A brit művész, Gigi Sudbury a távolságot kereste, hogy megtalálja a művészet közelségét. A fiatal nőt 20 éves korában Párizs vonzotta. A francia főváros a mai napig a kreativitás és a művészi alkotás esszenciájának ígérete. Gigi vázlatfüzettel és fényképezőgéppel fedezte fel a nagyvárosi művészeti életet és a galériák világát. A vizuális benyomásokat rajzpályázatokkal mélyítette el. Gigi Sudbury magába szívta az ötleteket és a sokszínűséget. Sok jó dolgot túl intenzívnek és nyomasztónak érezhetünk. A párizsi pezsgés varázsától elárasztva Gigi Olaszországba utazik. A művésznő itt elmerül a korai reneszánsz világában. Borgo San Sepolcro székesegyházában felfedezi Pierro della Francesca egyik freskóját. A "Krisztus feltámadásáról" elmélkedve a fiatal művésznő felismeri személyes vágyait és céljait. Gigi Sudbury embereket akar festeni. Nem csak figurákat akar ábrázolni, hanem a csendes pillanatokat és az intenzív érzelmeket is ki akarja fejezni. A korai reneszánsz művészek olyan alapot adtak a művésznek, amelyet átültet a modern korba. Megtalálta azt a nyelvet, amellyel egyetlen szó használata nélkül is ki tudja fejezni az érzések mélységét.
Gigi Sudbury számos benyomással és ötlettel tér vissza Londonba, és festeni kezd. A művésznő az olajfestékeket részesíti előnyben, amelyeket nagyvonalúan visz fel a különböző hordozókra. Amikor a művészetére hatással lévő példaképekről kérdezték, a festő Chagallt és van Gogh-t említette. Műveit szemlélve jól láthatóvá válik a Chagallhoz való közelség. A festészet mint a költészet kifejeződése. A festmény mint utazás egy olyan történetbe, amelyet csak a néző ismer. Ma a művésznő a vidéki Dorsetben találta meg életének központját. Családjával és számos állatával együtt élvezi, hogy megtalálta a visszavonulást. A művésznő itt találja meg az inspirációt és az ötleteket a festményeihez. A táj, a családi összetartás és a mindennapi élet adja meg neki a festéshez szükséges érzelmeket. Megpróbálja optimista szemszögből szemlélni a világ változásai által kiváltott dinamikát. Ez a kora reneszánsz finomsága, amely újra felfedezte a természetet mint modellt, és a gyorsan változó modern világ közötti egyensúlyozás.
Művészi pályája kezdetén a festőt arra kérték, hogy jellemezze munkásságát és önmagát mint művészt. Első galériája úgy írta le művészetét, mint egy kívülálló, gyermeki minőséget mutató művészetét. Picassóra hivatkozva Gigi Sudbury mindkét attribútumot bóknak veszi, és a festészetének leírására használja őket. Különösen Picasso élt a gyermeki ábrázolásmódért, és ebben látott valami olyasmit, ami egy művész számára alkotói törekvést jelentett.
A brit művész, Gigi Sudbury a távolságot kereste, hogy megtalálja a művészet közelségét. A fiatal nőt 20 éves korában Párizs vonzotta. A francia főváros a mai napig a kreativitás és a művészi alkotás esszenciájának ígérete. Gigi vázlatfüzettel és fényképezőgéppel fedezte fel a nagyvárosi művészeti életet és a galériák világát. A vizuális benyomásokat rajzpályázatokkal mélyítette el. Gigi Sudbury magába szívta az ötleteket és a sokszínűséget. Sok jó dolgot túl intenzívnek és nyomasztónak érezhetünk. A párizsi pezsgés varázsától elárasztva Gigi Olaszországba utazik. A művésznő itt elmerül a korai reneszánsz világában. Borgo San Sepolcro székesegyházában felfedezi Pierro della Francesca egyik freskóját. A "Krisztus feltámadásáról" elmélkedve a fiatal művésznő felismeri személyes vágyait és céljait. Gigi Sudbury embereket akar festeni. Nem csak figurákat akar ábrázolni, hanem a csendes pillanatokat és az intenzív érzelmeket is ki akarja fejezni. A korai reneszánsz művészek olyan alapot adtak a művésznek, amelyet átültet a modern korba. Megtalálta azt a nyelvet, amellyel egyetlen szó használata nélkül is ki tudja fejezni az érzések mélységét.
Gigi Sudbury számos benyomással és ötlettel tér vissza Londonba, és festeni kezd. A művésznő az olajfestékeket részesíti előnyben, amelyeket nagyvonalúan visz fel a különböző hordozókra. Amikor a művészetére hatással lévő példaképekről kérdezték, a festő Chagallt és van Gogh-t említette. Műveit szemlélve jól láthatóvá válik a Chagallhoz való közelség. A festészet mint a költészet kifejeződése. A festmény mint utazás egy olyan történetbe, amelyet csak a néző ismer. Ma a művésznő a vidéki Dorsetben találta meg életének központját. Családjával és számos állatával együtt élvezi, hogy megtalálta a visszavonulást. A művésznő itt találja meg az inspirációt és az ötleteket a festményeihez. A táj, a családi összetartás és a mindennapi élet adja meg neki a festéshez szükséges érzelmeket. Megpróbálja optimista szemszögből szemlélni a világ változásai által kiváltott dinamikát. Ez a kora reneszánsz finomsága, amely újra felfedezte a természetet mint modellt, és a gyorsan változó modern világ közötti egyensúlyozás.
Művészi pályája kezdetén a festőt arra kérték, hogy jellemezze munkásságát és önmagát mint művészt. Első galériája úgy írta le művészetét, mint egy kívülálló, gyermeki minőséget mutató művészetét. Picassóra hivatkozva Gigi Sudbury mindkét attribútumot bóknak veszi, és a festészetének leírására használja őket. Különösen Picasso élt a gyermeki ábrázolásmódért, és ebben látott valami olyasmit, ami egy művész számára alkotói törekvést jelentett.
Oldal 1 / 1