A 16. század teljesen megváltoztatta az európaiak világról alkotott képét. Hirtelen a horizonton túl teljesen ismeretlen kontinensek és felfedezésre váró szigetek tűntek fel. Az akkori felfedezők és telepesek olyan civilizációkról, állatokról és tájakról számoltak be, amelyeket itt még senki sem látott. Néhány évtized alatt a világ sokkal nagyobb lett, mint azt az európaiak gondolták. Különösen a felfedezők számára volt ez egy hihetetlenül érdekes időszak. A régi ismereteket újra kellett gondolni, és új problémákat kellett megoldani. Ez magában foglalta a tengeri hajózás biztonságosabbá tételét is. Az Észak- és Dél-Amerikába vezető hosszabb átkelések nagyon veszélyesek voltak, és az Újvilág partjainál a régi térképek sem segítettek. Ennek eredményeként sok tengerész soha nem tért haza.
Gerardus Mercator foglalkozott ezzel a problémával. Flandriai kartográfus volt, aki célul tűzte ki, hogy a világ földrajzi képeit naprakésszé tegye. Mercator számos forrásból gyűjtött információkat, hogy részletes térképeket készítsen Európáról, Amerikáról és a Földről. Az akkori kalandorok és felfedezők által készített úti beszámolók, naplók és rajzok segítségével kiszámította az újonnan felfedezett szárazföldek partvonalait. Lelkiismeretes ember volt, aki nagy gondot fordított arra, hogy minden, amit a térképeire felvett, a lehető legtermészetesebb legyen. Annak érdekében, hogy az utazás a lehető legbiztonságosabb legyen, mindig a legújabb kutatási eredményeket követte.
Természetesen az ő térképeinek pontossága nem hasonlítható össze a mai műholdak által készített térképekkel. De a 16. századi művészeti színvonalat figyelembe véve még inkább lenyűgöző, hogy a Mercator által feltérképezett területek közül mennyi közel áll a valósághoz. Tehetsége nemcsak a navigátorokat és a felfedezőket segítette, hanem új technikákat is feltalált, amelyek továbbfejlesztették a térképészet mesterségét. Ő találta ki például az "atlasz" szót, és ő indította el azt a hagyományt, hogy a térképeket dőlt betűvel jelölik, hogy olvashatóbbá tegyék őket. Ő volt az egyik első, aki a Föld görbületét is beépítette a számításaiba, ami lehetővé tette a szárazföldi tömegek arányainak pontosabb ábrázolását.
Térképei nemcsak tudományosan érdekesek, hanem vizuálisan is vonzóak. Az akkori szokásoknak megfelelően hajókat, tengeri élőlényeket és növényeket ábrázoló rajzokkal díszítették. A feliratok és a táj jellegzetességei, mint például az erdők vagy a hegyek, utalnak az ábrázolt régiókra. Hihetetlenül sok részletet lehet felfedezni minden egyes művén. Ezért minden térképe nemcsak a navigáció segédeszköze, hanem egy egyedi műalkotás is, amelyben az ember el tud veszni. Bár Mercator sajnos soha nem fejezhette be életművét, a "kozmográfiát", munkásságának nagy részét jól megőrizték, így ma is az ő szemével fedezhetjük fel a világot.
A 16. század teljesen megváltoztatta az európaiak világról alkotott képét. Hirtelen a horizonton túl teljesen ismeretlen kontinensek és felfedezésre váró szigetek tűntek fel. Az akkori felfedezők és telepesek olyan civilizációkról, állatokról és tájakról számoltak be, amelyeket itt még senki sem látott. Néhány évtized alatt a világ sokkal nagyobb lett, mint azt az európaiak gondolták. Különösen a felfedezők számára volt ez egy hihetetlenül érdekes időszak. A régi ismereteket újra kellett gondolni, és új problémákat kellett megoldani. Ez magában foglalta a tengeri hajózás biztonságosabbá tételét is. Az Észak- és Dél-Amerikába vezető hosszabb átkelések nagyon veszélyesek voltak, és az Újvilág partjainál a régi térképek sem segítettek. Ennek eredményeként sok tengerész soha nem tért haza.
Gerardus Mercator foglalkozott ezzel a problémával. Flandriai kartográfus volt, aki célul tűzte ki, hogy a világ földrajzi képeit naprakésszé tegye. Mercator számos forrásból gyűjtött információkat, hogy részletes térképeket készítsen Európáról, Amerikáról és a Földről. Az akkori kalandorok és felfedezők által készített úti beszámolók, naplók és rajzok segítségével kiszámította az újonnan felfedezett szárazföldek partvonalait. Lelkiismeretes ember volt, aki nagy gondot fordított arra, hogy minden, amit a térképeire felvett, a lehető legtermészetesebb legyen. Annak érdekében, hogy az utazás a lehető legbiztonságosabb legyen, mindig a legújabb kutatási eredményeket követte.
Természetesen az ő térképeinek pontossága nem hasonlítható össze a mai műholdak által készített térképekkel. De a 16. századi művészeti színvonalat figyelembe véve még inkább lenyűgöző, hogy a Mercator által feltérképezett területek közül mennyi közel áll a valósághoz. Tehetsége nemcsak a navigátorokat és a felfedezőket segítette, hanem új technikákat is feltalált, amelyek továbbfejlesztették a térképészet mesterségét. Ő találta ki például az "atlasz" szót, és ő indította el azt a hagyományt, hogy a térképeket dőlt betűvel jelölik, hogy olvashatóbbá tegyék őket. Ő volt az egyik első, aki a Föld görbületét is beépítette a számításaiba, ami lehetővé tette a szárazföldi tömegek arányainak pontosabb ábrázolását.
Térképei nemcsak tudományosan érdekesek, hanem vizuálisan is vonzóak. Az akkori szokásoknak megfelelően hajókat, tengeri élőlényeket és növényeket ábrázoló rajzokkal díszítették. A feliratok és a táj jellegzetességei, mint például az erdők vagy a hegyek, utalnak az ábrázolt régiókra. Hihetetlenül sok részletet lehet felfedezni minden egyes művén. Ezért minden térképe nemcsak a navigáció segédeszköze, hanem egy egyedi műalkotás is, amelyben az ember el tud veszni. Bár Mercator sajnos soha nem fejezhette be életművét, a "kozmográfiát", munkásságának nagy részét jól megőrizték, így ma is az ő szemével fedezhetjük fel a világot.
Oldal 1 / 2