Eugène Burnand 1850-ben született Svájcban, Edouard Burnand fegyvergyáros fiaként. A család gazdag és politikailag befolyásos volt, és mind a svájci, mind az olasz hadseregnek fegyvereket szállított. A zürichi ETH építészeti tanulmányai után Burnand 1872-től Genfben és Párizsban festészeti képzést folytatott, amelyhez a korabeli grafikai technikák tanulmányozása is társult. 1889-ben és 1900-ban aranyérmet kapott a párizsi Exposition Universelle kiállításon. Burnand illusztrátorként dolgozott, metszeteket és metszeteket készített, apja halála után pedig a Becsület Légió lovagja lett.
1895 után vallási motívumok domináltak festészetében. A művész talán legismertebb műve, az 1898-ban készült "János és Péter tanítványai, amint a feltámadás utáni reggelen a sírhoz futnak" című alkotás is ebből a korszakból származik. 1917 és 1920 között festett 104 pasztell- és ceruzarajz portréjában Eugène Burnand az első világháborúban képviselt mind a 45 nemzetiség áldozatai előtt tisztelgett. A projektet Marseille-ből folytatta, amikor 1918-ban, a háború végén Svájcból visszatért Párizsba. Ekkor már "második otthonának" nevezte Franciaországot.
Több gyermeke Franciaországban született. Családtagjai Franciaországért harcoltak az I. világháborúban. Burnandot lenyűgözte a konfliktusban részt vevő nemzetek sokasága, ábrázolásaiban a faji előítéleteket és elméleteket vizsgálta, és kifejezetten a katonai "típus" személyiségeit igyekezett megörökíteni portréin. Burnard a párizsi, montpellier-i és marseille-i találkozókon rajzolta meg a jelenlévőket, Hardtmuth kemény pasztellkrétával díszített Wolff ceruzákkal. Mindegyik portré mérete körülbelül 46 x 53 cm. Az összes szitter úgy jellemezte magát, mint akit mélyen érintettek az élményei. Úgy élték meg az üléseket, "mintha gyóntatószékben lennének". Burnand tökéletesen megragadta a hangulatukat.
Robert Hamilton, akit a Pastel 62-ben ábrázoltak, a következőképpen írta le élményeit a naplójában: " Egy kevéssé ismert francia-svájci művész kért fel a YMCA-n keresztül, hogy pózoljak Monsieur Burnandnak. Azt hittem, tipikus ausztrál vagyok, így inkább kíváncsiságból, és hogy megtörjem a látogatások egyhangúságát, elmentem. (...) A munka jó volt, és küldött nekem egy reprodukciót Ausztráliába. Lefényképeztem. Ez bepillantást engedett a francia otthonába. Tudod, lehetsz akár egy francia jó barátja, soha nem fogsz könnyen bejutni a házába." Sok honfitársához hasonlóan Burnand is igyekezett értelmet adni az első világháború példátlan és váratlan borzalmainak. Mindazonáltal megpróbált valami pozitívumot is kivenni az eseményekből, és aktívan felvette a kapcsolatot az összes érintett féllel.
80 portréját 1919 májusában a párizsi Luxembourg Múzeumban, 1920 júniusában pedig a Brunner Galériában állították ki, további 20 portréját pedig a közönség nagy elismerése mellett. A portrérajzok az 1921-ben elhunyt művész utolsó művei maradtak.
Eugène Burnand 1850-ben született Svájcban, Edouard Burnand fegyvergyáros fiaként. A család gazdag és politikailag befolyásos volt, és mind a svájci, mind az olasz hadseregnek fegyvereket szállított. A zürichi ETH építészeti tanulmányai után Burnand 1872-től Genfben és Párizsban festészeti képzést folytatott, amelyhez a korabeli grafikai technikák tanulmányozása is társult. 1889-ben és 1900-ban aranyérmet kapott a párizsi Exposition Universelle kiállításon. Burnand illusztrátorként dolgozott, metszeteket és metszeteket készített, apja halála után pedig a Becsület Légió lovagja lett.
1895 után vallási motívumok domináltak festészetében. A művész talán legismertebb műve, az 1898-ban készült "János és Péter tanítványai, amint a feltámadás utáni reggelen a sírhoz futnak" című alkotás is ebből a korszakból származik. 1917 és 1920 között festett 104 pasztell- és ceruzarajz portréjában Eugène Burnand az első világháborúban képviselt mind a 45 nemzetiség áldozatai előtt tisztelgett. A projektet Marseille-ből folytatta, amikor 1918-ban, a háború végén Svájcból visszatért Párizsba. Ekkor már "második otthonának" nevezte Franciaországot.
Több gyermeke Franciaországban született. Családtagjai Franciaországért harcoltak az I. világháborúban. Burnandot lenyűgözte a konfliktusban részt vevő nemzetek sokasága, ábrázolásaiban a faji előítéleteket és elméleteket vizsgálta, és kifejezetten a katonai "típus" személyiségeit igyekezett megörökíteni portréin. Burnard a párizsi, montpellier-i és marseille-i találkozókon rajzolta meg a jelenlévőket, Hardtmuth kemény pasztellkrétával díszített Wolff ceruzákkal. Mindegyik portré mérete körülbelül 46 x 53 cm. Az összes szitter úgy jellemezte magát, mint akit mélyen érintettek az élményei. Úgy élték meg az üléseket, "mintha gyóntatószékben lennének". Burnand tökéletesen megragadta a hangulatukat.
Robert Hamilton, akit a Pastel 62-ben ábrázoltak, a következőképpen írta le élményeit a naplójában: " Egy kevéssé ismert francia-svájci művész kért fel a YMCA-n keresztül, hogy pózoljak Monsieur Burnandnak. Azt hittem, tipikus ausztrál vagyok, így inkább kíváncsiságból, és hogy megtörjem a látogatások egyhangúságát, elmentem. (...) A munka jó volt, és küldött nekem egy reprodukciót Ausztráliába. Lefényképeztem. Ez bepillantást engedett a francia otthonába. Tudod, lehetsz akár egy francia jó barátja, soha nem fogsz könnyen bejutni a házába." Sok honfitársához hasonlóan Burnand is igyekezett értelmet adni az első világháború példátlan és váratlan borzalmainak. Mindazonáltal megpróbált valami pozitívumot is kivenni az eseményekből, és aktívan felvette a kapcsolatot az összes érintett féllel.
80 portréját 1919 májusában a párizsi Luxembourg Múzeumban, 1920 júniusában pedig a Brunner Galériában állították ki, további 20 portréját pedig a közönség nagy elismerése mellett. A portrérajzok az 1921-ben elhunyt művész utolsó művei maradtak.
Oldal 1 / 1