Franz Seraph von Lenbach német festő volt, aki elsősorban a nemesség, a politika és az ipar jelentős személyiségeinek portréiról volt ismert. Társadalmi helyzete és életmódja miatt gyakran nevezték "a müncheni festő hercegnek". Életében Lenbach a német nyelvterület egyik leghíresebb festője volt.
Lenbach Schrobenhausenben született, ahol apja városi kőművesmester volt. Ő is kőművesnek tanult, de 1852-től az augsburgi politechnikai iskolába járt. Szabadidejében festészettel foglalkozott. 1854-től Lenbach a müncheni Képzőművészeti Akadémiára járt. Ez idő alatt szabadidejében festészettel is foglalkozott. Gyorsan elég jó lett, így festéssel tudta finanszírozni tanulmányait. Ma már meglehetősen szokatlannak tűnik, hogy céltáblákat festett lövészfesztiválokra, de valójában ezzel a munkával elég sok pénzt keresett. 1860-ban Lenbach a weimari művészeti iskola professzora lett. Ez idő alatt alakította ki saját portréfestészeti stílusát, amely inkább az ábrázolt személy személyes aspektusait emelte ki, mint társadalmi helyzetét.
Másfél év után Lenbach lemondott Weimarban. Tanulni akart, mielőtt tanítani tudott volna. Weimarból való távozása egyben a tájképfestészettől való eltávolodását is jelentette. Lenbach Olaszországba és Spanyolországba utazott. 1868-ban visszatért Münchenbe, és teljes egészében a portréfestői pályának szentelte magát. Hamarosan áttörést ért el, mind művészileg, mind anyagilag. Portrékat festett például a német és osztrák császárokról és a pápáról, de megörökítette az új pénzes arisztokráciát is. 1874-ben Lenbach találkozott Otto von Bismarckkal, és egy életre szóló kapcsolat alakult ki közöttük. Lenbach több mint 80 portréja, amelyet Bismarckról készített, még ma is meghatározza a birodalmi kancellárról alkotott képet.
Lenbach pazarló életmódja áldozatot követelt. Villákat és palotapadlókat akart finanszírozni, ezért az 1890-es években valóságos tömegtermelésbe kezdett a portrékkal, amelyeket egyre inkább fényképek alapján készített. Ebben az időszakban Lenbach alapvető művészetfelfogását is egyre több kritika érte. Lenbach - Bismarck barátjaként - beavatkozott a politikába, és a müncheni kulturális életben is aktív funkcionáriusként tevékenykedett. 1904-ben Lenbach Münchenben halt meg, ahol a Westfriedhofban van eltemetve.
Franz Seraph von Lenbach német festő volt, aki elsősorban a nemesség, a politika és az ipar jelentős személyiségeinek portréiról volt ismert. Társadalmi helyzete és életmódja miatt gyakran nevezték "a müncheni festő hercegnek". Életében Lenbach a német nyelvterület egyik leghíresebb festője volt.
Lenbach Schrobenhausenben született, ahol apja városi kőművesmester volt. Ő is kőművesnek tanult, de 1852-től az augsburgi politechnikai iskolába járt. Szabadidejében festészettel foglalkozott. 1854-től Lenbach a müncheni Képzőművészeti Akadémiára járt. Ez idő alatt szabadidejében festészettel is foglalkozott. Gyorsan elég jó lett, így festéssel tudta finanszírozni tanulmányait. Ma már meglehetősen szokatlannak tűnik, hogy céltáblákat festett lövészfesztiválokra, de valójában ezzel a munkával elég sok pénzt keresett. 1860-ban Lenbach a weimari művészeti iskola professzora lett. Ez idő alatt alakította ki saját portréfestészeti stílusát, amely inkább az ábrázolt személy személyes aspektusait emelte ki, mint társadalmi helyzetét.
Másfél év után Lenbach lemondott Weimarban. Tanulni akart, mielőtt tanítani tudott volna. Weimarból való távozása egyben a tájképfestészettől való eltávolodását is jelentette. Lenbach Olaszországba és Spanyolországba utazott. 1868-ban visszatért Münchenbe, és teljes egészében a portréfestői pályának szentelte magát. Hamarosan áttörést ért el, mind művészileg, mind anyagilag. Portrékat festett például a német és osztrák császárokról és a pápáról, de megörökítette az új pénzes arisztokráciát is. 1874-ben Lenbach találkozott Otto von Bismarckkal, és egy életre szóló kapcsolat alakult ki közöttük. Lenbach több mint 80 portréja, amelyet Bismarckról készített, még ma is meghatározza a birodalmi kancellárról alkotott képet.
Lenbach pazarló életmódja áldozatot követelt. Villákat és palotapadlókat akart finanszírozni, ezért az 1890-es években valóságos tömegtermelésbe kezdett a portrékkal, amelyeket egyre inkább fényképek alapján készített. Ebben az időszakban Lenbach alapvető művészetfelfogását is egyre több kritika érte. Lenbach - Bismarck barátjaként - beavatkozott a politikába, és a müncheni kulturális életben is aktív funkcionáriusként tevékenykedett. 1904-ben Lenbach Münchenben halt meg, ahol a Westfriedhofban van eltemetve.
Oldal 1 / 2