A 19. századi francia művészeti élet középpontjában egy kivételes művész, Dominique Louis Féréol Papety szabadjára engedte tehetségét, és olyan remekműveket alkotott, amelyek klasszikus és kortárs görög témákat ábrázolnak páratlan módon. Az 1815. augusztus 12-én született Papety lenyűgöző festményeiről és rajzairól vált híressé, amelyek lélegzetelállítóan részletes művészi nyomatokon élnek tovább. Munkái a görög történelem és kultúra témáinak ábrázolása körül forgó újgörög mozgalom korai lendületét képviselik. Papety Marseille-ben született egy szappankészítő fiaként, és már korán felfedezte a művészet iránti szenvedélyét és tehetségét. Augustin Aubert tanítványaként kezdett el a rajzolás világába kalandozni, ami végül a párizsi École des Beaux-arts-ra vezette. Ott tanult a MŰVÉSZETI TÁRSASÁG0-nál, és 1836-ban a MŰVÉSZETI TÁRSASÁGgal1 megosztva nyerte el a tekintélyes Prix de Rome-ot, amelyet a Mózesről készült lenyűgöző festményéért kapott, amelyen Mózes botjával vizet csapkod egy kőből.
Papety az 1837 és 1842 közötti éveket a Villa Mediciben töltötte, ahol a művészvilág leghíresebb mestereinek felügyelete alatt csiszolta művészi képességeit. Ingres, egyik tanára felismerte Papety páratlan tehetségét, és egyszer megjegyezte: "...már akkor mester volt, amikor ecsetet fogott". Az 1843-as Szalonban való bemutatkozása jelentette a művészeti életben való tartós jelenlétének és befolyásának kezdetét. Papety művészetében mélyreható átalakulást indított el, amikor közeli barátjával, François Sabatier-Ungherrel, az antikvitások iránt érdeklődő műkritikussal Görögországba utazott. Ezeken az utazásokon Papety meglátogatta az Athos-hegyi kolostorokat, és több száz rajzot készített. A Görögországban szerzett élmények és benyomások inspirálták leghíresebb festménye, a Le Rêve du Bonheur (A boldogság álma) megfestéséhez. 1847-ben egy másik görögországi útja során olyan vázlatokat készített, amelyek később a párizsi Panthéon díszítésére szolgáltak. Dokumentálta a régészeti lelőhelyeket, és tanulmányozta a helyi szokásokat és viseleteket. Mindezek a tanulmányok és a görög kultúrában való mély elmélyülése Görögország iránti szenvedélyéről tanúskodnak, és arról, hogy ezt a szeretetet lenyűgöző grafikákban tudta megörökíteni. Fáradhatatlan munkája és figyelemre méltó művészi hozzájárulása ellenére Papety életének hirtelen véget vetett egy tragikus betegség, a kolera. Szülővárosában halt meg 1849-ben.
A 19. századi francia művészeti élet középpontjában egy kivételes művész, Dominique Louis Féréol Papety szabadjára engedte tehetségét, és olyan remekműveket alkotott, amelyek klasszikus és kortárs görög témákat ábrázolnak páratlan módon. Az 1815. augusztus 12-én született Papety lenyűgöző festményeiről és rajzairól vált híressé, amelyek lélegzetelállítóan részletes művészi nyomatokon élnek tovább. Munkái a görög történelem és kultúra témáinak ábrázolása körül forgó újgörög mozgalom korai lendületét képviselik. Papety Marseille-ben született egy szappankészítő fiaként, és már korán felfedezte a művészet iránti szenvedélyét és tehetségét. Augustin Aubert tanítványaként kezdett el a rajzolás világába kalandozni, ami végül a párizsi École des Beaux-arts-ra vezette. Ott tanult a MŰVÉSZETI TÁRSASÁG0-nál, és 1836-ban a MŰVÉSZETI TÁRSASÁGgal1 megosztva nyerte el a tekintélyes Prix de Rome-ot, amelyet a Mózesről készült lenyűgöző festményéért kapott, amelyen Mózes botjával vizet csapkod egy kőből.
Papety az 1837 és 1842 közötti éveket a Villa Mediciben töltötte, ahol a művészvilág leghíresebb mestereinek felügyelete alatt csiszolta művészi képességeit. Ingres, egyik tanára felismerte Papety páratlan tehetségét, és egyszer megjegyezte: "...már akkor mester volt, amikor ecsetet fogott". Az 1843-as Szalonban való bemutatkozása jelentette a művészeti életben való tartós jelenlétének és befolyásának kezdetét. Papety művészetében mélyreható átalakulást indított el, amikor közeli barátjával, François Sabatier-Ungherrel, az antikvitások iránt érdeklődő műkritikussal Görögországba utazott. Ezeken az utazásokon Papety meglátogatta az Athos-hegyi kolostorokat, és több száz rajzot készített. A Görögországban szerzett élmények és benyomások inspirálták leghíresebb festménye, a Le Rêve du Bonheur (A boldogság álma) megfestéséhez. 1847-ben egy másik görögországi útja során olyan vázlatokat készített, amelyek később a párizsi Panthéon díszítésére szolgáltak. Dokumentálta a régészeti lelőhelyeket, és tanulmányozta a helyi szokásokat és viseleteket. Mindezek a tanulmányok és a görög kultúrában való mély elmélyülése Görögország iránti szenvedélyéről tanúskodnak, és arról, hogy ezt a szeretetet lenyűgöző grafikákban tudta megörökíteni. Fáradhatatlan munkája és figyelemre méltó művészi hozzájárulása ellenére Papety életének hirtelen véget vetett egy tragikus betegség, a kolera. Szülővárosában halt meg 1849-ben.
Oldal 1 / 1