Az európai művészet hosszú és mozgalmas történetét nemcsak a szinte számtalan, történelmileg egyformán egymást inspiráló és egymástól eltérő stílus és azok epigonjai és képviselői jellemzik, akik néha még "halálos ellenségek" is, és akiket bensőséges ellenszenv köt össze. Az egymást szorosan és gyanakodva figyelő, gyakran elkeseredetten harcoló és egymást "dilettánsoknak" elítélő művészek az ókortól napjainkig pszichológiai és szociológiai állandóságot jelentenek, és a mások sikereire való féltékenység ellenére mindig is fontos motorja voltak a művészvilág nagyon fontos és korszakalkotó eseményeinek és fejleményeinek. A rendkívül heves és tartós művészeti vitákat, vitákat és vitákat gyakran nem annyira vagy nem kizárólag az eltérő ábrázolási és munkamódszerek, hanem bizonyos színek, anyagok és technikák komoly vagy elismert művészetre való alkalmasságának és elfogadhatóságának hevesen vitatott kérdései is szítják. A jelenlegi példák közé tartoznak a "graffiti" és/vagy az "utcai művészet" festészeti műfajai, amelyeket a konzervatívabb művészetkedvelők általában határozottan elutasítanak, mint "maszatolást" és "a közterületek elrontását".
Mai szemmel nézve talán mulatságosnak és megmagyarázhatatlannak tűnik a legtöbb műkedvelő számára, de már a 19. században is szinte vallásos buzgalommal és áhítattal folytak viták bizonyos festészeti technikákról, amelyek akkoriban nagy izgalmat váltottak ki az érintettek körében, és hozzájárultak a ma már nemzetközileg elfogadott és világszerte elismert művészeti intézmények létrejöttéhez és megalapításához. Ilyen volt például az 1831-ben Londonban William Cowen, W. B. S. Taylor, James Fudge, Joseph Powell, Thomas Maisey és O. F. Phillips, amely az 1804-ben alapított Society of Painters in Water Colours (ma Royal Watercolour Society) liberális versenytársaként működött, és amely 1885 óta Royal Institute of Painters in Water Colours (RI) néven a Brit Művészek Szövetségének (FBA) tiszteletre méltó székhelyén, a Mall Galleries-ben, a Carlton House Terrace-on, nem messze a Trafalgar Square-től. Mindkét szervezet és tagjaik nem feltétlenül voltak szimpatikusak, de mégis egységesen ellenezték a "Királyi Művészeti Akadémiát", amely akkoriban szigorúan elutasította a nem átlátszatlan akvarellekből készült akvarellek művészetként való elismerését.
A sok művészi tudatlanság ellen lázadó akvarellfestők új szervezetének másik alapító tagja a rajzoló George Shepherd volt, aki gyermekként 1793-ig Franciaországban élt szüleivel, és csak a La Manche csatorna déli partján zajló forradalmi események miatt tért vissza Angliába és Londonba. A még egészen fiatal Pásztor már 1803-ban és 1804-ben ezüstplakettet kapott a Művészeti Társaságtól sikeres alkotói munkájáért. Jó hírnévre tett szert, mint kipróbált építészeti és tájképfestő, akit a megrendelők nagyon kerestek. Fiatalabb testvérével, Thomas Hosmer Shepherd-vel együtt, aki szintén kiváló festő és rajzoló volt, számos részletes utcakép-illusztrációt is készített a brit építészettörténet standard műveihez, mint például a "Architectural Antinquities of Great Britain" és az "Architectura Ecclesiastica Londini" című művekhez John Britton és Rudolph Ackermann kiadók számára.
Az európai művészet hosszú és mozgalmas történetét nemcsak a szinte számtalan, történelmileg egyformán egymást inspiráló és egymástól eltérő stílus és azok epigonjai és képviselői jellemzik, akik néha még "halálos ellenségek" is, és akiket bensőséges ellenszenv köt össze. Az egymást szorosan és gyanakodva figyelő, gyakran elkeseredetten harcoló és egymást "dilettánsoknak" elítélő művészek az ókortól napjainkig pszichológiai és szociológiai állandóságot jelentenek, és a mások sikereire való féltékenység ellenére mindig is fontos motorja voltak a művészvilág nagyon fontos és korszakalkotó eseményeinek és fejleményeinek. A rendkívül heves és tartós művészeti vitákat, vitákat és vitákat gyakran nem annyira vagy nem kizárólag az eltérő ábrázolási és munkamódszerek, hanem bizonyos színek, anyagok és technikák komoly vagy elismert művészetre való alkalmasságának és elfogadhatóságának hevesen vitatott kérdései is szítják. A jelenlegi példák közé tartoznak a "graffiti" és/vagy az "utcai művészet" festészeti műfajai, amelyeket a konzervatívabb művészetkedvelők általában határozottan elutasítanak, mint "maszatolást" és "a közterületek elrontását".
Mai szemmel nézve talán mulatságosnak és megmagyarázhatatlannak tűnik a legtöbb műkedvelő számára, de már a 19. században is szinte vallásos buzgalommal és áhítattal folytak viták bizonyos festészeti technikákról, amelyek akkoriban nagy izgalmat váltottak ki az érintettek körében, és hozzájárultak a ma már nemzetközileg elfogadott és világszerte elismert művészeti intézmények létrejöttéhez és megalapításához. Ilyen volt például az 1831-ben Londonban William Cowen, W. B. S. Taylor, James Fudge, Joseph Powell, Thomas Maisey és O. F. Phillips, amely az 1804-ben alapított Society of Painters in Water Colours (ma Royal Watercolour Society) liberális versenytársaként működött, és amely 1885 óta Royal Institute of Painters in Water Colours (RI) néven a Brit Művészek Szövetségének (FBA) tiszteletre méltó székhelyén, a Mall Galleries-ben, a Carlton House Terrace-on, nem messze a Trafalgar Square-től. Mindkét szervezet és tagjaik nem feltétlenül voltak szimpatikusak, de mégis egységesen ellenezték a "Királyi Művészeti Akadémiát", amely akkoriban szigorúan elutasította a nem átlátszatlan akvarellekből készült akvarellek művészetként való elismerését.
A sok művészi tudatlanság ellen lázadó akvarellfestők új szervezetének másik alapító tagja a rajzoló George Shepherd volt, aki gyermekként 1793-ig Franciaországban élt szüleivel, és csak a La Manche csatorna déli partján zajló forradalmi események miatt tért vissza Angliába és Londonba. A még egészen fiatal Pásztor már 1803-ban és 1804-ben ezüstplakettet kapott a Művészeti Társaságtól sikeres alkotói munkájáért. Jó hírnévre tett szert, mint kipróbált építészeti és tájképfestő, akit a megrendelők nagyon kerestek. Fiatalabb testvérével, Thomas Hosmer Shepherd-vel együtt, aki szintén kiváló festő és rajzoló volt, számos részletes utcakép-illusztrációt is készített a brit építészettörténet standard műveihez, mint például a "Architectural Antinquities of Great Britain" és az "Architectura Ecclesiastica Londini" című művekhez John Britton és Rudolph Ackermann kiadók számára.
Oldal 1 / 2