Az igazi középkorban kevés a dicső lovagokról és gyönyörű hercegnőkről alkotott általános elképzelés. A társadalom inkább hierarchiába tagolódott. A birtokok a papságtól kezdve a csúcson a nemességig terjedtek, az élelmiszerlánc alján pedig a parasztok álltak. Rabszolgasorba taszították őket, és ők hozták a nemességnek a vagyonát. A birtokok közötti előrejutás szinte lehetetlen volt. A megosztottságot Isten által elrendeltnek és így megváltoztathatatlannak tekintették. Georg Matthäus Vischer, egy lelkész, topográfus és metsző története éppen ez az izgalmas.
Az 1628-ban született művész élete mintha egy könyv lapjairól pattant volna ki. Egy sikertörténet, amelyben a parasztfiúból gyorsan felemelkedett, és elismert művésszé vált, de végül a szegénység karmaiba is belebukott. A legalacsonyabb osztályba született, senki sem hitte volna, hogy topográfusként és metszőként lenyűgöző karriert fut be. Különösen azután, hogy sikertelenül próbálkozott lelkészként tanítani. Eredeti életterve kezdetben meghiúsult, amikor családja gazdasági nehézségei miatt idő előtt elhagyta a Stamser kolostor iskoláját, és kimaradt a noviciátusból. Bár néhány évig valóban plébánosként dolgozott, hivatása a "szabadúszó térképész" volt. Sikeres topográfusi pályafutása némileg rejtélyes, mivel senki sem tudja pontosan, hogy hol és mikor szerezte meg a szaktudást, azaz a földmérési és térképészeti ismereteket. Életrajzát általában csak hiányosan lehetett feltárni, és az életútja nagyon ingadozónak mutatkozott. A keze alól kikerülő műveknek megvannak az erősségeik és a gyengeségeik. Egyrészt eltorzította a tájakat és a folyókat, vagy rossz perspektívában ábrázolta őket. Másrészt aprólékosan vésett épületeket, például kastélyokat vagy palotákat, és nagy figyelmet fordított a részletekre. Főleg azért volt híres a szakmájában, mert a legmodernebb földmérési eszközöket és műszereket használta, és bejárta az egész országot. Ráadásul szó szerint beírta magát a történelembe, hiszen metszetei ma gyakran az osztrák topográfia legrégebbi fennmaradt illusztrációi. Így a mai korban is óriási jelentőséggel bír. A birtokok nevében és a nemesség szolgálatában dolgozott. Első műve az úgynevezett "Topographia Austriae superioris modernae" volt. Ezzel a művészettel a politikát és a katonaságot, valamint az utazókat szólította meg.
Élete vége elvesztette látványos pompáját. Sikerei ellenére a művész egyre inkább elszegényedett, és élete utolsó évében még a könyveit, anyagait és hangszereit is el kellett adnia, amelyek oly nagy hírnevet hoztak neki. 1696-ban meghalt. Temetkezési helye azonban ismeretlen.
Az igazi középkorban kevés a dicső lovagokról és gyönyörű hercegnőkről alkotott általános elképzelés. A társadalom inkább hierarchiába tagolódott. A birtokok a papságtól kezdve a csúcson a nemességig terjedtek, az élelmiszerlánc alján pedig a parasztok álltak. Rabszolgasorba taszították őket, és ők hozták a nemességnek a vagyonát. A birtokok közötti előrejutás szinte lehetetlen volt. A megosztottságot Isten által elrendeltnek és így megváltoztathatatlannak tekintették. Georg Matthäus Vischer, egy lelkész, topográfus és metsző története éppen ez az izgalmas.
Az 1628-ban született művész élete mintha egy könyv lapjairól pattant volna ki. Egy sikertörténet, amelyben a parasztfiúból gyorsan felemelkedett, és elismert művésszé vált, de végül a szegénység karmaiba is belebukott. A legalacsonyabb osztályba született, senki sem hitte volna, hogy topográfusként és metszőként lenyűgöző karriert fut be. Különösen azután, hogy sikertelenül próbálkozott lelkészként tanítani. Eredeti életterve kezdetben meghiúsult, amikor családja gazdasági nehézségei miatt idő előtt elhagyta a Stamser kolostor iskoláját, és kimaradt a noviciátusból. Bár néhány évig valóban plébánosként dolgozott, hivatása a "szabadúszó térképész" volt. Sikeres topográfusi pályafutása némileg rejtélyes, mivel senki sem tudja pontosan, hogy hol és mikor szerezte meg a szaktudást, azaz a földmérési és térképészeti ismereteket. Életrajzát általában csak hiányosan lehetett feltárni, és az életútja nagyon ingadozónak mutatkozott. A keze alól kikerülő műveknek megvannak az erősségeik és a gyengeségeik. Egyrészt eltorzította a tájakat és a folyókat, vagy rossz perspektívában ábrázolta őket. Másrészt aprólékosan vésett épületeket, például kastélyokat vagy palotákat, és nagy figyelmet fordított a részletekre. Főleg azért volt híres a szakmájában, mert a legmodernebb földmérési eszközöket és műszereket használta, és bejárta az egész országot. Ráadásul szó szerint beírta magát a történelembe, hiszen metszetei ma gyakran az osztrák topográfia legrégebbi fennmaradt illusztrációi. Így a mai korban is óriási jelentőséggel bír. A birtokok nevében és a nemesség szolgálatában dolgozott. Első műve az úgynevezett "Topographia Austriae superioris modernae" volt. Ezzel a művészettel a politikát és a katonaságot, valamint az utazókat szólította meg.
Élete vége elvesztette látványos pompáját. Sikerei ellenére a művész egyre inkább elszegényedett, és élete utolsó évében még a könyveit, anyagait és hangszereit is el kellett adnia, amelyek oly nagy hírnevet hoztak neki. 1696-ban meghalt. Temetkezési helye azonban ismeretlen.
Oldal 1 / 1