Eugene Carriere egy szegény család kilenc gyermeke közül a nyolcadik volt. Egy Párizs melletti kisvárosban született, később a család Strasbourgban élt. Ott a fiatal Carriere ötéves tanulóévét töltötte egy litográfusnál. Ezután úgy döntött, hogy apja akarata ellenére Párizsba megy, hogy a művészeti iskolában tanuljon. De már egy év után önként jelentkezett a hadseregbe, és német hadifogságba esett. Párizsba visszatérve a művész feleségül vette Sophie Desmouceaux-t. A házaspárnak hét gyermeke született. Ebben az időben Carriere festőként csak mérsékelt sikereket ért el, és alkalmi munkákat kellett vállalnia, hogy eltartsa családját. Üdvözlőlapokat tervezett és egy porcelánmanufaktúrában dolgozott. Munkája során találkozott a később híres szobrászművésszel, Auguste Rodin-val is, akinek szintén itt kellett megkeresnie a kenyerét, és barátja lett.
Eugene Carriere csak negyvenéves korában vált igazán sikeres festővé. Művészeti díjat nyert, és több kiállításon is részt vett, ami ismertebbé tette őt a párizsi szalonokban. Amikor még pénztelen volt, nem engedhetett meg magának modelleket, ezért gyakran festette nagy családjának tagjait. Modelljei ismert és befolyásos párizsi családokhoz tartoztak, vagy olyan hírességek voltak, mint a költő Paul Verlaine, a táncosnő Isadora Duncan vagy a politikus és államférfi Georges Clemenceau. Carriere-nek sajátos festészeti stílusa volt. Portréi szinte mindig monokróm, sötét szürkésbarna háttérrel készültek, és az ábrázolt személyek arcvonásai mintha kissé homályosan emelkednének ki a komor, ködös környezetből. Ennek eredményeképpen festményeiben van valami nagyon különleges és bensőséges,
1899-ben a művész megalapította az Académie Carrière-t. Itt tanult többek között Henry Matisse és Alain Derain is. Eugene Carriere mindössze 57 éves korában halt meg montmartre-i/párizsi villájában, miután évek óta torokrákban szenvedett. Életében nagyra becsült festő volt, de halála után némileg feledésbe merült, és korának híresebb francia festői háttérbe szorították. Halálának 100. évfordulóján ez némileg megváltozott, amikor a párizsi Musee d`Orsay, ahol számos festménye függ, nagyszabású egyéni kiállítással tisztelgett előtte.
Eugene Carriere egy szegény család kilenc gyermeke közül a nyolcadik volt. Egy Párizs melletti kisvárosban született, később a család Strasbourgban élt. Ott a fiatal Carriere ötéves tanulóévét töltötte egy litográfusnál. Ezután úgy döntött, hogy apja akarata ellenére Párizsba megy, hogy a művészeti iskolában tanuljon. De már egy év után önként jelentkezett a hadseregbe, és német hadifogságba esett. Párizsba visszatérve a művész feleségül vette Sophie Desmouceaux-t. A házaspárnak hét gyermeke született. Ebben az időben Carriere festőként csak mérsékelt sikereket ért el, és alkalmi munkákat kellett vállalnia, hogy eltartsa családját. Üdvözlőlapokat tervezett és egy porcelánmanufaktúrában dolgozott. Munkája során találkozott a később híres szobrászművésszel, Auguste Rodin-val is, akinek szintén itt kellett megkeresnie a kenyerét, és barátja lett.
Eugene Carriere csak negyvenéves korában vált igazán sikeres festővé. Művészeti díjat nyert, és több kiállításon is részt vett, ami ismertebbé tette őt a párizsi szalonokban. Amikor még pénztelen volt, nem engedhetett meg magának modelleket, ezért gyakran festette nagy családjának tagjait. Modelljei ismert és befolyásos párizsi családokhoz tartoztak, vagy olyan hírességek voltak, mint a költő Paul Verlaine, a táncosnő Isadora Duncan vagy a politikus és államférfi Georges Clemenceau. Carriere-nek sajátos festészeti stílusa volt. Portréi szinte mindig monokróm, sötét szürkésbarna háttérrel készültek, és az ábrázolt személyek arcvonásai mintha kissé homályosan emelkednének ki a komor, ködös környezetből. Ennek eredményeképpen festményeiben van valami nagyon különleges és bensőséges,
1899-ben a művész megalapította az Académie Carrière-t. Itt tanult többek között Henry Matisse és Alain Derain is. Eugene Carriere mindössze 57 éves korában halt meg montmartre-i/párizsi villájában, miután évek óta torokrákban szenvedett. Életében nagyra becsült festő volt, de halála után némileg feledésbe merült, és korának híresebb francia festői háttérbe szorították. Halálának 100. évfordulóján ez némileg megváltozott, amikor a párizsi Musee d`Orsay, ahol számos festménye függ, nagyszabású egyéni kiállítással tisztelgett előtte.
Oldal 1 / 2