Oldal 1 / 1
A 20. század elejének művészete a klasszikus modernizmushoz tartozik. Az Vincent van Gogh és az Paul Gauguin új impulzusok előtt nyitotta meg az utat a művészetben. A modern festészet szakított a hagyományos festészettel, és a művészek számára a saját kifejezés nagy szabadságát kínálta. Franciaországban kialakult a szürrealizmus művészeti formája, Anglia galériáin keresztül pedig az avantgárd lehellete, a dadaizmus, a kubizmus és a fauvizmus olyan művészeti mozgalmak voltak, amelyek a festészetre éppúgy hatással voltak, mint az irodalomra. A művészeknek nagyszerű lehetőségük volt arra, hogy számos irányban kísérletezzenek. A festészet kiszabadult minden meghatározott határból. Azok a művészek voltak sikeresek, akik el tudták nyerni egy gyűjtő kegyeit, és anyagi támogatást kaptak a mecénásoktól. Ha a bohém élet mindig is a társadalmi normákkal ellentétes volt, a művészeti életben a mámoros élet alakult ki.
Christopher Wood az egyik legkáprázatosabb művészeti korszakba született, amelyet Európa addig megélt. Wood nagy tehetség volt, de fiatalon hiányzott a saját stílusa. A festő még nem találta meg önmagát, amikor belekerült a festők és műgyűjtők élénk örvényébe. Kipróbálta magát a szürrealizmusban, belekóstolt a primitivizmusba, és végül csatlakozott egy londoni művészeti csoporthoz, amely a klasszikus művészeti beszélgetésekhez nyúlt vissza. Fejlődésének fontos állomásai Párizs, London és St. Ives. Woodnak újra és újra sikerül olyan festményeket alkotnia, amelyekkel nagy feltűnést kelt a művészeti életben. A The Fisherman's Farewell egy pillanatot mutat be a cornwalli tengerparton, amelyet Wood az általa művészként annyira kedvelt "primitív" stílusban ábrázol.
Christopher Wood nem rajzolja meg sikereinek kvintesszenciális körvonalait. A festő életét hihetetlenül sikeres kiállítások és szomorú kudarcok határozzák meg. Wood művészi pályájának szinuszgörbéjét magánéleti események kísérik. Sem a nők, sem a férfiak iránti szerelem nem vezet stabil párkapcsolathoz. Az ópiumot művészeti körökben a kreativitás kiváltásának megfelelő eszközének tekintették. Az alkohollal kombinálva nem kevés festő élte át mámorban a napjait. Christopher Wood művész utolsó alkotói éveiben üldözési és zavarodottsági téveszmékben szenvedett. Az angol festő Bretagne-ban olyan motívumokat talált, amelyekért a művészeti élet rajongott érte. Az Renoir már elkapta Treboul tengerparti városának hangulatát. A fa naiv kifejezést adott a tájnak. A festő 1930 végén alkotta meg utolsó műveit. A Zebra és ejtőernyő egyértelműen a szürrealizmushoz való közelségről tanúskodik. A festő ugyanebben fejezte be életét. Vannak találgatások az okokról. A drogok vagy a kritikától való félelem kiváltó okai lehettek annak a vágynak, hogy ne folytassa tovább az életét.
A 20. század elejének művészete a klasszikus modernizmushoz tartozik. Az Vincent van Gogh és az Paul Gauguin új impulzusok előtt nyitotta meg az utat a művészetben. A modern festészet szakított a hagyományos festészettel, és a művészek számára a saját kifejezés nagy szabadságát kínálta. Franciaországban kialakult a szürrealizmus művészeti formája, Anglia galériáin keresztül pedig az avantgárd lehellete, a dadaizmus, a kubizmus és a fauvizmus olyan művészeti mozgalmak voltak, amelyek a festészetre éppúgy hatással voltak, mint az irodalomra. A művészeknek nagyszerű lehetőségük volt arra, hogy számos irányban kísérletezzenek. A festészet kiszabadult minden meghatározott határból. Azok a művészek voltak sikeresek, akik el tudták nyerni egy gyűjtő kegyeit, és anyagi támogatást kaptak a mecénásoktól. Ha a bohém élet mindig is a társadalmi normákkal ellentétes volt, a művészeti életben a mámoros élet alakult ki.
Christopher Wood az egyik legkáprázatosabb művészeti korszakba született, amelyet Európa addig megélt. Wood nagy tehetség volt, de fiatalon hiányzott a saját stílusa. A festő még nem találta meg önmagát, amikor belekerült a festők és műgyűjtők élénk örvényébe. Kipróbálta magát a szürrealizmusban, belekóstolt a primitivizmusba, és végül csatlakozott egy londoni művészeti csoporthoz, amely a klasszikus művészeti beszélgetésekhez nyúlt vissza. Fejlődésének fontos állomásai Párizs, London és St. Ives. Woodnak újra és újra sikerül olyan festményeket alkotnia, amelyekkel nagy feltűnést kelt a művészeti életben. A The Fisherman's Farewell egy pillanatot mutat be a cornwalli tengerparton, amelyet Wood az általa művészként annyira kedvelt "primitív" stílusban ábrázol.
Christopher Wood nem rajzolja meg sikereinek kvintesszenciális körvonalait. A festő életét hihetetlenül sikeres kiállítások és szomorú kudarcok határozzák meg. Wood művészi pályájának szinuszgörbéjét magánéleti események kísérik. Sem a nők, sem a férfiak iránti szerelem nem vezet stabil párkapcsolathoz. Az ópiumot művészeti körökben a kreativitás kiváltásának megfelelő eszközének tekintették. Az alkohollal kombinálva nem kevés festő élte át mámorban a napjait. Christopher Wood művész utolsó alkotói éveiben üldözési és zavarodottsági téveszmékben szenvedett. Az angol festő Bretagne-ban olyan motívumokat talált, amelyekért a művészeti élet rajongott érte. Az Renoir már elkapta Treboul tengerparti városának hangulatát. A fa naiv kifejezést adott a tájnak. A festő 1930 végén alkotta meg utolsó műveit. A Zebra és ejtőernyő egyértelműen a szürrealizmushoz való közelségről tanúskodik. A festő ugyanebben fejezte be életét. Vannak találgatások az okokról. A drogok vagy a kritikától való félelem kiváltó okai lehettek annak a vágynak, hogy ne folytassa tovább az életét.