Az 1614. április 9-én Madridban született és 1685-ben az Escorialban tragikusan elhunyt Francisco Rizi, a nagy tiszteletnek örvendő spanyol festő mélyreható örökséget hagyott hátra. A madridi magasbarokk kiemelkedő alakja, az olasz származású Rizi a színek és a formák mesteri használatával tűnt ki. Antonio Ricci olasz festő és Gabriela Guevara tizenegy gyermeke közül az egyik, aki a művészet világába született. Rizi képzőművészet iránti szenvedélyét döntően apja munkássága befolyásolta, aki az Escorial kolostori palota falain az Federico Zuccaro-val dolgozott.
Rizi az Vicente Carducho-nél kezdte meg tanulóéveit, és hamarosan a királyi udvarba került, ahol a madridi Alcázar pompás "Aranycsarnokának" díszítésénél mutatta meg tudását. Ez a feladat nyitotta meg az utat a királyi udvar számára számos további közreműködéshez, többek között az osztrák királyi hitves, Mária Anna királyi hitves madridi érkezése alkalmából készített ünnepi és színpadi dekorációkhoz. Rizi jelenetfestőként olyan színpadra talált, amelyen teljes mértékben kiélhette építészeti és perspektivikus képességeit. A megszerzett tapasztalatokat mesterien átültette a vallási festészetbe, amely Madrid és Toledo számos templomában megcsodálható, lenyűgöző oltárképekkel és freskókkal gazdagítva azokat. A toledói katedrális szívében Francisco Rizi az egyházzal való mély kapcsolatát műalkotások gazdag sorában örökítette meg. Rizi 1653 júniusában hivatalosan is kinevezték a katedrális festőjévé, és rengeteg művet alkotott, köztük a Semana Santa ünnepére készített lenyűgöző ünnepi díszítéseket. Az Juan Carreño de Miranda-vel együtt dolgozott a toledói katedrális nyolcszögének kupolafreskóin. Rizi, akit IV. Fülöp király festőjévé neveztek ki, 1661-től a madridi Alcázarban élhetett, ahol Carreñóval szoros együttműködésben és Diego Velázquez felügyelete alatt az Alcázar tükörtermének mennyezetén dolgozott.
A királyi udvarral való időszakos nehézségek ellenére Rizi továbbra is jelentős megbízásokat kapott az egyháztól. A művészileg legjelentősebbek közé tartozott a Monasterio de las Descalzas Reales kolostorpalotájában található Csodák kápolnájának díszítése, amely ma is megmaradt. Dionisio Mantuanóval együttműködve a freskótechnikájú illúziófestészet és az olajfestményes áhítatfestészet mesteri kombinációját alkotta meg, amely "az illúziófestészet végleges diadalát" jelenti. Tanítványai közé tartozott a MŰVÉSZ4, José Antolí Inez és a MŰVÉSZ5. Tanítványai segítettek abban, hogy művészete halála után is hatással legyen a spanyol festészetre. Egyik leghíresebb műve a "Szent Antal látomása" című festménye, amely a madridi királyi gyűjteményben van kiállítva. Ez a festmény Páduai Szent Antal Krisztus gyermekét szemlélő Szent Antal képét ábrázolja, és kiváló példája Rizi azon képességének, hogy a drámai fényhatásokat és a finom részleteket ötvözze. Korai halála ellenére Francisco Rizi lenyűgöző örökséget hagyott hátra, és munkái ma is megcsodálhatók múzeumokban és gyűjteményekben szerte a világon. A spanyol művészethez való jelentős hozzájárulása, valamint az alakok és tájak erőteljes ábrázolása a barokk maradandó szimbólumává tette őt.
Az 1614. április 9-én Madridban született és 1685-ben az Escorialban tragikusan elhunyt Francisco Rizi, a nagy tiszteletnek örvendő spanyol festő mélyreható örökséget hagyott hátra. A madridi magasbarokk kiemelkedő alakja, az olasz származású Rizi a színek és a formák mesteri használatával tűnt ki. Antonio Ricci olasz festő és Gabriela Guevara tizenegy gyermeke közül az egyik, aki a művészet világába született. Rizi képzőművészet iránti szenvedélyét döntően apja munkássága befolyásolta, aki az Escorial kolostori palota falain az Federico Zuccaro-val dolgozott.
Rizi az Vicente Carducho-nél kezdte meg tanulóéveit, és hamarosan a királyi udvarba került, ahol a madridi Alcázar pompás "Aranycsarnokának" díszítésénél mutatta meg tudását. Ez a feladat nyitotta meg az utat a királyi udvar számára számos további közreműködéshez, többek között az osztrák királyi hitves, Mária Anna királyi hitves madridi érkezése alkalmából készített ünnepi és színpadi dekorációkhoz. Rizi jelenetfestőként olyan színpadra talált, amelyen teljes mértékben kiélhette építészeti és perspektivikus képességeit. A megszerzett tapasztalatokat mesterien átültette a vallási festészetbe, amely Madrid és Toledo számos templomában megcsodálható, lenyűgöző oltárképekkel és freskókkal gazdagítva azokat. A toledói katedrális szívében Francisco Rizi az egyházzal való mély kapcsolatát műalkotások gazdag sorában örökítette meg. Rizi 1653 júniusában hivatalosan is kinevezték a katedrális festőjévé, és rengeteg művet alkotott, köztük a Semana Santa ünnepére készített lenyűgöző ünnepi díszítéseket. Az Juan Carreño de Miranda-vel együtt dolgozott a toledói katedrális nyolcszögének kupolafreskóin. Rizi, akit IV. Fülöp király festőjévé neveztek ki, 1661-től a madridi Alcázarban élhetett, ahol Carreñóval szoros együttműködésben és Diego Velázquez felügyelete alatt az Alcázar tükörtermének mennyezetén dolgozott.
A királyi udvarral való időszakos nehézségek ellenére Rizi továbbra is jelentős megbízásokat kapott az egyháztól. A művészileg legjelentősebbek közé tartozott a Monasterio de las Descalzas Reales kolostorpalotájában található Csodák kápolnájának díszítése, amely ma is megmaradt. Dionisio Mantuanóval együttműködve a freskótechnikájú illúziófestészet és az olajfestményes áhítatfestészet mesteri kombinációját alkotta meg, amely "az illúziófestészet végleges diadalát" jelenti. Tanítványai közé tartozott a MŰVÉSZ4, José Antolí Inez és a MŰVÉSZ5. Tanítványai segítettek abban, hogy művészete halála után is hatással legyen a spanyol festészetre. Egyik leghíresebb műve a "Szent Antal látomása" című festménye, amely a madridi királyi gyűjteményben van kiállítva. Ez a festmény Páduai Szent Antal Krisztus gyermekét szemlélő Szent Antal képét ábrázolja, és kiváló példája Rizi azon képességének, hogy a drámai fényhatásokat és a finom részleteket ötvözze. Korai halála ellenére Francisco Rizi lenyűgöző örökséget hagyott hátra, és munkái ma is megcsodálhatók múzeumokban és gyűjteményekben szerte a világon. A spanyol művészethez való jelentős hozzájárulása, valamint az alakok és tájak erőteljes ábrázolása a barokk maradandó szimbólumává tette őt.
Oldal 1 / 1