A 19. század közepén az angol festészetet merev és akadémikus hagyományok jellemzik. Az akadémiára való felvételnek magasak a követelményei. A művészeknek szigorú szabályok szerint van lehetőségük arra, hogy munkáikat a művészet iránt érdeklődők szűk körének bemutassák. Tiltakozásul három diák megalapította a Pre-Raffaelita Testvériséget. Az egyesület festői egy teljesen újfajta festészetre törekedtek. A festők a természetközeli motívumoknak szentelték magukat, amelyeket különleges színpompával terveztek. A preraffaeliták kritikusan viszonyultak a társadalmi viszonyokhoz, és ellenezték a művészekre vonatkozó elitista irányelveket. A Testvériség csak rövid ideig működött, de mégis megalapozta azt a későbbi fejlődést, amelyen a művészek a viktoriánus korszakból a VII. Edward király alatti régensségbe való átmenet során keresztülmentek.
Edgar Bundy nem részesült semmilyen akadémiai képzésben. Alfred Stevens volt a fiatal angol mentora és tanára, aki átadta neki a festészet gyakorlati vonásait. Tanárát követve Bundy a történelmi tartalmú festményekre specializálódott. A preraffaeliták utóhatása látható abban a színpompában, amellyel Bundy a belső terek jeleneteit berendezi. Bundy nem ritkán az irodalomban találja meg motívumait, és a brit társadalomban oly népszerű regények vizuális megfelelőjét hozza létre. Élénk és részletes az ábrázolása annak a festőnek, aki az elbeszélő művészetben találja meg művészi központját. Az előkelő művészeti szcéna óvatos nyitása lehetővé tette Bundy számára, hogy kiállítson a Királyi Akadémián és a Párizsi Szalonban. A háborús eseményekkel és a csaták hősével kapcsolatos művek a nagy brit nevek sorába lépnek.
Az Edward-korszak kezdetével Anglia megnyílt az európai kontinens művészeti hatásai előtt. A művészet és az irodalom képi elbeszélésekké vált, nagy népszerűségnek örvendett az Edwardianok körében. Edgar Bundy mestere volt annak, hogy festményeivel eleven történeteket meséljen el. Élénk jelenetek, amelyek a néző fantáziáját serkentik, és kultúrától függetlenül mondanivalót fogalmaznak meg. Míg az író ereje éppoly változékony, mint a fordító tehetsége, Bundy festményei nem igényelnek fordítást. Edgar Bundy ecsettel és festékkel mesél el történeteket az életből, és érzelmeket visz át a vászonra. Tehetségének széles spektruma egyaránt megmutatkozik a kávéházi beszélőkben, Stradivari hegedűkészítés közben vagy a szamarát sétáltató fiatal parasztemberben.
A 19. század közepén az angol festészetet merev és akadémikus hagyományok jellemzik. Az akadémiára való felvételnek magasak a követelményei. A művészeknek szigorú szabályok szerint van lehetőségük arra, hogy munkáikat a művészet iránt érdeklődők szűk körének bemutassák. Tiltakozásul három diák megalapította a Pre-Raffaelita Testvériséget. Az egyesület festői egy teljesen újfajta festészetre törekedtek. A festők a természetközeli motívumoknak szentelték magukat, amelyeket különleges színpompával terveztek. A preraffaeliták kritikusan viszonyultak a társadalmi viszonyokhoz, és ellenezték a művészekre vonatkozó elitista irányelveket. A Testvériség csak rövid ideig működött, de mégis megalapozta azt a későbbi fejlődést, amelyen a művészek a viktoriánus korszakból a VII. Edward király alatti régensségbe való átmenet során keresztülmentek.
Edgar Bundy nem részesült semmilyen akadémiai képzésben. Alfred Stevens volt a fiatal angol mentora és tanára, aki átadta neki a festészet gyakorlati vonásait. Tanárát követve Bundy a történelmi tartalmú festményekre specializálódott. A preraffaeliták utóhatása látható abban a színpompában, amellyel Bundy a belső terek jeleneteit berendezi. Bundy nem ritkán az irodalomban találja meg motívumait, és a brit társadalomban oly népszerű regények vizuális megfelelőjét hozza létre. Élénk és részletes az ábrázolása annak a festőnek, aki az elbeszélő művészetben találja meg művészi központját. Az előkelő művészeti szcéna óvatos nyitása lehetővé tette Bundy számára, hogy kiállítson a Királyi Akadémián és a Párizsi Szalonban. A háborús eseményekkel és a csaták hősével kapcsolatos művek a nagy brit nevek sorába lépnek.
Az Edward-korszak kezdetével Anglia megnyílt az európai kontinens művészeti hatásai előtt. A művészet és az irodalom képi elbeszélésekké vált, nagy népszerűségnek örvendett az Edwardianok körében. Edgar Bundy mestere volt annak, hogy festményeivel eleven történeteket meséljen el. Élénk jelenetek, amelyek a néző fantáziáját serkentik, és kultúrától függetlenül mondanivalót fogalmaznak meg. Míg az író ereje éppoly változékony, mint a fordító tehetsége, Bundy festményei nem igényelnek fordítást. Edgar Bundy ecsettel és festékkel mesél el történeteket az életből, és érzelmeket visz át a vászonra. Tehetségének széles spektruma egyaránt megmutatkozik a kávéházi beszélőkben, Stradivari hegedűkészítés közben vagy a szamarát sétáltató fiatal parasztemberben.
Oldal 1 / 1