Az elsősorban íróként ismert Else Lasker-Schüler először a rajzolásnak szentelte magát, amellyel egész életében foglalkozott, mielőtt az irodalom felé fordult. Grafikai munkái vázlatos és kontrasztos stílusúak, két nagy tehetségének, a képnek és a szövegnek az ötvözése nyilvánvaló. Rajzaiba gyakran beépítette a kép címét a kép aljára. Számos verseskötetét maga illusztrálta.
A művész már fiatalon is többször szembesült a halállal. Kedvenc bátyja, Paul 13 éves korában halt meg, édesapja és szeretett édesanyja, Jeanette nem sokkal később. Hozzáment Berthold Lasker orvoshoz, és Berlinbe ment. Az első házasság 9 év után elvált, fiának, Paulnak az apja ismeretlen maradt. Röviddel Laskertől való válása után hozzáment Georg Lewin (Herwart Walden) íróhoz, a Der Sturm című folyóirat szerkesztőjéhez. Berlinben kapcsolatba került az irodalmi szcénával, olyan avantgárd művészek körében mozgott, mint Oskar Kokoschka, Peter Hille és Gottfried Benn, és lírai műveit folyóiratokban publikálhatta. A németországi politikai helyzet romlásával azonban egyre fenyegetőbb helyzetbe került expresszionista és avantgárd művészetével. Amikor egyetlen fia, Paul - akit néhai bátyjáról nevezett el - 27 éves korában tuberkulózisban meghalt, a művésznő mély válságba került. Munkásságában különleges szerepet játszanak a személyes kapcsolatok és az elszenvedett veszteségek. Műveiből kiolvasható a politikai aktualitásokra való utalás is. Ugyanakkor egyes művei egyfajta menekülésként is olvashatók a valóság elől egy színes, keleti világba. Lasker-Schüler a kiszámíthatatlan élete ellenére az élet szeretetétől vezérelt, saját mítoszát megélő ember, és alapvetően avantgárd művész maradt.
Költői levélváltást folytatott Franz Marc-val, aki "Kék Lovas" álnéven írt, míg ő maga "Thébai Jussuf herceg" néven jelent meg. Így hát új életrajzot álmodott meg, amelyben hercegként született Egyiptomban. Ez a mesterséges alak, amelyet jelmezben is megtestesített, néha nevetségessé tette, és magabiztos megjelenése miatt olyan különc hírében állt, akit nem lehetett komolyan venni. Egész életében a Kelet iránti vágy hajtotta. Amikor ő, a német zsidó és vallásos művész a politikai körülmények elől Svájcba menekült, onnan utazásokat tett Palesztinába és vágya helyszínére, Jeruzsálembe. Mivel később nem engedték vissza Svájcba, Jeruzsálemben maradt, ahol elszegényedve élt, de kapcsolatban állt a száműzetésben élő művészekkel. 1945 januárjában halt meg Jeruzsálemben, és nem érte meg a második világháború végét.
Az elsősorban íróként ismert Else Lasker-Schüler először a rajzolásnak szentelte magát, amellyel egész életében foglalkozott, mielőtt az irodalom felé fordult. Grafikai munkái vázlatos és kontrasztos stílusúak, két nagy tehetségének, a képnek és a szövegnek az ötvözése nyilvánvaló. Rajzaiba gyakran beépítette a kép címét a kép aljára. Számos verseskötetét maga illusztrálta.
A művész már fiatalon is többször szembesült a halállal. Kedvenc bátyja, Paul 13 éves korában halt meg, édesapja és szeretett édesanyja, Jeanette nem sokkal később. Hozzáment Berthold Lasker orvoshoz, és Berlinbe ment. Az első házasság 9 év után elvált, fiának, Paulnak az apja ismeretlen maradt. Röviddel Laskertől való válása után hozzáment Georg Lewin (Herwart Walden) íróhoz, a Der Sturm című folyóirat szerkesztőjéhez. Berlinben kapcsolatba került az irodalmi szcénával, olyan avantgárd művészek körében mozgott, mint Oskar Kokoschka, Peter Hille és Gottfried Benn, és lírai műveit folyóiratokban publikálhatta. A németországi politikai helyzet romlásával azonban egyre fenyegetőbb helyzetbe került expresszionista és avantgárd művészetével. Amikor egyetlen fia, Paul - akit néhai bátyjáról nevezett el - 27 éves korában tuberkulózisban meghalt, a művésznő mély válságba került. Munkásságában különleges szerepet játszanak a személyes kapcsolatok és az elszenvedett veszteségek. Műveiből kiolvasható a politikai aktualitásokra való utalás is. Ugyanakkor egyes művei egyfajta menekülésként is olvashatók a valóság elől egy színes, keleti világba. Lasker-Schüler a kiszámíthatatlan élete ellenére az élet szeretetétől vezérelt, saját mítoszát megélő ember, és alapvetően avantgárd művész maradt.
Költői levélváltást folytatott Franz Marc-val, aki "Kék Lovas" álnéven írt, míg ő maga "Thébai Jussuf herceg" néven jelent meg. Így hát új életrajzot álmodott meg, amelyben hercegként született Egyiptomban. Ez a mesterséges alak, amelyet jelmezben is megtestesített, néha nevetségessé tette, és magabiztos megjelenése miatt olyan különc hírében állt, akit nem lehetett komolyan venni. Egész életében a Kelet iránti vágy hajtotta. Amikor ő, a német zsidó és vallásos művész a politikai körülmények elől Svájcba menekült, onnan utazásokat tett Palesztinába és vágya helyszínére, Jeruzsálembe. Mivel később nem engedték vissza Svájcba, Jeruzsálemben maradt, ahol elszegényedve élt, de kapcsolatban állt a száműzetésben élő művészekkel. 1945 januárjában halt meg Jeruzsálemben, és nem érte meg a második világháború végét.
Oldal 1 / 1