George Dawe angol festő életének középpontjában királyi személyiségek, államférfiak és magas rangú katonatisztek portréi állnak. Az 1781. február 8-án Londonban született George Dawe korának egyik legjelentősebb portréfestője. Művészi tehetsége nem véletlen. Már az apja Philip Dawe művész, metszetrajzoló és politikai karikaturista volt. Öt testvére közül kettő szintén művész volt.
George Dawe művészi tehetsége és érzéke már 13 éves korában megmutatkozott. Így készített rézmetszeteket Erzsébet és Mária királynékról a MŰVÉSZETI TÁRGY1 festményeinek mintájára. 1803-ban a londoni születésű festő megkapta a londoni Királyi Művészeti Akadémia áhított díját első festményéért, az "Akhilleusz Patroklosz halálakor" című képéért. Már egy évvel később következett a "Noemie és két menye" című festmény. George Dawe azonban csak 1809-ben, Thomas Hope feleségéről készült portréjával vált népszerűvé és nagyobb hírnévre szert. Festményein azonban nem csak az ember állt a középpontban. George Dawe intenzíven foglalkozott az anatómiával is, hogy jobban megértse az emberi alakot. Így tanulmányai során saját otthonában is végzett emberi boncolásokat. Dawe műtéteken is részt vett, hogy bővítse az emberi testtel kapcsolatos ismereteit.
1818-ban az aacheni kongresszuson jelen lévő államférfiak, hercegek és diplomaták közül többet is megörökített. Portréi nagy népszerűségnek örvendtek, és Európa-szerte nagyra értékelték az államférfiak. George Dawe Edward Augustus, Kent és Strathearn hercegének kíséretében utazta be Európát. Ezen az utazáson I. Sándor orosz császár felfigyelt a londoni festőre. Nem sokkal később udvari festőnek nevezte ki, ezért Dawe Szentpétervárra költözött. Oroszországban töltött ideje alatt az angol több mint 300 orosz tábornokot ábrázolt, akik sikeresen harcoltak Napóleon ellen. Ezek a portrék kifejezetten a Téli Palota katonai galériája számára készültek. A kiállítás eredményeként a sikeres tábornokok finom, nemes egyenruhában, kitüntetésekkel borított portréi sokkal nagyobb hírnévre tettek szert Oroszországban, mint hazájában. Alekszandr Puskin is dicsérő szavakat intézett az angol festőhöz. Művészkörökben azonban George Dawe már életében kritikát váltott ki magából, mert elsősorban az anyagi sikerben volt érdekelt, és nagyon direkt módon reklámozta műveit.
1829 tavaszán George Dawe egy súlyos, légzési problémákkal járó megfázás következtében visszatért hazájába. Állapota azonban nem javult a remélt mértékben, és George Dawe 1829. október 15-én meghalt sógora, a híres metszőművész Thomas Wright otthonában. Temetésén számos neves művész és az orosz nagykövetség tisztviselői vettek részt. Dawe-t a Szent Pál-székesegyház kriptájában temették el.
George Dawe angol festő életének középpontjában királyi személyiségek, államférfiak és magas rangú katonatisztek portréi állnak. Az 1781. február 8-án Londonban született George Dawe korának egyik legjelentősebb portréfestője. Művészi tehetsége nem véletlen. Már az apja Philip Dawe művész, metszetrajzoló és politikai karikaturista volt. Öt testvére közül kettő szintén művész volt.
George Dawe művészi tehetsége és érzéke már 13 éves korában megmutatkozott. Így készített rézmetszeteket Erzsébet és Mária királynékról a MŰVÉSZETI TÁRGY1 festményeinek mintájára. 1803-ban a londoni születésű festő megkapta a londoni Királyi Művészeti Akadémia áhított díját első festményéért, az "Akhilleusz Patroklosz halálakor" című képéért. Már egy évvel később következett a "Noemie és két menye" című festmény. George Dawe azonban csak 1809-ben, Thomas Hope feleségéről készült portréjával vált népszerűvé és nagyobb hírnévre szert. Festményein azonban nem csak az ember állt a középpontban. George Dawe intenzíven foglalkozott az anatómiával is, hogy jobban megértse az emberi alakot. Így tanulmányai során saját otthonában is végzett emberi boncolásokat. Dawe műtéteken is részt vett, hogy bővítse az emberi testtel kapcsolatos ismereteit.
1818-ban az aacheni kongresszuson jelen lévő államférfiak, hercegek és diplomaták közül többet is megörökített. Portréi nagy népszerűségnek örvendtek, és Európa-szerte nagyra értékelték az államférfiak. George Dawe Edward Augustus, Kent és Strathearn hercegének kíséretében utazta be Európát. Ezen az utazáson I. Sándor orosz császár felfigyelt a londoni festőre. Nem sokkal később udvari festőnek nevezte ki, ezért Dawe Szentpétervárra költözött. Oroszországban töltött ideje alatt az angol több mint 300 orosz tábornokot ábrázolt, akik sikeresen harcoltak Napóleon ellen. Ezek a portrék kifejezetten a Téli Palota katonai galériája számára készültek. A kiállítás eredményeként a sikeres tábornokok finom, nemes egyenruhában, kitüntetésekkel borított portréi sokkal nagyobb hírnévre tettek szert Oroszországban, mint hazájában. Alekszandr Puskin is dicsérő szavakat intézett az angol festőhöz. Művészkörökben azonban George Dawe már életében kritikát váltott ki magából, mert elsősorban az anyagi sikerben volt érdekelt, és nagyon direkt módon reklámozta műveit.
1829 tavaszán George Dawe egy súlyos, légzési problémákkal járó megfázás következtében visszatért hazájába. Állapota azonban nem javult a remélt mértékben, és George Dawe 1829. október 15-én meghalt sógora, a híres metszőművész Thomas Wright otthonában. Temetésén számos neves művész és az orosz nagykövetség tisztviselői vettek részt. Dawe-t a Szent Pál-székesegyház kriptájában temették el.
Oldal 1 / 1