Sir Edwin Landseer (1802 - 1873) John Landseer brit metszőművész három fia közül a legfiatalabbként született. Míg bátyja, Thomas Landseer szintén metsző lett, másik testvére pedig ARTISTREPLEPLACE0 a történelemfestészetnek szentelte magát, Edwin művein a portrék mellett főleg természet- és állatmotívumok szerepeltek. Az első leckéket az apjától kapta. Később számos más festőnél tanult, mindenekelőtt a történelmi festőművész ARTISTREPLEPLACE1-nél. Arra ösztönözte, hogy állatpreparátumokat készítsen. Így kellett megismerkednie az állatok anatómiájával. Ez a részletes és plasztikus ábrázolás később számos művében megfigyelhető volt. Landseer csodagyereknek számított. Első saját kiállítása 13 évesen volt a Királyi Akadémián. A húszas évei elején utazott először Skóciába. Ott nemcsak a Felföld vad természetébe szeretett bele, hanem a majdnem 20 évvel idősebb Georgina Russellbe, Bedford hercegnőjébe is. A nagy korkülönbség ellenére viszonyuk volt.
Edwin Landseer számos későbbi művét Skócia természete befolyásolta. Így volt ez egyik leghíresebb művében, a "The Monarch of The Glen"-ben is. A fenséges szarvas képe ma is a brit művészet egyik legnépszerűbb alkotása. Állati motívumai és természetábrázolásai Viktória királynő kedvenc festőjévé tették Edwin Landseert, aki 1850-ben lovaggá ütötte. Edwin Landseer a természeti motívumok mellett főként kutyákat festett. Sok gazdag és előkelő brit portréztatta háziállatait. Különösen gyakran festette meg az akkoriban Újfundlandi Kutya néven ismert Újfundlandi Kutya fekete-fehér változatát. Később az ő tiszteletére átkeresztelték Landseerre. "A Humán Társaság kitüntetett tagja" az egyik leghíresebb ábrázolása ennek a kutyafajtának.
1840 körül, a 30-as évei végén Edwin Landseer súlyos idegösszeomlást szenvedett, amelyből soha nem gyógyult fel. Élete hátralévő részét depresszió, alkohol- és drogfogyasztás jellemezte. Ennek következtében visszautasította a Királyi Akadémia elnöki posztját is, amelyet 1866-ban ajánlottak fel neki. Ahogy öregedett, Landseer mentális egészsége egyre romlott. Családjának 1872-ben elmebetegnek kellett nyilváníttatnia. Ez azonban nem akadályozta meg Landseert abban, hogy élete végéig festeni kezdjen.
Sir Edwin Landseer (1802 - 1873) John Landseer brit metszőművész három fia közül a legfiatalabbként született. Míg bátyja, Thomas Landseer szintén metsző lett, másik testvére pedig ARTISTREPLEPLACE0 a történelemfestészetnek szentelte magát, Edwin művein a portrék mellett főleg természet- és állatmotívumok szerepeltek. Az első leckéket az apjától kapta. Később számos más festőnél tanult, mindenekelőtt a történelmi festőművész ARTISTREPLEPLACE1-nél. Arra ösztönözte, hogy állatpreparátumokat készítsen. Így kellett megismerkednie az állatok anatómiájával. Ez a részletes és plasztikus ábrázolás később számos művében megfigyelhető volt. Landseer csodagyereknek számított. Első saját kiállítása 13 évesen volt a Királyi Akadémián. A húszas évei elején utazott először Skóciába. Ott nemcsak a Felföld vad természetébe szeretett bele, hanem a majdnem 20 évvel idősebb Georgina Russellbe, Bedford hercegnőjébe is. A nagy korkülönbség ellenére viszonyuk volt.
Edwin Landseer számos későbbi művét Skócia természete befolyásolta. Így volt ez egyik leghíresebb művében, a "The Monarch of The Glen"-ben is. A fenséges szarvas képe ma is a brit művészet egyik legnépszerűbb alkotása. Állati motívumai és természetábrázolásai Viktória királynő kedvenc festőjévé tették Edwin Landseert, aki 1850-ben lovaggá ütötte. Edwin Landseer a természeti motívumok mellett főként kutyákat festett. Sok gazdag és előkelő brit portréztatta háziállatait. Különösen gyakran festette meg az akkoriban Újfundlandi Kutya néven ismert Újfundlandi Kutya fekete-fehér változatát. Később az ő tiszteletére átkeresztelték Landseerre. "A Humán Társaság kitüntetett tagja" az egyik leghíresebb ábrázolása ennek a kutyafajtának.
1840 körül, a 30-as évei végén Edwin Landseer súlyos idegösszeomlást szenvedett, amelyből soha nem gyógyult fel. Élete hátralévő részét depresszió, alkohol- és drogfogyasztás jellemezte. Ennek következtében visszautasította a Királyi Akadémia elnöki posztját is, amelyet 1866-ban ajánlottak fel neki. Ahogy öregedett, Landseer mentális egészsége egyre romlott. Családjának 1872-ben elmebetegnek kellett nyilváníttatnia. Ez azonban nem akadályozta meg Landseert abban, hogy élete végéig festeni kezdjen.
Oldal 1 / 3