban nemességgel és címerrel honorálták. 66 éves korában megkapja a pfalzi udvari címét. Így 1593. július 11-én, 67 éves korában, otthonában és magas kitüntetéssel hal meg.
Giuseppe Arcimboldo, más néven Arcimbaldo vagy Arcimboldi 1526-ban Milánóban, előkelő körökben kezdi életét. Rokonai között papok és ügyvédek is vannak, apja, Biacio a milánói székesegyház belső terének tervezésében segít. Giuseppe segíti őt ebben a munkában, amit a feljegyzések is említenek. A mű 1549-ben, 23 éves korában kezdődik, és tíz évig tart.
36 éves korában már annyira ismert a tehetséges portréfestő tehetsége, hogy a bécsi udvarba kerül. I. Ferdinánd alatt házi ellenjegyzőként kezdi meg munkáját, portrékat készít a ház urairól és hölgyeiről. A fényképezést még nem találták fel, ezért olyan festőkre volt szükség, akik részletesen és képszerűen tudták bemutatni a látottakat. 2 év elteltével bírósági festőnek nevezik ki. Most már nem csak portrékat készít; kiváltságos státusza időt ad neki a kreatív munkára. Itt készíti el a négy évszak és a négy elem világhírű ciklusát, amelyet 1569-ben, újév napján ajándékoz a császárnak.
A következő évben Prágába hívják. Egy pompás felvonulást kell tervezni. Legendák és mítoszok fantáziadús értelmezését tervezi pompásan és részletesen. A különböző szakmákat ábrázoló jelmezek, a finom díszítésű szánok és a változatos állatábrázolások, és nem utolsósorban a hámok és a varázslatos nyeregtakarók, minden arra szolgál, hogy a nézők szívét megörvendeztesse. Munkája azonban nem korlátozódik erre az ötletre. A színek és formák megtervezése, a kivitelezés és az összes érintett lény koordinálása szintén az ő kezében van. Mostantól kezdve számos fesztivált és ünnepséget tervez kisebb és nagyobb alkalmakra. Közel 50 éves korában II. Rudolf császár udvari festője lesz. Ezen úr alatt is az eleven szépség művészi megtervezése az ő reszortja. A császár érdeklődése a tudomány és a művészetek felé fordult. Így élénk eszmecsere folyik az asztrológia és az alkímia területén tevékenykedő kollégákkal. Mélyen megérintette a színárnyalatok és a hangok közötti kapcsolat. Minden szenvedélyét egy erről szóló tudományos értekezésnek és egy ezzel kapcsolatos múzeumi projektnek szenteli.
Végül 1587-ben, 61 éves korában a császár engedélyezi, hogy hazatérjen Milánóba. Hűséges szolgálatát korábban nemességgel és címerrel honorálták. 66 éves korában megkapja a pfalzi udvari címét. Így 1593. július 11-én, 67 éves korában, otthonában és magas kitüntetéssel hal meg.
Oldal 1 / 2