Enrique Simonet spanyol festő volt, aki az impresszionizmus és a realizmus keverékével, vallási és külföldi témákkal szerzett nemzetközi elismerést. Enrique Simonet már korán felhagyott a vallásos hivatással a festészet javára. Tanulmányai, amelyek szülőhelyén, Valenciában, a Real Academia de Bellas Artes de San Carlosban kezdődtek, Bernardo Ferrándiz malagai műhelyébe vezették, a viszonylag újonnan alapított Escuela malagueña de pintura körébe. 1887-ben ösztöndíjat kapott Rómába, ahol 1890-ben megalkotta egyik leghíresebb művét, A szív anatómiáját, vagy röviden Az anatómia című művét. Számos utazást tett: Olaszországon keresztül, többször Párizsba, 1890-ben pedig a Földközi-tengeren keresztül, sőt a Szentföldre is eljutott. Az 1893-as és 1894-es években a La Ilustración Española Americana című folyóirat tudósítójaként Marokkóba utazott.
Enrique Simonet tapasztalati horizontja tükröződik munkáiban. A vallási témák kiemelkedő példái az 1887-es Szent Pál lefejezése, az 1891-es Jézus feje és a Flevit super illam, amely a szentföldi utazás benyomása alatt íródott 1892-ben. 1896-ban A fátylak tánca tanúskodik arról, hogy marokkói tartózkodásai milyen hatással voltak rá. 1897-ben az El Quite című alkotásában egy spanyol témát vett fel, nevezetesen a bikaviadal utáni pillanatot, amikor két matador megpróbálja megmenteni elesett kollégáját. Nemcsak ebben a művében, de különös mértékben már A Szent Pál lefejezése és A szív anatómiája című művekben is megmutatkozik a drasztikusra való hajlam, amely az impresszionista kifejezésmód ellenére semmit sem takar. Itt a malagai iskola hatása figyelhető meg, amely a gazdag burzsoáziához igazodó realizmust követett, szociális komponens nélkül. Emellett a tájképeket is előszeretettel ábrázolta.
Simonet munkássága a kor hangját ütötte meg. A Flevit super illam több díjat is nyert: 1892-ben Madridban, 1893-ban Chicagóban, 1896-ban Barcelonában és 1900-ban Párizsban. A nemzetközi elismerésnek köszönhetően 1901-ben a barcelonai Reial Acadèmia Catalana de Belles Arts de Sant Jordi tanszéket kapott a természet és a művészet formáinak tanulmányozására. 1921-ben és 1922-ben az egykori El Paular kolostorban működő tájképfestők rezidenciájának igazgatója volt, és a madridi festészeti, szobrászati és nyomdaipari iskolában is tanszéket töltött be, ahol 1927. április 20-án halt meg. Életében szerzett hírneve hamar feledésbe merült. Simonet ma leginkább a Szent Pál lefejezése és A szív anatómiája című drasztikusabb ábrázolásai miatt emlékeznek rá.
Enrique Simonet spanyol festő volt, aki az impresszionizmus és a realizmus keverékével, vallási és külföldi témákkal szerzett nemzetközi elismerést. Enrique Simonet már korán felhagyott a vallásos hivatással a festészet javára. Tanulmányai, amelyek szülőhelyén, Valenciában, a Real Academia de Bellas Artes de San Carlosban kezdődtek, Bernardo Ferrándiz malagai műhelyébe vezették, a viszonylag újonnan alapított Escuela malagueña de pintura körébe. 1887-ben ösztöndíjat kapott Rómába, ahol 1890-ben megalkotta egyik leghíresebb művét, A szív anatómiáját, vagy röviden Az anatómia című művét. Számos utazást tett: Olaszországon keresztül, többször Párizsba, 1890-ben pedig a Földközi-tengeren keresztül, sőt a Szentföldre is eljutott. Az 1893-as és 1894-es években a La Ilustración Española Americana című folyóirat tudósítójaként Marokkóba utazott.
Enrique Simonet tapasztalati horizontja tükröződik munkáiban. A vallási témák kiemelkedő példái az 1887-es Szent Pál lefejezése, az 1891-es Jézus feje és a Flevit super illam, amely a szentföldi utazás benyomása alatt íródott 1892-ben. 1896-ban A fátylak tánca tanúskodik arról, hogy marokkói tartózkodásai milyen hatással voltak rá. 1897-ben az El Quite című alkotásában egy spanyol témát vett fel, nevezetesen a bikaviadal utáni pillanatot, amikor két matador megpróbálja megmenteni elesett kollégáját. Nemcsak ebben a művében, de különös mértékben már A Szent Pál lefejezése és A szív anatómiája című művekben is megmutatkozik a drasztikusra való hajlam, amely az impresszionista kifejezésmód ellenére semmit sem takar. Itt a malagai iskola hatása figyelhető meg, amely a gazdag burzsoáziához igazodó realizmust követett, szociális komponens nélkül. Emellett a tájképeket is előszeretettel ábrázolta.
Simonet munkássága a kor hangját ütötte meg. A Flevit super illam több díjat is nyert: 1892-ben Madridban, 1893-ban Chicagóban, 1896-ban Barcelonában és 1900-ban Párizsban. A nemzetközi elismerésnek köszönhetően 1901-ben a barcelonai Reial Acadèmia Catalana de Belles Arts de Sant Jordi tanszéket kapott a természet és a művészet formáinak tanulmányozására. 1921-ben és 1922-ben az egykori El Paular kolostorban működő tájképfestők rezidenciájának igazgatója volt, és a madridi festészeti, szobrászati és nyomdaipari iskolában is tanszéket töltött be, ahol 1927. április 20-án halt meg. Életében szerzett hírneve hamar feledésbe merült. Simonet ma leginkább a Szent Pál lefejezése és A szív anatómiája című drasztikusabb ábrázolásai miatt emlékeznek rá.
Oldal 1 / 1