A dél-angliai tájakat elrontja a fény és a nap. A sziget déli része a romantikus vadság és a nagyszerű festői harmónia között sokféle arcát mutatja. Edmund George Warren brit tájképfestő volt, aki a részletek iránti nagy odafigyeléssel örökítette meg ennek a vidéknek a varázsát. Az ország Viktória királynő befolyása alatt állt, és az ipari fejlődés megállíthatatlan volt. Az olyan művészeti csoportok, mint a preraffaeliták, a természethez való hűséget követelték, és igyekeztek visszahozni a letűnt korokat. Egyedülálló részletgazdagsággal és intenzív színtérrel festettek képeket.
Edmund George Warren a preraffaeliták palettájából merített. De míg a mozgalom festői a hagyományos motívumoknak és a műteremben való festésnek szentelték magukat, Warrent a természetbe vonzotta. A festő Anglia tájait tanulmányozta. A brit kertművészet a természetből merített. A tájépítészek olyan kultúrtájakat hoztak létre, amelyek beleolvadtak a természeti tájba. Még mielőtt a francia impresszionista művészek magukénak vallották volna a szabadban való festést, Warren a természetben kereste a motívumokat, és a kertek és a természeti tájak szimbiózisában találta meg őket. Visszatérő motívum a mezők aratáskor. Aranysárgán csillog a gabona Warren festményein. A gabonatáblák rendkívüli pontossággal vannak megfestve, és a gazdák természetes mozdulataikban vannak megörökítve. A szüreti festmények a nyári nap melegét sugározzák, és a nézőnek egy pillanatra beleélheti magát a tájba.
Edmund George Warren az akvarellfestést részesítette előnyben. Az akvarellfestészet egyetlen más európai művészeti körben sem volt olyan népszerű vagy olyan erősen képviselve, mint a brit művészek körében. Az akvarellfestékeknek áttetszőségük miatt egyedülálló könnyedségük van. A színek élénkebbnek tűnnek, és friss és természetes jelleget kölcsönöznek, ami még inkább növeli a tájak varázsát. A brit művészek akvarell iránti szeretete számos korszakot átível, és Warren alkotói korszakában élte fénykorát. Edmund George Warren csatlakozott egy művészeti egyesülethez. A festő tagja lett az újonnan alapított Királyi Akvarell Társaságnak. Egy csoport, amely elszakadt a régi Akvarell Társaságtól, és a művészek jobb kiállítási feltételeiért kampányolt. Míg a konzervatív társaságok csak nagyon kevés művésznek engedték meg, hogy kiállítsa műveit, addig a modern társaságok minden festő előtt nyitottak. Minden művésznek lehetővé kell tenni, hogy bemutathassa munkáját, társadalmi rangtól függetlenül.
A dél-angliai tájakat elrontja a fény és a nap. A sziget déli része a romantikus vadság és a nagyszerű festői harmónia között sokféle arcát mutatja. Edmund George Warren brit tájképfestő volt, aki a részletek iránti nagy odafigyeléssel örökítette meg ennek a vidéknek a varázsát. Az ország Viktória királynő befolyása alatt állt, és az ipari fejlődés megállíthatatlan volt. Az olyan művészeti csoportok, mint a preraffaeliták, a természethez való hűséget követelték, és igyekeztek visszahozni a letűnt korokat. Egyedülálló részletgazdagsággal és intenzív színtérrel festettek képeket.
Edmund George Warren a preraffaeliták palettájából merített. De míg a mozgalom festői a hagyományos motívumoknak és a műteremben való festésnek szentelték magukat, Warrent a természetbe vonzotta. A festő Anglia tájait tanulmányozta. A brit kertművészet a természetből merített. A tájépítészek olyan kultúrtájakat hoztak létre, amelyek beleolvadtak a természeti tájba. Még mielőtt a francia impresszionista művészek magukénak vallották volna a szabadban való festést, Warren a természetben kereste a motívumokat, és a kertek és a természeti tájak szimbiózisában találta meg őket. Visszatérő motívum a mezők aratáskor. Aranysárgán csillog a gabona Warren festményein. A gabonatáblák rendkívüli pontossággal vannak megfestve, és a gazdák természetes mozdulataikban vannak megörökítve. A szüreti festmények a nyári nap melegét sugározzák, és a nézőnek egy pillanatra beleélheti magát a tájba.
Edmund George Warren az akvarellfestést részesítette előnyben. Az akvarellfestészet egyetlen más európai művészeti körben sem volt olyan népszerű vagy olyan erősen képviselve, mint a brit művészek körében. Az akvarellfestékeknek áttetszőségük miatt egyedülálló könnyedségük van. A színek élénkebbnek tűnnek, és friss és természetes jelleget kölcsönöznek, ami még inkább növeli a tájak varázsát. A brit művészek akvarell iránti szeretete számos korszakot átível, és Warren alkotói korszakában élte fénykorát. Edmund George Warren csatlakozott egy művészeti egyesülethez. A festő tagja lett az újonnan alapított Királyi Akvarell Társaságnak. Egy csoport, amely elszakadt a régi Akvarell Társaságtól, és a művészek jobb kiállítási feltételeiért kampányolt. Míg a konzervatív társaságok csak nagyon kevés művésznek engedték meg, hogy kiállítsa műveit, addig a modern társaságok minden festő előtt nyitottak. Minden művésznek lehetővé kell tenni, hogy bemutathassa munkáját, társadalmi rangtól függetlenül.
Oldal 1 / 1