Fritz von Uhde Németország elismert művésze volt, aki elsősorban zsánerfestészettel és vallási motívumokkal foglalkozott. Sok éven át a tekintélyes müncheni Képzőművészeti Akadémia professzora is volt. Polgári neve Friedrich Hermann Carl Uhde volt. Hogy a közönség és a művészeti kritikusok jobban emlékezzenek rá, Fritz von Uhde művésznéven tevékenykedett. Az 1848-ban született festő stílusa a realizmus és az impresszionizmus eredeti keveréke volt, amelyet a művészeti irodalomban gyakran "rusztikus naturalizmusnak" neveznek. Von Uhde hazája egyik úttörője volt a szabadtéri festészetben. Az ambiciózus német művész a müncheni szecesszió alapító tagja volt, később pedig a berlini szecesszióhoz csatlakozott.
Von Uhde gyermekkorában került kapcsolatba a művészettel családtagjai kulturális érdeklődése és foglalkozásai révén. Apja szenvedélyes amatőr festő volt, nagyapja pedig a drezdai Királyi Múzeumot vezette. Nem meglepő, hogy Von Uhde fiatalon úgy döntött, hogy a drezdai Képzőművészeti Akadémián tanul festészetet. Családja meglepetésére azonban otthagyta, hogy belépjen a hadseregbe. A hadseregben lovasoktatónak képezték ki, és 1868-ban, 20 évesen hadnaggyá léptették elő. Nyolc évvel később Von Uhde egy bécsi látogatás során találkozott Makart festővel. Ez a találkozás erős és maradandó hatást gyakorolt rá. Úgy döntött, hogy otthagyja a hadsereget, hogy megvalósítsa gyermekkori álmát, és művész legyen. Münchenben Von Uhde ismét beiratkozott a Képzőművészeti Akadémiára festő szakra, és olyan régi mesterek műveit kezdte tanulmányozni, mint Rembrandt.
Csalódott és sikertelen müncheni évek után Párizsba ment, hogy Munkácsy Mihály festőművésznél vegyen órákat. Franciaországban végre megérkezett a kívánt siker: egyik művét kiállították a Párizsi Szalonban, és még díjat is nyert. Hírnevén felbuzdulva és kortársa és jó barátja, Max Liebermann biztatására megváltoztatta festészeti stílusát. Von Uhde színpalettája erősebbé és színesebbé vált, hasonlóan impresszionista művésztársaihoz. Csendéleteket, tájképeket és vallási jeleneteket, valamint az egyszerű vidéki lakosság portréit festette. Kedvenc motívumai azonban három lánya és felesége voltak.
Fritz von Uhde Németország elismert művésze volt, aki elsősorban zsánerfestészettel és vallási motívumokkal foglalkozott. Sok éven át a tekintélyes müncheni Képzőművészeti Akadémia professzora is volt. Polgári neve Friedrich Hermann Carl Uhde volt. Hogy a közönség és a művészeti kritikusok jobban emlékezzenek rá, Fritz von Uhde művésznéven tevékenykedett. Az 1848-ban született festő stílusa a realizmus és az impresszionizmus eredeti keveréke volt, amelyet a művészeti irodalomban gyakran "rusztikus naturalizmusnak" neveznek. Von Uhde hazája egyik úttörője volt a szabadtéri festészetben. Az ambiciózus német művész a müncheni szecesszió alapító tagja volt, később pedig a berlini szecesszióhoz csatlakozott.
Von Uhde gyermekkorában került kapcsolatba a művészettel családtagjai kulturális érdeklődése és foglalkozásai révén. Apja szenvedélyes amatőr festő volt, nagyapja pedig a drezdai Királyi Múzeumot vezette. Nem meglepő, hogy Von Uhde fiatalon úgy döntött, hogy a drezdai Képzőművészeti Akadémián tanul festészetet. Családja meglepetésére azonban otthagyta, hogy belépjen a hadseregbe. A hadseregben lovasoktatónak képezték ki, és 1868-ban, 20 évesen hadnaggyá léptették elő. Nyolc évvel később Von Uhde egy bécsi látogatás során találkozott Makart festővel. Ez a találkozás erős és maradandó hatást gyakorolt rá. Úgy döntött, hogy otthagyja a hadsereget, hogy megvalósítsa gyermekkori álmát, és művész legyen. Münchenben Von Uhde ismét beiratkozott a Képzőművészeti Akadémiára festő szakra, és olyan régi mesterek műveit kezdte tanulmányozni, mint Rembrandt.
Csalódott és sikertelen müncheni évek után Párizsba ment, hogy Munkácsy Mihály festőművésznél vegyen órákat. Franciaországban végre megérkezett a kívánt siker: egyik művét kiállították a Párizsi Szalonban, és még díjat is nyert. Hírnevén felbuzdulva és kortársa és jó barátja, Max Liebermann biztatására megváltoztatta festészeti stílusát. Von Uhde színpalettája erősebbé és színesebbé vált, hasonlóan impresszionista művésztársaihoz. Csendéleteket, tájképeket és vallási jeleneteket, valamint az egyszerű vidéki lakosság portréit festette. Kedvenc motívumai azonban három lánya és felesége voltak.
Oldal 1 / 2