Édouard Vuillard-nak - idősebb bátyjához hasonlóan - katonai pályára kellett volna lépnie. A legésszerűbb döntés az lett volna, ha a francia hadseregben szolgál: A fiatal Vuillard ugyanis 20 éves korában elvesztette apját. Ennek következtében az édesanyjának meg kellett néznie, hogyan tud megélni a családjával. Segédmunkásként dolgozott egy fűzőműhelyben, és szerény jövedelmet biztosított a családnak. Középiskolásként azonban Édouard zenészekkel és festőkkel barátkozott, és a Louvre-ban tett gyakori látogatásai során elhatározta, hogy művészi pályára lép.
Édouard-ot néhány évvel később, az 1890-es években Édesanyja munkáskörnyezetének motívumai és családi jelenetei tették híressé. Elsősorban édesanyját és nővérét mintázta, akiket mintás tapéta előtt ábrázolt. "Nem készítek portrékat. Embereket festek az otthonukban" - mondta Édouard Vouillard a belső terekről. Kétdimenziós emberábrázolásai mintha összefonódnának a háttérrel. André Guide Vouillard stílusát intimizmusnak nevezte.
Vouillard 1888/89-ben az absztrakció felé fordult, amikor csatlakozott a Nabishoz, a fiatal párizsi művésznövendékek lázadó csoportjához. Az alapító Paul Sérusier "méthode synthésiste" módszerét követve Vouillard inkább emlékezetből és saját képzeletéből festett.
Vouillard színházi díszítőként is nevet szerzett magának, amikor Ibsen, Strindberg és Maeterlinck díszleteit tervezte. Ezenkívül nagyméretű, közkerteket ábrázoló dekoratív paneleket tervezett. Művészként 1930-ig aktívan tevékenykedett.
Édouard Vuillard-nak - idősebb bátyjához hasonlóan - katonai pályára kellett volna lépnie. A legésszerűbb döntés az lett volna, ha a francia hadseregben szolgál: A fiatal Vuillard ugyanis 20 éves korában elvesztette apját. Ennek következtében az édesanyjának meg kellett néznie, hogyan tud megélni a családjával. Segédmunkásként dolgozott egy fűzőműhelyben, és szerény jövedelmet biztosított a családnak. Középiskolásként azonban Édouard zenészekkel és festőkkel barátkozott, és a Louvre-ban tett gyakori látogatásai során elhatározta, hogy művészi pályára lép.
Édouard-ot néhány évvel később, az 1890-es években Édesanyja munkáskörnyezetének motívumai és családi jelenetei tették híressé. Elsősorban édesanyját és nővérét mintázta, akiket mintás tapéta előtt ábrázolt. "Nem készítek portrékat. Embereket festek az otthonukban" - mondta Édouard Vouillard a belső terekről. Kétdimenziós emberábrázolásai mintha összefonódnának a háttérrel. André Guide Vouillard stílusát intimizmusnak nevezte.
Vouillard 1888/89-ben az absztrakció felé fordult, amikor csatlakozott a Nabishoz, a fiatal párizsi művésznövendékek lázadó csoportjához. Az alapító Paul Sérusier "méthode synthésiste" módszerét követve Vouillard inkább emlékezetből és saját képzeletéből festett.
Vouillard színházi díszítőként is nevet szerzett magának, amikor Ibsen, Strindberg és Maeterlinck díszleteit tervezte. Ezenkívül nagyméretű, közkerteket ábrázoló dekoratív paneleket tervezett. Művészként 1930-ig aktívan tevékenykedett.
Oldal 1 / 9