Evert Collier, akit nevének különböző írásmódjai, például "Edward", "Edwaert", "Eduwaert" vagy "Edwart" is ismertek, és akinek vezetékneve néha "Colyer" vagy "Kollier" formában is szerepel, a hollandiai aranykor nagy tekintélyű csendéletfestője volt. Az 1642. január 26-án Bredában született és 1708. szeptember 8-a körül Londonban elhunyt festő elsősorban vanitas csendéleteivel és trompe l'oeil festményeivel szerzett nevet magának. Collier művészi élete Haarlem városában kezdődött, ahol Noord-Brabantban született, és ahol első tapasztalatait szerezte a festészetben. Korai művein egyértelműen érződik a hajlemi Szent Lukács céh tagjainak, Vincent Laurensz van der Vinne-nak és fiának hatása. Collier 1664-ben felvételt nyert ugyanebbe a céhbe, ami arra utal, hogy valószínűleg Van der Vinne volt a tanára.

1667-ben Collier Leidenbe költözött, ahol 1673-ban az ottani Szent Lukács céh tagja lett. Feltörekvő sikere és művészi hírneve 1686-ban Amszterdamba, 1693-ban pedig Londonba vitte. Az 1702 és 1706 közötti időszakban valószínűleg visszatért Leidenbe, amint azt az ezekben az években aláírt és keltezett művei is mutatják. Végül azonban ismét Londonban telepedett le, ahol 1708. szeptember 8-a körül halt meg, és a Piccadilly-i St James's Churchben temették el.

Művészi hagyatéka ma már számos rangos közgyűjteményben megtalálható, többek között a denveri Művészeti Múzeumban, a Honolulu Museum of Artban, az Indianapolis Museum of Artban, az Egyesült Királyságban a National Portrait Galleryben, az amszterdami Rijksmuseumban és a londoni Tate Galleryben. Collier élete során négyszer ment férjhez. Első házassága 1670. november 6-án köttetett Maria Franchoys-szal, Joost van Tongeren özvegyével. Ezt követte 1674. május 1-jén Maria Pypen, 1677. október 29-én Cornelia Tieleman és végül 1681. október 26-án Anna du Bois házassága. Mindegyik nő a maga történetét és tapasztalatait hozta be ennek a figyelemre méltó művésznek az életébe, aki felejthetetlen csendéletfestészeti remekműveket alkotott.