Amikor Ernest Shackleton elindult az Antarktiszra a Nimbus nevű öreg fókahalászhajóval, a sarkkutatónak nagy céljai voltak. Ő akarta elsőként elérni a Déli-sarkot. A győzelemért Robert Scott volt a riválisa. Shackleton tapasztalt tengerész volt, és nagy gondossággal állította össze a legénységet. A fedélzeten volt az expedíció hivatalos művésze, George Edward Marston. A tanult művész szoros kapcsolatot ápolt a sarkkutató két nővérével a képzés során. Állítólag ők teremtették meg a kapcsolatot Ernest Shackleton és Marston között. A művész jelentkezett az expedíció tagjának, és sikerült meggyőznie művészi kvalitásaival, valamint finom iróniaérzékével és rejtélyes humorával. Az expedíció megfigyelésének és képi megörökítésének feladata mellett a művészt kutyavezetőnek és sofőrnek is kinevezték.
A déli jégbe vezető út mindent követelt az expedíció tagjaitól. Shackleton még a nehéz körülmények között is pozitívan állt a kísérő művészhez. A sarkkutató szinte csodálattal írja le a művészi tevékenységet, amikor Marston a mesterséges fényben vázlatokba fordította a napot. Marstont egy olyan emberként írják le, akinek durva élei vannak, de aki őszinteségével és nagyfokú tisztességével tűnt ki. A művész soha nem riadt vissza attól, hogy olyan feladatokat vállaljon, amelyek túlmutatnak a megfigyelésen és az ábrázoláson. Marston kísérte a résztvevők ellátása szempontjából fontos utazásokat. Megvarrta a hosszú túrák során megviselt bakancsok talpát, és ha a legénység hangulata úgy kívánta, átvette a mulattató szerepét. Marston kiváló színész és énekes volt, és magányosan gondoskodott a szórakoztatásról.
George Marston illusztrálta az expedíciót. Kedvenc médiuma az akvarell volt, amely az adott időjárási körülmények között igen tiszteletreméltó teljesítményt nyújt. Shackleton és Marston második expedíciót indított a Déli-sarkra, amely drámai véget ért. Az Endurance expedíció katasztrófába torkollott, és Marston azon kevés expedíciótagok közé tartozott, akiket sikerült megmenteni. Megmenekülése után visszatért Angliába, és nyugodt életet élt családja körében. Több évig tanított egy művészeti és kézműves iskolában, később pedig tanácsadóként dolgozott vidéki kisvállalkozásoknak. A művész még hatvanéves sem volt, amikor szívrohamban meghalt. A művész hátrahagyott művei az Antarktisz varázsát bemutató egyedi jelenetek. Csak néhány olyan festményt ismerünk, amelyen George Marston brit hazájának motívumait festette meg. Híresek a sarkkutató Shackletonról és az expedíciók alaptáboraiban zajló életről készített portréi.
Amikor Ernest Shackleton elindult az Antarktiszra a Nimbus nevű öreg fókahalászhajóval, a sarkkutatónak nagy céljai voltak. Ő akarta elsőként elérni a Déli-sarkot. A győzelemért Robert Scott volt a riválisa. Shackleton tapasztalt tengerész volt, és nagy gondossággal állította össze a legénységet. A fedélzeten volt az expedíció hivatalos művésze, George Edward Marston. A tanult művész szoros kapcsolatot ápolt a sarkkutató két nővérével a képzés során. Állítólag ők teremtették meg a kapcsolatot Ernest Shackleton és Marston között. A művész jelentkezett az expedíció tagjának, és sikerült meggyőznie művészi kvalitásaival, valamint finom iróniaérzékével és rejtélyes humorával. Az expedíció megfigyelésének és képi megörökítésének feladata mellett a művészt kutyavezetőnek és sofőrnek is kinevezték.
A déli jégbe vezető út mindent követelt az expedíció tagjaitól. Shackleton még a nehéz körülmények között is pozitívan állt a kísérő művészhez. A sarkkutató szinte csodálattal írja le a művészi tevékenységet, amikor Marston a mesterséges fényben vázlatokba fordította a napot. Marstont egy olyan emberként írják le, akinek durva élei vannak, de aki őszinteségével és nagyfokú tisztességével tűnt ki. A művész soha nem riadt vissza attól, hogy olyan feladatokat vállaljon, amelyek túlmutatnak a megfigyelésen és az ábrázoláson. Marston kísérte a résztvevők ellátása szempontjából fontos utazásokat. Megvarrta a hosszú túrák során megviselt bakancsok talpát, és ha a legénység hangulata úgy kívánta, átvette a mulattató szerepét. Marston kiváló színész és énekes volt, és magányosan gondoskodott a szórakoztatásról.
George Marston illusztrálta az expedíciót. Kedvenc médiuma az akvarell volt, amely az adott időjárási körülmények között igen tiszteletreméltó teljesítményt nyújt. Shackleton és Marston második expedíciót indított a Déli-sarkra, amely drámai véget ért. Az Endurance expedíció katasztrófába torkollott, és Marston azon kevés expedíciótagok közé tartozott, akiket sikerült megmenteni. Megmenekülése után visszatért Angliába, és nyugodt életet élt családja körében. Több évig tanított egy művészeti és kézműves iskolában, később pedig tanácsadóként dolgozott vidéki kisvállalkozásoknak. A művész még hatvanéves sem volt, amikor szívrohamban meghalt. A művész hátrahagyott művei az Antarktisz varázsát bemutató egyedi jelenetek. Csak néhány olyan festményt ismerünk, amelyen George Marston brit hazájának motívumait festette meg. Híresek a sarkkutató Shackletonról és az expedíciók alaptáboraiban zajló életről készített portréi.
Oldal 1 / 1