Az etruszk kultúrát általában a Kr. e. 800-tól kb. a Kr. e. 1. századig terjedő időszakra teszik; egyes történészek a Villanova-kultúrát (Bologna melletti lelőhely) Kr. e. 1000-től szintén az etruszkok közé sorolják. A régészeti lelőhelyek szerint az etruszkok területe Itália nyugati részén, Rómától északra, nagyjából az Arno és a Tiberis között, a mai Toszkána, Lazio és Umbria területén található. Rómával ellentétben Etruria nem egy központilag szervezett állam volt, hanem több független város, amelyeket közös nyelv, írás, kereskedelem és kultúra kötött össze. Ennek megfelelően a feltárt műtárgyak vagy képek regionális különbségeket mutatnak, ami megnehezíti az etruszk művészet pontos meghatározását. A Földközi-tengeren belüli központi elhelyezkedés, az egész Földközi-tengeren folytatott kereskedelem és a régió ásványkincsei, mint az ólom, ezüst, réz és vas, megalapozták a lakosok bizonyos jólétét, ami viszont előfeltétele volt a sajátosan etruszk művészet kialakulásának. A művészeti stílusba beépültek a Kis-Ázsiából, Föníciából vagy főként Görögországból származó benyomások, tárgyak és leletek, valamint az e területekről érkező bevándorlók.
Az etruszk művészetnek 4 korszakát különböztetjük meg, kezdve a villanovai kultúrával, az orientalizáló fázissal, az archaikus és a hellenisztikus korszakkal, mielőtt a terület rómaiak általi meghódítása után, a Kr. e. 3. században összeolvadt a rómaiakkal. Az etruszkok sajátos halottkultusza először a ház alakú, geometrikus díszítésű terrakotta urnákban nyilvánult meg. Később a fontos embereket haláluk után már nem hamvasztották el, hanem terrakotta szarkofágokban fekve temették el őket, külön erre a célra épített épületekben. Néhány helyszín úgynevezett nekropoliszok (halottak városai) voltak, amelyekben több épület is volt a halottak számára. A szarkofágok némelyikét kidolgozott felsőtest-szobrok díszítik, mint például a Cerveteriből származó házastársi szarkofágot, amely a házaspárt boldog arckifejezéssel ábrázolja egy lakoma közben. A szarkofágszobrokban az a lenyűgöző, hogy a görög vagy római alakok szigorúságával ellentétben az ábrázolás természetességében rejlik. A nagyobb sírok most már lehetővé tették az etruszk művészek számára, hogy falfestményeket készítsenek, amelyeken színes jelenetek láthatók táncoló, mulató, lakomázó, mulatozó és zenélő emberekről; az etruszkok legszebb öröksége (pl. a leopárdok sírja Tarquiniában).
A nekropoliszokban és más szent helyeken számos bronzszobrot találtak, amelyek az etruszkok fémmegmunkálásban való jártasságát dokumentálják; kisebb szobrocskákat, közepes vagy életnagyságú képmásokat valósítottak meg, például hosszú ruhás nőket, fegyveres harcosokat, isteneket vagy állatokat ábrázolva; egy példa erre az "arezzói kiméra" mitológiai alakja, a halálos torkában, mintegy 80 cm magas. E műalkotásokon kívül számos kézműves sír- és áldozati ajándéktárgyat tártak fel, például bronztükröket vagy amforákat, fekete felületű kerámiából készült tálakat és csészéket, az úgynevezett Bucchero-kerámiát. Ez utóbbi az etruszkok technikája és képessége, amely a Földközi-tenger térségében mindenütt nyomot hagyott.
Az etruszk kultúrát általában a Kr. e. 800-tól kb. a Kr. e. 1. századig terjedő időszakra teszik; egyes történészek a Villanova-kultúrát (Bologna melletti lelőhely) Kr. e. 1000-től szintén az etruszkok közé sorolják. A régészeti lelőhelyek szerint az etruszkok területe Itália nyugati részén, Rómától északra, nagyjából az Arno és a Tiberis között, a mai Toszkána, Lazio és Umbria területén található. Rómával ellentétben Etruria nem egy központilag szervezett állam volt, hanem több független város, amelyeket közös nyelv, írás, kereskedelem és kultúra kötött össze. Ennek megfelelően a feltárt műtárgyak vagy képek regionális különbségeket mutatnak, ami megnehezíti az etruszk művészet pontos meghatározását. A Földközi-tengeren belüli központi elhelyezkedés, az egész Földközi-tengeren folytatott kereskedelem és a régió ásványkincsei, mint az ólom, ezüst, réz és vas, megalapozták a lakosok bizonyos jólétét, ami viszont előfeltétele volt a sajátosan etruszk művészet kialakulásának. A művészeti stílusba beépültek a Kis-Ázsiából, Föníciából vagy főként Görögországból származó benyomások, tárgyak és leletek, valamint az e területekről érkező bevándorlók.
Az etruszk művészetnek 4 korszakát különböztetjük meg, kezdve a villanovai kultúrával, az orientalizáló fázissal, az archaikus és a hellenisztikus korszakkal, mielőtt a terület rómaiak általi meghódítása után, a Kr. e. 3. században összeolvadt a rómaiakkal. Az etruszkok sajátos halottkultusza először a ház alakú, geometrikus díszítésű terrakotta urnákban nyilvánult meg. Később a fontos embereket haláluk után már nem hamvasztották el, hanem terrakotta szarkofágokban fekve temették el őket, külön erre a célra épített épületekben. Néhány helyszín úgynevezett nekropoliszok (halottak városai) voltak, amelyekben több épület is volt a halottak számára. A szarkofágok némelyikét kidolgozott felsőtest-szobrok díszítik, mint például a Cerveteriből származó házastársi szarkofágot, amely a házaspárt boldog arckifejezéssel ábrázolja egy lakoma közben. A szarkofágszobrokban az a lenyűgöző, hogy a görög vagy római alakok szigorúságával ellentétben az ábrázolás természetességében rejlik. A nagyobb sírok most már lehetővé tették az etruszk művészek számára, hogy falfestményeket készítsenek, amelyeken színes jelenetek láthatók táncoló, mulató, lakomázó, mulatozó és zenélő emberekről; az etruszkok legszebb öröksége (pl. a leopárdok sírja Tarquiniában).
A nekropoliszokban és más szent helyeken számos bronzszobrot találtak, amelyek az etruszkok fémmegmunkálásban való jártasságát dokumentálják; kisebb szobrocskákat, közepes vagy életnagyságú képmásokat valósítottak meg, például hosszú ruhás nőket, fegyveres harcosokat, isteneket vagy állatokat ábrázolva; egy példa erre az "arezzói kiméra" mitológiai alakja, a halálos torkában, mintegy 80 cm magas. E műalkotásokon kívül számos kézműves sír- és áldozati ajándéktárgyat tártak fel, például bronztükröket vagy amforákat, fekete felületű kerámiából készült tálakat és csészéket, az úgynevezett Bucchero-kerámiát. Ez utóbbi az etruszkok technikája és képessége, amely a Földközi-tenger térségében mindenütt nyomot hagyott.
Oldal 1 / 5