A holland aranykor középpontjában egy Gerard de Lairesse (1641-1711) nevű, nagyra becsült művész állt. Képességei kiterjedtek a zenére, a költészetre és a színházra, de különös szenvedélye és öröksége a festészet volt. Cesare Ripa és a klasszikus francia festők által befolyásolt munkássága alakította a korszak kulturális panorámáját. A MŰVÉSZ halála után Lairesse jelentősége megnőtt, a festészetről és rajzról szóló írásai pedig maradandó hatást gyakoroltak a 18. század művészeire. A pompa és dekadencia e korszakában a műtermében kiváló minőségű műnyomatokat lehetett találni, amelyek lenyűgöző festményeit reprodukálták. Lairesse művészi pályafutásának gyökerei a hollandiai Liège városában húzódtak meg, ahol apja, majd később az Bertholet Flemalle irányítása alatt tanult művészetet. A botrány elűzte szülővárosából, és váratlanul észak felé vette az irányt, ahol megismerkedett későbbi feleségével, Marie Salme-val, akivel Utrechtben kezdett új életet. A kezdeti nehézségek ellenére Gerrit van Uylenburgh műkereskedő felismerte kivételes tehetségét, és Amszterdamba csábította. Hegedűtehetségével Lairesse lenyűgözte a művésztelepet. Hamarosan a Soestdijk-palota és a Loo-palota számára készült monumentális festményeken kezdett dolgozni.
De Lairesse túllépett a puszta festészeten, és a művészetelmélet területére is rátalált. A veleszületett szifiliszével járó állapotok végül arra kényszerítették, hogy felhagyjon a festészettel, amikor 1690-ben megvakult. E visszaesés ellenére megtalálta a módját, hogy megőrizze befolyását a művészvilágban azzal, hogy előadásokat tartott és két fontos művészeti könyvben rögzítette eredményeit: "Grondlegginge ter teekenkonst" (1701) és "Het groot schilderboeck" (1710). Ezekben az írásokban de Lairesse nemtetszését fejezte ki az aranykor holland festői által használt realista stílussal szemben, és kijelentette, hogy a magasztos bibliai, mitológiai és történelmi jeleneteket részesíti előnyben. Ezekben a könyvekben találjuk az egyik első kísérletet arra, hogy meghatározza a festmények ideális helyét a belső terekben, valamint az arányok és a lépték fontosságát a művészet szemlélése során.
Néhány kortársával szemben megfogalmazott kritikája ellenére de Lairesse számos fiatal művész számára inspiráló személyiség volt, köztük a MŰVÉSZET2, a MŰVÉSZET3 és a Teodor testvérek és a MŰVÉSZET4 számára. A művészeti életre gyakorolt hatása olyan művészek munkáiban mutatkozik meg, mint Jan van Mieris, Simon van der Does, valamint a Teodor és Krzysztof Lubieniecki testvérek, akikre tanításai és művei hatással voltak. Műveit és írásait még ma is mérföldköveknek tekintik a holland művészettörténetben, ami egyaránt mutatja művészi befolyását és gondolkodói és teoretikusi hatását. Mind festményei, mind írásai révén hagyatéka hozzájárult ahhoz, hogy a holland festészet új korszakba lépjen, és a kulturális virágzás korában kitágítsa a művészet határait.
A holland aranykor középpontjában egy Gerard de Lairesse (1641-1711) nevű, nagyra becsült művész állt. Képességei kiterjedtek a zenére, a költészetre és a színházra, de különös szenvedélye és öröksége a festészet volt. Cesare Ripa és a klasszikus francia festők által befolyásolt munkássága alakította a korszak kulturális panorámáját. A MŰVÉSZ halála után Lairesse jelentősége megnőtt, a festészetről és rajzról szóló írásai pedig maradandó hatást gyakoroltak a 18. század művészeire. A pompa és dekadencia e korszakában a műtermében kiváló minőségű műnyomatokat lehetett találni, amelyek lenyűgöző festményeit reprodukálták. Lairesse művészi pályafutásának gyökerei a hollandiai Liège városában húzódtak meg, ahol apja, majd később az Bertholet Flemalle irányítása alatt tanult művészetet. A botrány elűzte szülővárosából, és váratlanul észak felé vette az irányt, ahol megismerkedett későbbi feleségével, Marie Salme-val, akivel Utrechtben kezdett új életet. A kezdeti nehézségek ellenére Gerrit van Uylenburgh műkereskedő felismerte kivételes tehetségét, és Amszterdamba csábította. Hegedűtehetségével Lairesse lenyűgözte a művésztelepet. Hamarosan a Soestdijk-palota és a Loo-palota számára készült monumentális festményeken kezdett dolgozni.
De Lairesse túllépett a puszta festészeten, és a művészetelmélet területére is rátalált. A veleszületett szifiliszével járó állapotok végül arra kényszerítették, hogy felhagyjon a festészettel, amikor 1690-ben megvakult. E visszaesés ellenére megtalálta a módját, hogy megőrizze befolyását a művészvilágban azzal, hogy előadásokat tartott és két fontos művészeti könyvben rögzítette eredményeit: "Grondlegginge ter teekenkonst" (1701) és "Het groot schilderboeck" (1710). Ezekben az írásokban de Lairesse nemtetszését fejezte ki az aranykor holland festői által használt realista stílussal szemben, és kijelentette, hogy a magasztos bibliai, mitológiai és történelmi jeleneteket részesíti előnyben. Ezekben a könyvekben találjuk az egyik első kísérletet arra, hogy meghatározza a festmények ideális helyét a belső terekben, valamint az arányok és a lépték fontosságát a művészet szemlélése során.
Néhány kortársával szemben megfogalmazott kritikája ellenére de Lairesse számos fiatal művész számára inspiráló személyiség volt, köztük a MŰVÉSZET2, a MŰVÉSZET3 és a Teodor testvérek és a MŰVÉSZET4 számára. A művészeti életre gyakorolt hatása olyan művészek munkáiban mutatkozik meg, mint Jan van Mieris, Simon van der Does, valamint a Teodor és Krzysztof Lubieniecki testvérek, akikre tanításai és művei hatással voltak. Műveit és írásait még ma is mérföldköveknek tekintik a holland művészettörténetben, ami egyaránt mutatja művészi befolyását és gondolkodói és teoretikusi hatását. Mind festményei, mind írásai révén hagyatéka hozzájárult ahhoz, hogy a holland festészet új korszakba lépjen, és a kulturális virágzás korában kitágítsa a művészet határait.
Oldal 1 / 2