Giovanni Battista Moroni a késő reneszánsz olasz festője volt. Születési helye és ideje nem ismert, valószínűleg 1510 és 1524 között született. Édesapja, Andrea Moroni építész volt, és a család valószínűleg Bergamo városának közelében élt. Az ifjú Moroni az Il Moretto da Brescia néven ismert egyházi festő és portréfestő Alessandro Bonvicinótól tanulta a művészi mesterséget. Kezdetben Giovanni Battista Moroni is főleg templomokat festett, de magánházak szobáit is. Egy trieszti művészi tartózkodás során Moroni találkozott a híres festővel, Tiziánnal. Az, hogy leckéket is vett tőle, nem bizonyított pletyka. Annyi bizonyos, hogy Tiziano megbízta őt Cristoforo Madruzzo, egy igen befolyásos itáliai bíboros fiainak portréjának megfestésével, mert nagyra becsülte munkásságát.
Miután Giovanni Battista Moroni elhagyta Il Moretto műtermét, és Breciából visszavonult a Bergamo melletti Albino olaszországi tartományba, a vallásos festmények mellett egyre több portrét kezdett festeni. A következő években számos portrét festett, gyakran olyan emberekről, akik nem voltak koruk hírességei. Képei magával ragadóak alakjainak természetességével és elevenségével, amelyek bizonyos értelemben a nézőnek a lelkükbe engednek betekinteni. Gondoljunk csak Moroni leghíresebb festményeire: "Il Sarto (A szabó)", "Alessandro Vittoria szobrász portréja", "Tiziano iskolamestere" vagy "la Dama in rosso (A rózsaszínű hölgy)", amely valószínűleg Lucia Albani Avogadro grófnőt ábrázolja. Nagyon lenyűgöző a "The Man with Letter" vagy a "The Soldier" is. De természetesen korának számos nagyja tartozott a megrendelői közé, és saját magát vagy családtagjait is ő ábrázolta.
Giovanni Battista Moroni magánéletéről szinte semmit sem tudunk. Nem ismert, hogy nős volt-e vagy voltak-e gyermekei. A halála pontos időpontja vagy a halála helye sem maradt fenn. A művész valószínűleg 1579-ben vagy 1580-ban halt meg. Bár a festő már életében is ismert volt legalábbis Itáliában, csak a 19. században vált igazán híressé és nemzetközileg is ismertté. A világ legnagyobb gyűjteménye a londoni National Gallery of Artsban található, egy másik gyűjtemény az Uffizi Galériában.
Giovanni Battista Moroni a késő reneszánsz olasz festője volt. Születési helye és ideje nem ismert, valószínűleg 1510 és 1524 között született. Édesapja, Andrea Moroni építész volt, és a család valószínűleg Bergamo városának közelében élt. Az ifjú Moroni az Il Moretto da Brescia néven ismert egyházi festő és portréfestő Alessandro Bonvicinótól tanulta a művészi mesterséget. Kezdetben Giovanni Battista Moroni is főleg templomokat festett, de magánházak szobáit is. Egy trieszti művészi tartózkodás során Moroni találkozott a híres festővel, Tiziánnal. Az, hogy leckéket is vett tőle, nem bizonyított pletyka. Annyi bizonyos, hogy Tiziano megbízta őt Cristoforo Madruzzo, egy igen befolyásos itáliai bíboros fiainak portréjának megfestésével, mert nagyra becsülte munkásságát.
Miután Giovanni Battista Moroni elhagyta Il Moretto műtermét, és Breciából visszavonult a Bergamo melletti Albino olaszországi tartományba, a vallásos festmények mellett egyre több portrét kezdett festeni. A következő években számos portrét festett, gyakran olyan emberekről, akik nem voltak koruk hírességei. Képei magával ragadóak alakjainak természetességével és elevenségével, amelyek bizonyos értelemben a nézőnek a lelkükbe engednek betekinteni. Gondoljunk csak Moroni leghíresebb festményeire: "Il Sarto (A szabó)", "Alessandro Vittoria szobrász portréja", "Tiziano iskolamestere" vagy "la Dama in rosso (A rózsaszínű hölgy)", amely valószínűleg Lucia Albani Avogadro grófnőt ábrázolja. Nagyon lenyűgöző a "The Man with Letter" vagy a "The Soldier" is. De természetesen korának számos nagyja tartozott a megrendelői közé, és saját magát vagy családtagjait is ő ábrázolta.
Giovanni Battista Moroni magánéletéről szinte semmit sem tudunk. Nem ismert, hogy nős volt-e vagy voltak-e gyermekei. A halála pontos időpontja vagy a halála helye sem maradt fenn. A művész valószínűleg 1579-ben vagy 1580-ban halt meg. Bár a festő már életében is ismert volt legalábbis Itáliában, csak a 19. században vált igazán híressé és nemzetközileg is ismertté. A világ legnagyobb gyűjteménye a londoni National Gallery of Artsban található, egy másik gyűjtemény az Uffizi Galériában.
Oldal 1 / 2