Eric Gill angol szobrász, tipográfus és grafikus volt. Tizenkét testvére közül MacDonald Gill testvér grafikusként, építészként és térképészként is híres lett. Az apa egy kongregacionalista egyház lelkésze volt. Gill egy műszaki művészeti iskolában tanult, majd Londonba költözött, hogy a jól ismert (egyházi) építész, William Douglas Caroe mellett gyakoroljon. Útközben tanfolyamokat vett a kőművesség és a kalligráfia elsajátítására egy olyan iskolában, ahol a modern kalligráfia egyik atyja, Edward Johnston tanított. Három évvel később úgy döntött, hogy a kalligráfus, a kőfaragó és a betűvágó szakmát választja.
Gill megnősült, és kőfigurákat kezdett készíteni, mint például a "Madonna és gyermeke" (1910) és az "Eksztázis" (1911). Figurái néha absztraktak, egyházi és középkori hatásokat mutatnak, ugyanakkor a rómaiak, görögök és indiánok szobrászatát, valamint olyan művészek posztimpresszionizmusát idézik, mint van Gogh, Cézanne és Gauguin. Az indiai templomok inspirálták őt az Anyám és gyermek (1912) megalkotására, amely első népszerű sikere volt. Gill alapítója volt a Szent József és Szent Dominik céhnek is, ahol David Jones festő és költő volt az egyik tanítványa. A háború után Gill számos háborús emlékművet készített, például a cambridge-i Trumpington War Memorialt. Számos szobrot készített a BBC Broadcasting House számára, és Jeruzsálemben dolgozott a főbejárathoz készült domborművön, valamint a mai Rockefeller Múzeum szobrain és szökőkútjain. Domborműveket és szobrokat készített a londoni Queen Mary Egyetem és a genfi Népszövetség épülete számára is, végül elnyerte a Royal Designer for Industry díjat. Gill teljes építészeti művei közül csak a Szent Péter apostol római katolikus templomot tartalmazza. Ami a kalligráfiát illeti, Gill első munkája egy ábécé megalkotása volt egy jelfestő számára. 1925-ben készült el a Perpetua betűtípus, két évvel később a Gill Sans betűtípus, majd nem sokkal később a Joanna betűtípus. Ezeket számos további követte, valamint a már meglévők változatai - a legismertebb talán a Gill Sans, amelyet a Penguin Books kiadó és a British Railways is használt.
Művészetében, valamint esszéiben gyakran találkozhatunk a művészet, a vallás és az erotika kombinációjával. Szigorú hite ellenére Gillnek állítólag házasságon kívüli viszonyai is voltak, és az életrajzok vérfertőzést és zoofíliát is említenek. Tüdőrákban halt meg 1940-ben, iratai, kéziratai és könyvgyűjteménye ma a kaliforniai William Andrews Clark Memorial Libraryben található, számos áhítatos tárgya és műalkotása pedig a kelet-sussexi Ditchling Museum of Art & Craftban.
Eric Gill angol szobrász, tipográfus és grafikus volt. Tizenkét testvére közül MacDonald Gill testvér grafikusként, építészként és térképészként is híres lett. Az apa egy kongregacionalista egyház lelkésze volt. Gill egy műszaki művészeti iskolában tanult, majd Londonba költözött, hogy a jól ismert (egyházi) építész, William Douglas Caroe mellett gyakoroljon. Útközben tanfolyamokat vett a kőművesség és a kalligráfia elsajátítására egy olyan iskolában, ahol a modern kalligráfia egyik atyja, Edward Johnston tanított. Három évvel később úgy döntött, hogy a kalligráfus, a kőfaragó és a betűvágó szakmát választja.
Gill megnősült, és kőfigurákat kezdett készíteni, mint például a "Madonna és gyermeke" (1910) és az "Eksztázis" (1911). Figurái néha absztraktak, egyházi és középkori hatásokat mutatnak, ugyanakkor a rómaiak, görögök és indiánok szobrászatát, valamint olyan művészek posztimpresszionizmusát idézik, mint van Gogh, Cézanne és Gauguin. Az indiai templomok inspirálták őt az Anyám és gyermek (1912) megalkotására, amely első népszerű sikere volt. Gill alapítója volt a Szent József és Szent Dominik céhnek is, ahol David Jones festő és költő volt az egyik tanítványa. A háború után Gill számos háborús emlékművet készített, például a cambridge-i Trumpington War Memorialt. Számos szobrot készített a BBC Broadcasting House számára, és Jeruzsálemben dolgozott a főbejárathoz készült domborművön, valamint a mai Rockefeller Múzeum szobrain és szökőkútjain. Domborműveket és szobrokat készített a londoni Queen Mary Egyetem és a genfi Népszövetség épülete számára is, végül elnyerte a Royal Designer for Industry díjat. Gill teljes építészeti művei közül csak a Szent Péter apostol római katolikus templomot tartalmazza. Ami a kalligráfiát illeti, Gill első munkája egy ábécé megalkotása volt egy jelfestő számára. 1925-ben készült el a Perpetua betűtípus, két évvel később a Gill Sans betűtípus, majd nem sokkal később a Joanna betűtípus. Ezeket számos további követte, valamint a már meglévők változatai - a legismertebb talán a Gill Sans, amelyet a Penguin Books kiadó és a British Railways is használt.
Művészetében, valamint esszéiben gyakran találkozhatunk a művészet, a vallás és az erotika kombinációjával. Szigorú hite ellenére Gillnek állítólag házasságon kívüli viszonyai is voltak, és az életrajzok vérfertőzést és zoofíliát is említenek. Tüdőrákban halt meg 1940-ben, iratai, kéziratai és könyvgyűjteménye ma a kaliforniai William Andrews Clark Memorial Libraryben található, számos áhítatos tárgya és műalkotása pedig a kelet-sussexi Ditchling Museum of Art & Craftban.
Oldal 1 / 1