Francis Wheatley brit festő, egy szabó fia, hivatalos festészeti képzésben részesült, többek között a Királyi Művészeti Akadémián. Már fiatalon megkapta első díjait, és élete során Nagy-Britannia egyik legismertebb portré- és tájképfestőjévé vált. Izgalmas magánélete átmenetileg háttérbe szorult művészi munkássága mögött. A bimbózó karrierje zátonyra fut, amikor megszökik egy kortárs művész feleségével. A londoni városi környezetből a vidéki Írországba menekül vele. A kor társadalmi konvenciói határozottan elítélték az ilyen viselkedést.
Írországban azonban Wheatley gyorsan hírnevet szerzett magának mint portréfestő, és elkészítette egyik leghíresebb művét, az Irish House of Commons-t. A festményen részletesen és élethűen ábrázolja az ír parlament tagjait 1780-ban. Egyébként a portréfestő ügyfélkörét sikeres, középosztálybeli kereskedők és bankárok alkotják, akik élvezik, hogy vidéki úriemberként ábrázolják őket. Wheatley sokat dolgozott a természetben és a szabadban is, ahol témáit a vidéki lakosság és Írország Dublinon kívüli szegényei között találta meg. Rengeteg inspirációt gyűjt, amelyeket később Londonban történelmi és vidéki hatású grafikáiba is átültet. Az ír szigetet beutazva rajzokat, akvarelleket és olajfestményeket készít fontos ír kastélyokról és birtokokról.
Amikor magánéletének titka lelepleződik, visszatér Londonba. Itt a zsáner- és portréfestészet mellett továbbra is a tájképfestészetnek és az utcai jelenetek ábrázolásának szentelte magát. Ennek során az Jean Baptiste Greuze munkájához igazodott. A francia művész a rokokó stílusához és a polgári élet motívumaihoz kötődik, amelyek azonban a 18. század közepén már nem időszerűek. Szemben állnak a felvilágosodás eszméivel, és kimentek a divatból. Wheatley különböző témákat festett a Boydell Shakespeare Galéria számára. A galéria célja az angol történelmi festészet népszerűsítése, és a tervek szerint William Shakespeare irodalmi műveinek illusztrált kiadása is megjelenik, amely ismét népszerűvé válik. Wheatley többek között a Minden rendben, a vége jó, a Tévedések vígjátéka és az Elveszett szerelem című művek jeleneteihez készített illusztrációkat. A közönség lelkesedett Shakespeare jeleneteinek illusztrálásáért. Műveinek sokszorosítása műnyomat formájában segítette Wheatley-t a művészi sikerhez. Elsősorban akvarellel és olajjal dolgozott, de kísérletezett mezzotintával és metszetekkel is.
Francis Wheatley brit festő, egy szabó fia, hivatalos festészeti képzésben részesült, többek között a Királyi Művészeti Akadémián. Már fiatalon megkapta első díjait, és élete során Nagy-Britannia egyik legismertebb portré- és tájképfestőjévé vált. Izgalmas magánélete átmenetileg háttérbe szorult művészi munkássága mögött. A bimbózó karrierje zátonyra fut, amikor megszökik egy kortárs művész feleségével. A londoni városi környezetből a vidéki Írországba menekül vele. A kor társadalmi konvenciói határozottan elítélték az ilyen viselkedést.
Írországban azonban Wheatley gyorsan hírnevet szerzett magának mint portréfestő, és elkészítette egyik leghíresebb művét, az Irish House of Commons-t. A festményen részletesen és élethűen ábrázolja az ír parlament tagjait 1780-ban. Egyébként a portréfestő ügyfélkörét sikeres, középosztálybeli kereskedők és bankárok alkotják, akik élvezik, hogy vidéki úriemberként ábrázolják őket. Wheatley sokat dolgozott a természetben és a szabadban is, ahol témáit a vidéki lakosság és Írország Dublinon kívüli szegényei között találta meg. Rengeteg inspirációt gyűjt, amelyeket később Londonban történelmi és vidéki hatású grafikáiba is átültet. Az ír szigetet beutazva rajzokat, akvarelleket és olajfestményeket készít fontos ír kastélyokról és birtokokról.
Amikor magánéletének titka lelepleződik, visszatér Londonba. Itt a zsáner- és portréfestészet mellett továbbra is a tájképfestészetnek és az utcai jelenetek ábrázolásának szentelte magát. Ennek során az Jean Baptiste Greuze munkájához igazodott. A francia művész a rokokó stílusához és a polgári élet motívumaihoz kötődik, amelyek azonban a 18. század közepén már nem időszerűek. Szemben állnak a felvilágosodás eszméivel, és kimentek a divatból. Wheatley különböző témákat festett a Boydell Shakespeare Galéria számára. A galéria célja az angol történelmi festészet népszerűsítése, és a tervek szerint William Shakespeare irodalmi műveinek illusztrált kiadása is megjelenik, amely ismét népszerűvé válik. Wheatley többek között a Minden rendben, a vége jó, a Tévedések vígjátéka és az Elveszett szerelem című művek jeleneteihez készített illusztrációkat. A közönség lelkesedett Shakespeare jeleneteinek illusztrálásáért. Műveinek sokszorosítása műnyomat formájában segítette Wheatley-t a művészi sikerhez. Elsősorban akvarellel és olajjal dolgozott, de kísérletezett mezzotintával és metszetekkel is.
Oldal 1 / 2