A 19. század közepén a média világa bomlasztó változáson ment keresztül. Az újságírói feladatok munkamegosztássá váltak. Ami ilyen hétköznapinak hangzik, az az akkori társadalom számára szenzáció volt. Az újságok és magazinok rendszeresen kezdtek illusztrációkat közölni. Amikor Herbert Ingram 1842-ben megalapította a The Illustrated London News című lapot, tisztában volt a képek erejével. Már a tizenhat oldalas első szám is harminckét fametszetet tartalmazott. Az afganisztáni háborúról, a királyi házban történt szerencsétlenségekről és társadalmi eseményekről szólt. Az olvasók rajongtak az illusztrált cikkekért, és a magazin hamarosan rajzolókból és illusztrátorokból álló stábot alkalmazott, akik a helyszínen készítettek vázlatokat. Az egyik legismertebb illusztrátor valószínűleg Frank Watkins volt.
Frank Watkins születésének idején Angliában az iparosodás olyan szintet ért el, amely lehetővé tette, hogy kiváló minőségű illusztrációkkal ellátott újságok és könyvek készüljenek. Ezzel a fejlődéssel párhuzamosan egy művészeti csoport alakult, amely az Arts and Crafts mozgalomhoz tartozott. William Morris és az John Ruskin mindenekelőtt a művészet konzervatív útját próbálta megtartani, és a gépi munkát a minimálisra csökkenteni. Nem ismert, hogy Frank Watkins milyen oktatási utat járt be. Illusztrációi nagy tehetségről és ügyességről árulkodnak. Az idő és a technikai színvonal a Watkins által készített litográfiák mellett szól. A művész a legapróbb precizitással, acél rajzolótollal vésette a nyomókőbe, és speciális tintát használt. Frank Watkinsnak sikerült rendkívüli részletgazdagsággal ábrázolnia az eseményeket és az épületeket. Csodálatra méltó, hiszen művei nem a szalonban való bemutatásra készültek, hanem a pillanatnak.
A művész munkája elmeséli életrajzát. Számos műve Londonban készült. Csak néhány motívum származik más európai országokból. Moszkva, Észak-Amerika és a kontinens déli részei is azok közé az állomások közé tartoznak, amelyeket Watkins meglátogatott. Valószínűleg különleges élményt jelentett a királynő birminghami látogatása, amelyen a művész is jelen volt. 1887-ben az angol királynő uralkodásának 50. évfordulóját ünnepelte. Ez az alkalom nagy ünnepségekhez vezetett. Watkins a helyszínen járt, és az ünnepségekről pillanatképeket készített. Ez alatt az idő alatt esténként is készültek művek, amelyeket a fény különleges játéka tesz rendkívülivé. Ami feltűnő, az a tiszteletteljes távolságtartás, amit a riporter tanúsít. Watkins több alkalommal is jelen volt a királynő nyilvános szereplésein. Hogy a bíróság felkérésére vagy az újság nevében, az továbbra is nyitott kérdés. Frank Watkins átfogó munkája értékes dokumentáció. Közelebbről szemügyre véve látható, hogy a művész milyen gondossággal és odaadással gyűjtötte az információkat, és milyen nagyszerű megfigyelőképességgel rendelkezett.
A 19. század közepén a média világa bomlasztó változáson ment keresztül. Az újságírói feladatok munkamegosztássá váltak. Ami ilyen hétköznapinak hangzik, az az akkori társadalom számára szenzáció volt. Az újságok és magazinok rendszeresen kezdtek illusztrációkat közölni. Amikor Herbert Ingram 1842-ben megalapította a The Illustrated London News című lapot, tisztában volt a képek erejével. Már a tizenhat oldalas első szám is harminckét fametszetet tartalmazott. Az afganisztáni háborúról, a királyi házban történt szerencsétlenségekről és társadalmi eseményekről szólt. Az olvasók rajongtak az illusztrált cikkekért, és a magazin hamarosan rajzolókból és illusztrátorokból álló stábot alkalmazott, akik a helyszínen készítettek vázlatokat. Az egyik legismertebb illusztrátor valószínűleg Frank Watkins volt.
Frank Watkins születésének idején Angliában az iparosodás olyan szintet ért el, amely lehetővé tette, hogy kiváló minőségű illusztrációkkal ellátott újságok és könyvek készüljenek. Ezzel a fejlődéssel párhuzamosan egy művészeti csoport alakult, amely az Arts and Crafts mozgalomhoz tartozott. William Morris és az John Ruskin mindenekelőtt a művészet konzervatív útját próbálta megtartani, és a gépi munkát a minimálisra csökkenteni. Nem ismert, hogy Frank Watkins milyen oktatási utat járt be. Illusztrációi nagy tehetségről és ügyességről árulkodnak. Az idő és a technikai színvonal a Watkins által készített litográfiák mellett szól. A művész a legapróbb precizitással, acél rajzolótollal vésette a nyomókőbe, és speciális tintát használt. Frank Watkinsnak sikerült rendkívüli részletgazdagsággal ábrázolnia az eseményeket és az épületeket. Csodálatra méltó, hiszen művei nem a szalonban való bemutatásra készültek, hanem a pillanatnak.
A művész munkája elmeséli életrajzát. Számos műve Londonban készült. Csak néhány motívum származik más európai országokból. Moszkva, Észak-Amerika és a kontinens déli részei is azok közé az állomások közé tartoznak, amelyeket Watkins meglátogatott. Valószínűleg különleges élményt jelentett a királynő birminghami látogatása, amelyen a művész is jelen volt. 1887-ben az angol királynő uralkodásának 50. évfordulóját ünnepelte. Ez az alkalom nagy ünnepségekhez vezetett. Watkins a helyszínen járt, és az ünnepségekről pillanatképeket készített. Ez alatt az idő alatt esténként is készültek művek, amelyeket a fény különleges játéka tesz rendkívülivé. Ami feltűnő, az a tiszteletteljes távolságtartás, amit a riporter tanúsít. Watkins több alkalommal is jelen volt a királynő nyilvános szereplésein. Hogy a bíróság felkérésére vagy az újság nevében, az továbbra is nyitott kérdés. Frank Watkins átfogó munkája értékes dokumentáció. Közelebbről szemügyre véve látható, hogy a művész milyen gondossággal és odaadással gyűjtötte az információkat, és milyen nagyszerű megfigyelőképességgel rendelkezett.
Oldal 1 / 4