Franz Defregger valami nagyon különlegeset tervezett az életében. Egy földműves család fiaként azt tervezte, hogy amint megörökölte a házat és a gazdaságot, eladja azt. Ferenc a bevételt két nővérével akarta megosztani. Franz Defregger maga mögött akarta hagyni a megszokottat. Amerika uralta a fiatalember vágyait, aki elszakadt azoktól a birtokoktól, amelyekhez kötődött. Franz Defregger álmából nem lett semmi, ezért visszatért szülőföldjére, Bajorországba, és Innsbruckban szobrászképzésbe kezdett. Ez messzemenő döntés volt, mert mostantól kezdve a művészet lett élete célja, és ez segítette őt a hírnévhez, a hírnévhez és egy jelentős vagyonhoz.

Franz Defreggert a müncheni iskola művészeként tartják számon. Annak ellenére, hogy a festő Párizsban mélyítette el tanulmányait, szoros kapcsolatban maradt a müncheni Királyi Akadémiával. I. Ludwig uralkodása alatt az akadémia az európai művészet egyik központjává fejlődött egészen a 20. századig. A müncheni iskola a valóság tökéletes utánzásának ideálját képviseli, amely Arisztotelész óta létezik. A művek naturalisztikusak, a tájképfestészet műfajához tartoznak, és gyakran történelmi vonatkozásúak. Franz Defregger inkább olyan motívumoknak szentelte magát, amelyek gyermekkora óta ismerősek voltak számára. Nagy érzékenységgel örökítette meg a tiroli gazdák életét. A néző érzi, hogy a művész nem kívülállóként érzékelte a motívumot. Minden egyes figura egyéni vonásokat mutat, ami a számos portrén is kitűnik. Az élet jeleit mutató arcok, a ráncok, a puskák, a pipák és a gondosan drapírozott ruhák olyan utalások, amelyek megmutatják a portré mögött álló személyt. A paraszti jelenetek mellett Defregger történelmi eseményeket is feldolgozott. Az 1809-es tiroli népfelkelés visszatérő elem munkásságában. Franz Defregger kifejezően, pátosz és a korábbi történelmi festmények monumentális nagysága nélkül állítja színpadra az élményeket, és az események lényegére tapint.

Franz Defregger festőművész Münchenbe tette át életének központját. Az Gabriel Cornelius Ritter von Max és Hans Makart műhelyekkel együtt több évig dolgozott az Karl Theodor von Piloty stúdióban. Piloty nemcsak történeti festő volt, hanem a Királyi Művészeti Akadémia professzora és igazgatója is, és a művészet népszerűsítésének egyik vezető ereje. Münchenben kialakult a művészek és mentorok szűk köre, akiket a királyi hatóságok kedvezően ítéltek meg. Defregger festményei nagyon gyorsan elkeltek. Történelmi ábrázolásaiért a festő megkapta a Bajor Korona érdemrendjét és lovaggá ütötték. Franz Defreggernek volt egy magánháza Münchenben és egy rezidenciája Bolzanóban. Defreggernek sikerült milliós vagyont keresnie a munkájával. Defregger életében fogadták el a művészek szerzői jogának alapvető jellemzőit, ami minden bizonnyal a festő nagy vagyonának egyik oka.